|
 |
|
|
... kolostorháza ez.
--- Kolostor? --- hörrent fel az idegen és kérdőn ágaskodó szemöldöke kínlódva akadt fel a homlokában.
A kapuskamra mellett, a fal mély átjárójából, már odahallatszott a kolostor belsejéből a Vesperas esti himnusza. Templomukban a lámpagyújtás Horáját énekelték a barátok.
--- Eressz ki! --- ordította az utas, --- nyiss ajtót! Féktelen iz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... bírtam egy hétnél tovább. Ahogy elhaladtak a házunk előtt a pajtásaim: megvártam, míg a sarokra érnek, akkor én is utánuk eredtem. A piacon, a guggon ülő kofák közt ácsorogtam, míg odahallatszott az iskolánkból a nyolcórai csengetés, mire betakarodott gyerek és tanár. Akkor aztán megkerültem az iskolát , először csak messziről, aztán mindig kisebb körben. Ádám tehetett így, mikor ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... bírtam egy hétnél tovább. Ahogy elhaladtak a házunk előtt a pajtásaim: megvártam, míg a sarokra érnek, akkor én is utánuk eredtem. A piacon, a guggon ülő kofák közt ácsorogtam, míg odahallatszott az iskolánkból a nyolcórai csengetés, mire betakarodott gyerek és tanár. Akkor aztán megkerültem az iskolát , először csak messziről, aztán mindig kisebb körben. Ádám tehetett így, mikor ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kímélve könyökölt a szennyes, lyukas abroszon, morzsába, elhullott rizsszemek, ragacsos, nedves foltok között. Egy szomszédos asztalnál káposztás palacsintát ettek, csámcsogásuk odahallatszott, közben a többi asztalokról kazettofonokból más és más zene szólt. Valahol Barry White énekelt.
Mire Dato Maharadze kihörpintette kávéját, és a csicseriborsó üledékét bámulva forg... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... homokozott, labdázott, már ahogy az ilyenkor lenni szokott.
Én egy padon ültem, s élveztem a vidám hangzavart; a gyerekek visitoztak, a hinták nyikorogtak, a labdák pattogtak, s odahallatszott a közeli utca forgalmának zaja is. Az egyik kisfiú lemászott a korlátról és elkiáltotta magát:
-Anyúúúúú!
Elmosolyodtam. Elképzeltem, hogy most ahány ablak, annyi női fej fog ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... menni, de várjanak rá, s azért az egész napjukat megfizeti majd. Nagyanyám a gyerekeket öltöztette, közben ki-kiszaladt az útra, megnézni, hogy nem jönnek-e már.
A távolból odahallatszott a harangszó. Nagyanyám keresztet vetett magára:-Uram Jézus, nagyszombat van, most kezdődik a júdáspörkölés! Bement s anyámhoz fordulva így fohászkodott: -Csak a jó Isten a mi kis húsvéti bár... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Fekete István
Tüskevár
Az osztály zsongása lassan elcsendesedett. Először a suttogás szűnt meg, aztán a mozgás is
megdermedt, és nem lehetett mást hallani, mint egy-egy köhintést s az osztálynapló lapjainak
lassú fordulását, ami olyan volt, mintha kaszát suhintottak volna a ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... bánatos kifejezést ad e helynek.
Mire kijöttem a temetőből, az öreg már kifogta a lovat, levette fejéről a kötőféket, s szabadon kieresztette a temető árka mellé legelni. Odahallatszott, amint ropogtatta a füvet.
- Van-e jó vize, bátya? Szomjas vagyok!
- Van. A delelőkútról hozom, itt van mindjárt a vasúti töltés mellett.
Még csak most n... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... a szérű mintha csak erre várt volna. Megforgatták az Est nyomában áramló levegőt, és a kazlak összetört, meleg nyárszaga nyomában hűvös kaporszag jött a kert felől. Az istállóból odahallatszott a lovak dobbanása, s a mogyorófák sötétjében kétszer megszólalt egy kis kuvik.
Nem szólt senki, mert ez hozzátartozott az esthez, a régi estékhez. Nem szólt senki, mert még ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kolozsvári Papp László
A vénasszony harmadik története
(regény)(1.rész)
A vénasszony megvolt kétszáz esztendős. A Diák ráfeledkezett néha, mintha csak le akarná fejteni arcáról a leplet. Vagy fátylat! A vénasszony arcán ilyenkor, egy idő után, derű hullámzott át.
