|
 |
|
|
... hoz.
Maga alá temetve fekete vizével az átkot...
Mi egykor szerelem...
Tomboló vágy volt...
A Föld égi könnyei.
Egy kisebb világ gyötrelmei a fekete eső mosta élet...
Mi buckánként mossa ki alólam a létet.
Az első kérdés várának romja,
s vajon ki is tudja, miért kell számot vetnem az esőben állva,
térdig a fe... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ...- Francba! - káromkodta el magát. Nem találta a kulcsát, akárhogy kotorászott a zsebében. Idegesen turkált valamennyi létező zsebében, már a bélést is cibálta. Zuhanyozni akart, de talán inkább beülni egy kádnyi forró vízbe. Lehunyta a szemét és ismét Miklós arcát látta. A szerelmes tekintet, amit annyira szertetett. A kedvenc képén nézett így, amit először kapott meg a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... reggel,
Számoltak a vendégekkel.
Rendbe hoztak udvart, házat,
Sonkát főztek több mint százat!
Készült a sok hímes tojás,
Ajándéknak nem is kell más.
Kacsamama mosta, főzte,
Hápi fia festegette.
Várta őket sok-sok gyerek,
Vidám, ünneplő emberek.
Hímes-tojást osztogattak,
Közben jókat falatoztak.
Eljárták a kacs... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan."
Tudta, hogy ki árulja el, azért mondta: "Nem vagytok mindnyájan tiszták."
Amikor megmosta lábukat, fölvette felsőruháját, újra asztalhoz ült és így szólt hozzájuk:"Tudjátok, mit tettem veletek?
Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok.
Ha tehát én... |
|
|
|
|
|
|
|
|
NAGYSZOMBAT REGGEL
Nagypéntek este az ég feketére
vált, s hullt a könnye , mint a zápor.
Mosta a kormot, szennyet, port a fákról,
mint szivünkről a vétket Krisztus vére.
Ma reggelre már kicsi ablakok
nyíltak rajta, egyre több kéklő ablak.
Sugarak törtek át, és simogattak
rügyet , bimbót és új akaratot.
Minden a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... reggel,
Számoltak a vendégekkel.
Rendbe hoztak udvart, házat,
Sonkát főztek több mint százat!
Készült a sok hímes tojás,
Ajándéknak nem is kell más.
Kacsamama mosta, főzte,
Hápi fia festegette.
Várta őket sok-sok gyerek,
Vidám, ünneplő emberek.
Hímes-tojást osztogattak,
Közben jókat falatoztak.
Eljárták a kac... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... reggel,
Számoltak a vendégekkel.
Rendbe hoztak udvart, házat,
Sonkát főztek több mint százat!
Készült a sok hímestojás,
Ajándéknak nem is kell más.
Kacsamama mosta, főzte,
Hápi fia festegette.
Várta őket sok-sok gyerek,
Vidám, ünneplő emberek.
Hímes-tojást osztogattak,
Közben jókat falatoztak.
Eljárták a kacsa... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... dolgozik az ember,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám és minden mozdulás.
S mint édesanyám, ringatott, mesélt
s mosta a város minden szennyesét.
És elkezdett az eső cseperészni,
de mintha mindegy volna, el is állt.
És mégis, mint aki barlangból nézi
a hosszú esőt - néztem a határ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... legtöbbet a ,,hetedik napon": vasárnap.
Onnan lehetett tudni, hogy közeledik a vasárnap, mert az előtte való nap már a készülődés jegyében telt.
Bent a házban, nagymama mosta, vasalta (faszénnel forrósított vasalóval) az ünneplő ruhákat. Amelyik ételt lehetett, megfőzte- megsütötte előre, hogy semmi akadálya ne legyen a vasárnapi templomba menésnek.
Nagy... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... pihentünk is, méghozzá legtöbbet az Úr napján, vasárnap.
Onnan lehetett tudni, hogy közeledik a vasárnap, hogy előtte való nap már a készülődés jegyében telt.
