|
 |
|
|
Zsefy Zsanett - Az én Anyám
Az én Anyám virág volt a réten.
Szellő simította minden hajnalon.
Harmatban fürdött az illatos szélben.
Nap ölén nőtt fel, attól ragyogott.
Az én Anyám vir... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... .............Az én Anyám
Az én Anyám virág volt a réten.
Szellő simította minden hajnalon.
Harmatban fürdött az illatos szélben.
Nap ölén nőtt fel, attól ragyogott.
Az én Anyám virág volt a réten.
Bársonyos szirmán élet zümmögött.
Szivárványból szőtt színeket az éjnek,
a csillagfényben némán tündökölt.
Az én Any... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... csillogását, de alig kapott mást, mint egy köszönömöt, és a másik nem maradt vele barátkozni, játszani, hanem gyorsan visszagurult a többiekhez és a következő pillanatban, már nem is ragyogott olyan szépen.
Sehogyan sem tudta ezt megérteni a tökéletes üveggolyó..... és elgurult egy bölcs emberhez.
- Nocsak-nocsak, hát te mit keresel itt? - kérdezte.
- Szeretném, ha ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... magány,
melyről azt hittem,
benne marad örökre,
de te eljöttél hozzám,
és aranyat futtattál
a foltozott részekbe,
mitől a rongyos ruha széle is
pont úgy ragyogott,
mint születésem percében
gyermekarcú szemem,
mikor az Úr kegyelméből
égi fényt kapott.
Vigyázz magadra, kedves,
vigyázz-vigyázz nagyon,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... egy hatalmas tűztengert mutatott, ami a föld alatt látszott. Emberi formájú démonok és lelkek voltak alámerülve, mint égő, átlátszó széndarabok, mind megfeketedett vagy bronz színben ragyogott, a tűzvészben lebegtek, majd az égbe emelkedtek a lángok segítségével, amelyek belőlük indultak füstfelhőket okádva, majd körülvéve minket súlytalanul, fájdalmas és kétségbeesett sikolyok és... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... száraz ág lesz mindenik,
S csak gyászos hollók serge száll reájok,
És vad szélvészek vivják, tördelik.
Csak mondhassák: virágoztam, szerettem
Hajnal- és holdfény ragyogott felettem,
Enyhűltem csókon, harmaton,
S hulló levél közt, szélvészek zajában,
Tavasz szép napja, rólad álmodom.
Wikiforrás..
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... és nincs gyakorlati értékük! - Azzal bement a szobájába, lefeküdt keskeny szalmaágyára és elgondolkozott szerelmén, és nemsokára elnyomta az álom.
Amikor pedig a hold fönn ragyogott az égen, a csalogány odarepült a rózsafához és a tövisnek feszítette keblét. Egész éjszaka énekelt tövissel a keblében és a hideg kristályos hold lehajolt hozzá és úgy hallgatta. Egész éjsza... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Wass Albert: Megnémultam
Megnémultam... elszakadt a húr,
Nem szólal lantom többé senkinek.
A tölgy-rengeteg hulló sátorában
A ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... örök oltárára szentelve.
A lány megkapta az áhított oltalmat, s szerelmet,
a fiú pedig gyógyulni érezte a fájó sebeket.
Szerették egymást, együtt voltak, míg nap ragyogott az égen,
úgy hitték már nem éreztek ilyet, nagyon régen.
De minden álom elmúlik egyszer... Miért is ne?!
s a gyönyörű tavasz helyére tél köszönt be.
Mégis hitték, h... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... elvitted,
mint annyi minden mást.
Helyette nem adtál,
csak bánatot s magányt.
Most egyedül vagyok,
nézem a csillagot.
Mi akkor is ott fent
felettünk ragyogott.
Ő miért örök
miért mindig ragyog?
A szerelem megfakul,
eltűnik valahol.
S ekkor jön helyébe,
a szívtépő fájdalom.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Azon a titokzatos éjen . . .
Azon a titokzatos éjen , fénylő
csillagoktól ragyogott az ég ,
én néztelek a sarki lámpa fénynél ,
s a végtelenbe szökött az idő .
