|
 |
|
|
Szavakban próbálom,
Szavakba próbálom önteni az érzéseket,
Zenét írva neked, s rímeket, tündérszépeket.
Elmondom, hogy lelkemnek mindennél jobban kellesz,
Remegve várom a percet, mikor megérintesz.
Elveszek mesés szemeid labirintusában,
Te adod (a) vezérütemet szívem ritmusában,
Levegőt is, mely nélkül oly lehetetlen élni,
Egyetlen perc... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Bűneid és semmiséged megőrzi
a vén föld odafenn,
megtisztulva jössz felém a halálnak
Jordán vizeiben;
Ott, hol az élet moraja remegve
halál martján pihen,
miként a hullám, mely csöndesen huny ki
a part szegélyiben;
Ott, hol a sírbolt márványa bezárul,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ez sem, az sem kell neki- jusson eszedbe hányféleképp próbálta veled megszerettetni a spenótot, még sem kellett, végül mosolyogva palacsintát sütött neked.
Amikor a halálról remegve, elcsukló hangon beszél, mert ez a legnagyobb félelme...emlékezz a benned élő gyerekre, aki oly sokáig nem tudott lámpa nélkül elaludni...
Légy te számára fény az éjszakában, fo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Hajamban mennyi csók illata fészkel,
mint rozs tövén a fürj-sírású szél,
szememben szomjas vágyak nyája térdel
szerelmed kóborló vizeinél.
Állad remegve fogom kezembe
és arcodat, mint lámpát fordítom
a homlokomra: - Láss! és mondd, szeretsz-e,
mikor szeretni magam nem tudom.
De jó is lenne még dúdolva-sírva
átcsavarogni néhán... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kikandikált ritka szép, félhosszú haja.
Rossz érzés kerített hatalmába, szinte sütötte a szemem a kék parolinja, a fekete-fehér fényképen. Ma is megesküdnék rá, hogy én bizony kéknek láttam. Remegve kérdeztem, hol készült ez a kép? Hortobágyon, vágta rá büszkén.
A családomból is voltak ott, kezdtem el mondókámat. Azt is elmesélték, ki volt írva egy táblára, ,,Ne csa... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... -
Arcunkon még az átélt válság
Bús árnyai vonaglanak.
Köröttünk siketítő zajlás,
Előttünk sivatag, magány...
Rád nézek kérdőn, szomorúan
S te félénken, remegve rám.
Oh, nem a tavasz hajnalfénye,
- Viharos felhőzeten át
Zord őszi alkony rőt világa
Veti ránk baljós sugarát.
Oh, nem az ábránd, nem az álmok,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fülembe szép mesét;
Lágy szavától holt reményem lángja ismét fellobog . . .
S az a kép csak hallgat, hallgat,
S az a kép csak mosolyog.
Édes sejtés kéje rezeg át és remegve kérdezem:
Lesz idő, hogy véget ér e vergődés és gyötrelem?
S vajh' leszünk-e lehetünk-e még mi ketten boldogok?
S az a kép csak hallgat, hallgat,
S az a kép csak mo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... idő
hiába nem akarom
odakinn
elcsendesül
lassan az este is
harmatot hoz
a pirkadat
új napra fényt feszít
bent száraz szirmokba túr a kéz
remegve felszedi
elpihen szíve asztalán
amíg az idő engedi
az ablakba gyűrt időben
bújik egy csöpp remény
lesz kiben él tovább
a hit s a szenvedély
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Erdélyi Gábor:
ÉBREDÉSEIM ...
Összenyomnak a reggelek...
figyelek, fázón, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... rebbenő pillák,
csillog a fekete szembogár,
kitágulnak a pupillák.
Rózsát nyit a vér az arcon,
az ész elhallgat, a szív vezet,
esetlenül botladozva,
remegve fog meg kéz kezet.
Mint virágkoszorúban a virágok:
összefonódnak az ujjak,
a világ elől az emberek
egymás karjába bújnak.
"Szeretni és szeretve lenni" -|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fülembe szép mesét;
Lágy szavától holt reményem lángja ismét fellobog . . .
S az a kép csak hallgat, hallgat,
S az a kép csak mosolyog.
Édes sejtés kéje rezeg át és remegve kérdezem:
Lesz idő, hogy véget ér e vergődés és gyötrelem?
S vajh' leszünk-e lehetünk-e még mi ketten boldogok?
S az a kép csak hallgat, hallgat,
S az a kép csak mo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Pilinszky János
Áldott szédület
A fény homályt, az árnyak mélye fényt szül,
szorong a száj, remegve egyre szédül,
mint szélhimbálta, imbolygó virágban
a léha szív, és mintha súlyos áram... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... bolondok,
meg tudtok-e fogni?
Én nem tehetek róla,
megejt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... lelkedet, eltörték szárnyaid.
Minden nap szenvedés, végtelen borzalom,
vágyod, hogy ne fájna bús szíved oly nagyon.
Sötét a nagyvilág, örökös éjszaka,
minden nap remegve, szétesve térsz haza.
Kínoznak emlékek, minden kép förtelem,
minden nap megkínoz, minden perc gyötrelem.
Hazugság, árulás, amit csak kaphattál,
áldozat lettél, m... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... bolondok,
meg tudtok-e fogni?
Én nem tehetek róla,
megejt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tennem,
Hogy életem végre kényelem legyen.
Egy halk perc, óra és nap,
Mely kínoktól mentes fuvallat
Elmém nyugodtsággal telve alszik
S testem, csak csöndben remegve jelez
Hogy halálom órája nem most érkezett
De csitt... valami nem valódi.
Szemem rebben, mert eszem tudja mi ez
Mivel a nyugodt szellő mögött,
M... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Áprily Lajos:
A rím
Hazája álom és titok,
szem-nem-legelte pázsitok.
Egyszer csak itt van s mint kis ér,
csilingel és k... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... réges-régen.
Valami kis remete, kit senkise ismer.
Azt se lehet tudni angyal-e vagy ember?
Mikor az erdőre éj homálya száll,
s a benne tévelygő aggódva megáll,
s remegve, habozva kérdi: Jobbra? balra?
Megszólal a kicsi kápolna harangja.
Embertársam! vészes, sötét uton járó,
sötét uton járó, habozva megálló,
hallgass a titkos... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fény.
Az ifju vad haragja,
Bár túlerő tovább ragadja,
Megenyhül tiszta kebelén.
Légy áldva, szerető,
Szenvedve boldog, drága nő!
A költő koszorúja,
Remegve tűzi fődre ujja,
Csak téged illet, rád borulva
Megszégyenül dalom.
A szellemek királya
Öledben reszket és kiáltja:
Te vagy az üdv, a hatalom!
forrás. ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... égett
lángok tüzétől szinte semmivé lett
gyors lélegzésünk törte meg a csendet
láztól égő vágynak teret engedett|... |
|
|
|
|
|
