|
 |
|
|
Szavakkal ölellek
Puha bársonyos szavakkal ölellek
Mosolyomba fürösztöm arcodat.
Úgy hasítja át szerelmem a távolt,
Mint éjszakát az arany holdsugarak.
Selyem szavakba öltöztetlek,
Betakarom vele a Lelkedet,
Hogy ne fázz, ha messze
Távol vagy tőlem,
S nem ér el más, csak a Képzelet...... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kínnak múló sorsát
S olyan rövid volt egy nap eddig:
Víg elugrás bánattól kedvig.
Örülni is másként örültem,
Nemesebben, halkabban, jobban,
Holnapi könny a mosolyomban.
Szép, bölcs cserével cserélgettem
Kedvem torát és kedvem nászát,
E furcsa élet villanását.
Ma is tudom: huszonnégy óra
S rossz nap után már nem... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... tán,
ilyen példátlanul iszonyatos elbuktán.
Háborodik elmém, forrong minden idegem,
idegenek űznek, régi volt barátaim,
kenyeremet evők, óboromat ivók,
napfényes mosolyomban, akik sütkéreztenek.
Nem tudok kitörni, még nem gyűlt fel oly erőm,
csak zsoltározgatva táplálgatom haragom,
bús imádkozgatva szidom a nagy egeket,
békí... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kínnak múló sorsát
S olyan rövid volt egy nap eddig:
Víg elugrás bánattól kedvig.
Örülni is másként örültem,
Nemesebben, halkabban, jobban,
Holnapi könny a mosolyomban.
Szép, bölcs cserével cserélgettem
Kedvem torát és kedvem nászát,
E furcsa élet villanását.
Ma is tudom: huszonnégy óra
S rossz nap után már nem jö... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... tán,
ilyen példátlanul iszonyatos elbuktán.
Háborodik elmém, forrong minden idegem,
idegenek űznek, régi volt barátaim,
kenyeremet evők, óboromat ivók,
napfényes mosolyomban akik sütkéreztenek.
Nem tudok kitörni, még nem gyűlt fel oly erőm,
csak zsoltározgatva táplálgatom haragom,
bús imádkozgatva szidom a nagy egeket,
békít... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Érted pokolban, veled mennyben járnék,
Tüzes kerékként szívemben forogsz,
Szép álomként már velem vagy mindig,
Minden mosolyomban Te mosolyogsz!!
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kínnak múló sorsát
S olyan rövid volt egy nap eddig:
Víg elugrás bánattól kedvig.
Örülni is másként örültem,
Nemesebben, halkabban, jobban,
Holnapi könny a mosolyomban.
Szép, bölcs cserével cserélgettem
Kedvem torát és kedvem nászát,
E furcsa élet villanását.
Ma is tudom: huszonnégy óra
S rossz nap után már nem... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vagyok.
Egyszer volt,
törött padokra tépett ősz hajolt,
vetetlen deszkán tudatlan boldogság,
az első jégvirág, aztán nincs tovább.
Egyszer volt,
mosolyomba villan minden, mi kedves volt.
Egyszer volt, a könnyeimben csillan, mi bánat volt.
Egyszer volt, ölelésem ölel mindent, mi ölelés volt.
Az vagyok én, mi eddig volt. ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kínnak múló sorsát
S olyan rövid volt egy nap eddig;
Víg elugrás bánattól kedvig.
Örülni is másként örültem,
Nemesebben, halkabban, jobban,
Holnapi könny a mosolyomban.
Szép, bölcs cserével cserélgettem
Kedvem torát és kedvem nászát,
E furcsa élet villanását.
Ma is tudom: huszonnégy óra
S rossz nap után már nem... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... sorsát
S olyan rövid volt egy nap eddig:
Víg elugrás bánattól kedvig.
Örülni is másként örültem,
Nemesebben, halkabban, jobban,
Holnapi könny a mosolyomban.
Szép, bölcs cserével cserélgettem
Kedvem torát és kedvem nászát,
E furcsa élet villanását.