Bent a házban, nagymama mosta, vasalta az ünneplő ruhákat.
Amelyik ételt lehetett, megfőzte- megsütötte előre, hogy semmi akadálya ne legyen a vasárnapi templomba menésnek.
Nagyapa tiszta almot hordott ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... biztatott vala:
Igyál, nekem nősz nagyra szentem! ..
Föl is hajtottam, volt még három centem! ..
Anyám volt apró.
Míg kicsi voltam, egyszer sem mesélt...
Csak mosta a város minden szennyesét! ...
Csak ment, s teregetett némán...
Én meg hevertem mint most, berúgva, bénán...
Mert mi dolgunk a világon?..
Essünk túl gyorsan a piákon?..... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... pihentünk is, méghozzá legtöbbet az Úr napján, vasárnap.
Onnan lehetett tudni, hogy közeledik a vasárnap, hogy előtte való nap már a készülődés jegyében telt.
Bent a házban, nagymama mosta, vasalta az ünneplő ruhákat.
Amelyik ételt lehetett, megfőzte- megsütötte előre, hogy semmi akadálya ne legyen a vasárnapi templomba menésnek.
Nagyapa tiszta almot hordott ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vágyott
Sokkal különb, mint a többi
Nincs középút, minden vagy semmi
Bejött lassan, verejtékkel,
Nélkülözve, sok kemény évvel
Ott fent állt, ezrek lesték,
Fényzápor mosta a testét
Ha meghalnak benned a hangok
Elfelejtik az arcod
Egyedül maradsz és fázol.
Ki véd meg az éjszakától?
Mondd el!
Néhány évig... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... dolgozik az ember,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám és minden mozdulás.
S mint édesanyám, ringatott, mesélt
s mosta a város minden szennyesét.
És elkezdett az eső cseperészni,
de mintha mindegy volna, el is állt.
És mégis, mint aki barlangból nézi
a hosszú esőt - néztem a ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... még a kék eget,
Álmodom a nyári erdőket,
Álmodom a fáradt fényeket
Őszi estéken,
Álmodom az árvalányhajat,
Mit a szél simogat gyengéden,
Álmodom a friss eső mosta ősfákat,
Erdő sűrűjében megbúvó avar szagú gombákat.
Álmodok, mert álmodni jó,
Álmodok, mert álmomban nem csal meg a forró
Csók, ölelés, nevetés...
Álmodok... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... dolgozik az ember,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám és minden mozdulás.
S mint édesanyám, ringatott, mesélt
s mosta a város minden szennyesét.
És elkezdett az eső cseperészni,
de mintha mindegy volna, el is állt.
És mégis, mint aki barlangból nézi
a hosszú esőt - néztem a ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... bohóc
A komédiás leült a tükör elé,
és szemben egy ráncos arcot látott,
ki tudja már, hányadszor vélte úgy,
ezen az estén utoljára játszott...
De nem mosta le arcáról a sminket,
sőt egy kövér könnycseppet is odafestett,
felvette a legszebb fehér ruháját,
s most érezte, újra élni kezdett...
Mert Ő a bohóc!
M... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... neki ez sose sikerült. ő szeretett. letettem a telefont. és beültem a kocsiba. gyújtáskapcsoló kiment. nem gond majd begurul. így is lett. elmentem ODA. ami már régóta foglalkoztatott. épp mosta az állatot. megfordul, de nem ő az. megkérdem hol van, "menj hátra, ott a kedvence" miről egy útat nevezett el. gyönyörű állat. Ő nincs itt, majd holnap. Oda hajoltam hozzá, beszéltem neki... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kalász Márton: A lepke
Gerzson Pálnak
Fakó kis lepke, még odatapadt a vonat ablakára.
Mosta a hideg eső lefelé, csúszkált, visszavergődött; szárnya verdesett,
vizesedett - aztán egy sűrű, horhós rész elvitte.
Két óra múlva anyám előtt álltunk meg az internáltak is... |
|
|
|
|
|