A Diák henyé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ötödik fejezet
A KIRÁNDULÁS
Augustin úgy hajtott az országúton Vieux-Nançay felé, hogy alig tudtam a nyomában maradni. Eszeveszetten karikázott, mint egy hivatásos kerékpárversenyző. Még dombnak felfelé menet se szállt le. Előző nap valami érthetetlen habozás vett rajta erőt, ez azonban tökél... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... homokozott, labdázott, már ahogy az ilyenkor lenni szokott. Én egy padon ültem, s élveztem a vidám hangzavart; a gyerekek visítoztak, a hinták nyikorogtak, a labdák pattogtak, s odahallatszott a közeli utca forgalmának zaja is. Az egyik kisfiú lemászott a korlátról és elkiáltotta magát:
-Anyúúúúú!
Elmosolyodtam. Elképzeltem, hogy most ahány ablak, annyi női fej fog kinéz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... édes Matild, mindjárt jövök!
A lépcső alján szívdobogva megállt. Körül akart tekinteni, de a szeme előtt szürke fátyolrongyok úsztak. Feszülten figyelt - a pitvar felől odahallatszott hozzá a cselédek viháncolása és a zagyva zenebonából kihallotta annak a frájnak a hangját is, aki a beteg őrizetére volt rendelve.
Megfogta a csapóajtó kilincsét és halkan belép... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... csatak. A nyugati égbolton, vele szemben, a felhőfoszlányok mögül akkor bukkant elő a telihold, és behintette nyájas fényével a nyugodalmas estét. A kutyaugatás a harmadik faluból is odahallatszott, a messzeségben az álmából felriadt Balaton köszöntötte zúgva a teliholdat. De Fridolin nem figyelt semmire, minden gondolatát betöltötte a tudat, hogy egyre közeledik a nagyszerű, isme... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kezét.
- Ha akarja.
Azzal visszasietett a kastélyba.
X.
Az ebédlőben hűseltek. Künn forró augusztusi nap sütött a mezőre. A távolból odahallatszott a cséplőgép mormolása.
Gyula az ablaknál állott. Cigarettázva nézett a tiszttartóház felé.
Zoltán rátette a vállára a kezét.
- Miért nem akarsz t... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... asztalra.
Az ablakhoz állt. Nézte az Angolkert odalátszó lombjait. Egy fának már sárgultak a levelei. Verebek csipogtak a háztetőn a szeptemberi nap verőfényében. Valamelyik szomszéd házból odahallatszott egy szalon-verkli zenéje: Tannhäusernek a hárfadala fuvolahangokon:
Oh du mein lieber Abendstern...
Idán borzongás futott végig.
Megin... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... bánatos kifejezést ad e helynek.
Mire kijöttem a temetőből, az öreg már kifogta a lovat, levette fejéről a kötőféket, s szabadon kieresztette a temető árka mellé legelni. Odahallatszott, amint ropogtatta a füvet.
- Van-e jó vize, bátya? Szomjas vagyok!
- Van. A delelőkútról hozom, itt van mindjárt a vasúti töltés mellett.
Még csak most n... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fát.
Ez volt az öreg tölgy halotti beszéde.
Rövid, mégis mindent elmondott a fáról, amit mások számára jelentett.
Ahogy ott feküdt a fa a hóban, a távolból odahallatszott a tengerészek karácsonyi éneklése:
Pásztorok, pásztorok örvendezve
Sietnek Jézushoz Betlehembe;
Köszöntést mondanak a kisdednek,
Ki váltságot hozott az embere... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szakadékba.
- Milyen finom hűvösség van itt! - mondta, amint leérkezett.
Ez a vizek birodalma volt: mohaszálak és fodorkák alatt megbújva, kis források csörgedeztek a sziklák között. Odahallatszott tompa moraja egy vízesésnek, melyet a fák és bokrok elrejtettek a szem elől: a szakadék legmélyén pedig egy hegyi patak játszott bakugrást a sziklákon.
Kövünk egy hegyi p... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Móra Ferenc: Szeptemberi emlék
Az a nyár is ilyen telt kalászú, tömött gerezdű volt, mint az idei. Fára almát, tőkére szőlőt aggatni se lehetett volna többet.
- No gyermekem, lesz ám szüretre új könyv, új ruha! - veregette meg Péter-Pálkor édesapám a vállamat. - Lesz ám! Még aranygombos kislajbi is! Ezüsttel futatott, arannyal szalajtott.
Esztendő óta haz... |
|
|
|
|
|