Ma is tudom: huszonnégy óra
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Puha bársonyos szavakkal ölellek
Mosolyomba fürösztöm arcodat.
Úgy hasítja át szerelmem a távolt,
Mint éjszakát az arany holdsugarak.
Selyem szavakba öltöztetlek,
Betakarom vele a Lelkedet,
Hogy ne fázz, ha messze
Távol vagy tőlem,
S nem ér el más, csak a Képzelet.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szavakkal ölellek
Puha bársonyos szavakkal ölellek
Mosolyomba fürösztöm arcodat.
Úgy hasítja át szerelmem a távolt,
Mint éjszakát az arany holdsugarak.
Selyem szavakba öltöztetlek,
Betakarom vele a Lelkedet,
Hogy ne fázz, ha messze
Távol vagy tőlem,
S nem ér el más, csak a Képzelet.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kínnak múló sorsát
S olyan rövid volt egy nap eddig;
Víg elugrás bánattól kedvig.
Örülni is másként örültem,
Nemesebben, halkabban, jobban,
Holnapi könny a mosolyomban.
Szép, bölcs cserével cserélgettem
Kedvem torát és kedvem nászát,
E furcsa élet villanását.
Ma is tudom: huszonnégy óra
S rossz nap után már nem jö... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
ilyen példátlanul iszonyatos elbuktán.
Háborodik elmém, forrong minden idegem,
idegenek űznek, régi volt barátaim,
kenyeremet evők, óboromat ivók,
napfényes mosolyomban akik sütkéreztenek.
Nem tudok kitörni, még nem gyűlt fel oly erőm,
csak zsoltározgatva táplálgatom haragom,
bús imádkozgatva szidom a nagy egeket,
b... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kínnak múló sorsát
S olyan rövid volt egy nap eddig;
Víg elugrás bánattól kedvig.
Örülni is másként örültem,
Nemesebben, halkabban, jobban,
Holnapi könny a mosolyomban.
Szép, bölcs cserével cserélgettem
Kedvem torát és kedvem nászát,
E furcsa élet villanását.
Ma is tudom: huszonnégy óra
S rossz nap után már nem jö... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kínnak muló sorsát
S olyan rövid volt egy nap eddig;
Víg elugrás bánattól kedvig.
Örülni is másként örültem,
Nemesebben, halkabban, jobban,
Holnapi könny a mosolyomban.
Szép, bölcs cserével cserélgettem
Kedvem torát és kedvem nászát,
E furcsa élet villanását.
Ma is tudom: huszonnégy óra
S rossz nap után már nem jö... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kínnak múló sorsát
S olyan rövid volt egy nap eddig:
Víg elugrás bánattól kedvig.
Örülni is másként örültem,
Nemesebben, halkabban, jobban,
Holnapi könny a mosolyomban.
Szép, bölcs cserével cserélgettem
Kedvem torát és kedvem nászát,
E furcsa élet villanását.
Ma is tudom: huszonnégy óra
S rossz nap után már nem... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... érzelem, amelyet Tőle kaptam.
Aki biztonságot érez mellettem, az által, amelyet Ő is nyújtott.
Aki érzi, hogy az én szememben ö... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Vörösmarty Marcell: Mondd akkor is
Látni kell,
ha hallod azt, amit érzek.
Látni kell,
mert saját mosolyomban már félek.
Itt állok szótlan,
némán pusztít a csend magam előtt.
Mondd el, hogy így tört rám a reggel,
mondd, hogy a holnapi majd szebb lesz.
Nézz fényevesztett szemeimbe
és üss meg,
hogy ne érezzem azt, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Vörösmarty Marcell:
Mondd akkor is..........
Látni kell,
ha hallod azt, amit érzek.
Látni kell,
mert saját mosolyomban már félek.
Itt állok szótlan,
némán pusztít a csend magam előtt.
Mondd el, hogy így tört rám a reggel,
mondd, hogy a holnapi majd szebb lesz.
Nézz fényevesztett szemeimbe
és üss meg, ... |
|
|
|
|
|