A lehunyt két szemedet láttam ,
oly furcsán ölelt a karod , - mondd
hová tűnt a régi nagy szerelmed ,
az igazságot miért is titkolod ?
- Érzem , ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szikla,
és könnyük gyöngyszem-tóvá nőtt a völgyben,
tóvá, amely mint a csiszolt tükör
oly tiszta volt: zavartalan vizében
nagy árnyak úsztak, mint az ég ködében,
s úgy ragyogott, mintha az éjszakában
egy csillag fenn magába tündököl.
És jött a tél, kopott, fatalpú szánját
mogorva medvék vonták és cibálták,
fagyot leheltek bőgve és morog... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... köré glóriát, fénylő napsugár font.
Ártatlan, kék szemedben megláttam magam,
leomlott könnykristályból épített falam,
Kezem kezedbe vetted, mosolyod úgy ragyogott,
mint nyári zápor után a szivárvány szokott.
Óvón ringattál, biztonságod bölcsőjében,
Szerelmünk csodás tündérálom volt, ébren.
Életünk végén, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... feltündöklő fényáradatban. Funo szeme nagyrakerekedett el. Nem tartott sokáig a varázslat, de akár órákig is elnézte volna a varázsló kezeit. És mikor azok széttárultak - lám a fiú csodás szíve ragyogott fel benne .
- Megtaláltad! - kiáltott fel boldogan, és átölelte a remetét.
- Szeretlek Halerum! Ezt rá is vésem! Csupa nagy betűkkel! Add oda kérlek! Ezentúl a legjobban... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nyárfa csatázva a széllel
rázza fején az ezüst koronát
vagy a vízen a hab ha mutatja fogát
a hajóst fenyegetve veszéllyel.
Aranyos haja az aranyos fal előtt
ragyogott akár az aranyszínü szálak,
miket az ősz arany égre kiszőtt
vagy a virág, mely a napra sovárog,
várva, mig oszlik az éjjeli hályog
s tüzes lesz a liliom és szine rőt.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fordítása
Luis de Camoes
Világcsavargó
Megkínoztak az évek, tönkrenyúztak,
néhány ragyogott csak sorsom fölött:... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... meg! Rázd meg magad és lépj egyet feljebb.
Igaz mese Luciferről
Egyszer, nagyon-nagyon régen, amikor a Föld éppen csak elkészült, és úgy ragyogott, mint egy újszülött csillag, az Úr végigsétált zöld dombjain és völgyein, és szeretettel nézett teremtményeire. Elnézte az állatokat és a madarakat, a fákat és a virágokat, a tengereket és a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A Kicsi Lélek meséje.
"Egyszer volt, hol nem volt, az időtlenségen túl, volt egy kicsi lélek, aki ezt mondta Istennek: "Tudom ám, hogy ki vagyok én!"
Ez csodálatos! Ki vagy? - kérdezte Isten.
Én vagyok a Fény! - kiáltotta a Kicsi Lélek.
Isten szélesen mosolygott. Nagyon helyes! - kiáltott fel. - Te vagy a Fény.
A kicsi lélek nagyon bold... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... mert átérezte szörnyű tettét:
az Istent bántotta meg.
Ezért folyt a könnye és meleg esőként áztatta a poros követ.
Az angyal nyomban mellette termett: szem kápráztatóan ragyogott valamennyi könnycsepp, miközben tarsolyába gyűjtögette őket.
Érezte, hogy végül mégis sikerül teljesítenie a rábízott feladatot.
Valóban a könnycseppek oly szépek voltak,
hog... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... a zenitre hágó napkorong
szél érkezett és körbe futott nevetve
az önfeledt pillanatokban megfürdettem
fáradttá aszott testem
kábultan, szédelegve álltam
ragyogott az ég felettem
szikráztak a fények
vakított minden visszavert sugár
hidegek és élesek voltak még a kontúrok
a halott-fehér tél után
még érezni lehetett ... |
|
|
|
|
|
