|
 |
|
|
... tekint feléje.
Majd a rángás megáll s ő a sötétbe vész,
A sötétbe, honnan nincs visszaút, odavész.
Lehanyatló kezén megcsillan a Hold sugara,
Miközben némán meglibben a hóhér kosara...
A Bestia
Sötét erdő felett Hold kél,
Szarvas, medve egyaránt fél.
Ágak rejtekében mozog árny,
Finoman suhog fekete s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... éjjel-nappal
Csókollak, az ám! az ám!
Hogyha akarod én éjjel-nappal
Csókollak, úúúúú! Kisanyám.
Ilyen csuda spiné nem volt még a környéken,
Tudom! Húgom!
Hogyha meglibben a lófarkod, én kész vagyok,
Gyere hát, megsúgom.
Hogyha akarod én éjjel-nappal,
Éjjel-nappal, éjjel-nappal
csókollak, csókollak
Marina, Marina, Marina! ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Egymás mellett álltak. Levetett kalapjukat ujjnyi, kereszt alakú fenyőág díszítette, amelyeket a búcsúzó zsoltár hangjától kísérve, a sírba ejtettek.
A gyertya lángja meg-meglibbent, ahogy az ősz jágerek egymás után a sírhoz léptek, s a megemlékezés örökzöld, apró töretét, az elment barát után dobták.
A kis láng szelíden meghajolt, s figyelni kezdett. Az első vad... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szín olyan fájdalmasan elütött a halovány bútoroktól és a faltól, hogy Marianne szíve nagyot ugrott, mikor megpillantotta, sőt, meg mert volna rá esküdni, hogy mikor belépett a ruhaujj meglibbent egy kissé.
Minden bátorságát összeszedve bemerészkedett a kisfiú birodalmába, és lassan szedegetni kezdte a földről a játékokat. Kinyitotta az ablakot, mert a szoba levegője e... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... szavuk.
Nőnek a fák, a mezők tágas térsége kibomlik,
Nyílik a tarka virág, tágul, nő a világ.
Vígmosolyú lányok jönnek, suttogva beszélnek,
Szoknyájuk szélét meglibbenti a szél.
Hívnád kisfiadat, menjünk sétálni mi ketten,
S ő vonakodva felel: Dolgom van ma, apám.
Még ma a mindene vagy. S bármennyire sürget a dolgod,
Válts vele n... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ott:
Fakó arcuk lehelletére
Hamvadoznak a csillagok.
S amint feléhez ér az éj,
A legsötétebb leplü hold
(Amely különb a többinél
És versenyük győztesse volt)
Meglibben, lejjebb szállva egyre,
Míg súlypontja egy szörnyű hegyre,
Egy óriás oromra ér,
Ott roppant kőlapját fehér
Fátyolként bontja szét a tájon,
Kastélyokon, tan... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szavuk.
Nőnek a fák, a mezők tágas térsége kibomlik,
Nyílik a tarka virág, tágul, nő a világ.
Vígmosolyú lányok jönnek, suttogva beszélnek,
Szoknyájuk szélét meglibbenti a szél.
Hívnád kisfiadat, menjünk sétálni mi ketten,
S ő vonakodva felel: Dolgom van ma, apám.
Még ma a mindene vagy. S bármennyire sürget a dolgod,
Válts vele n... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Dsida Jenő
Öregek leszünk
Majd nyolcat üt egy öreg óra,
és öregek leszünk mi is.
Szoknyád meglibben suhogóra,
s ősz fejemen barátpilis.
Mellénk az este ül le gyorsan,
faggat, mint régi jóbarát -
S mi iszunk együtt mosolygósan,
köhögősen meleg teát.
Szívünkben még a régi nyíl v... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... gondolta
Brunella -, miféle veszélyek? Engem szeretnek a fák, a füvek, az őzikék.
De az erdőben kígyók is vannak - jutott eszébe. Öntudatosan fölvetette
a fejét, fekete hajfonatában meglibbent a széles piros szalag.
- Engem a kígyók is szeretnek - mondta. Most szépen megfésülködtem,
elmegyek, megmutatom az erdőnek a hajam - szólt a patakhoz.
- Csak ne... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Létay Lajos: TŰNŐDŐ
Citromlepke lebeg át a kerten,
Meg-meglibben a dohányvirág.
Szemem semmiségeken felejtem.
Csönd van. Senki nem hív, nem kiált.
Annyi minden van s volt a világon,
tűnődöm, én vajon még vagyok?
Mennyi volt a valóság, az álom,
élni még vagy halni volna jobb?
Arcomat én már kezemre hajtom, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Csiba Gizella: Vízkereszt
A vasárnapi reggel csendje
Megtöltötte a kávéscsészét.
Az ablak előtt a nyárfa szálkás,
Száraz ága beleomlott az ég
Kékjébe, meglibbent rajta
Néhány hűséges, barna,
Megfagyott levél, mutatta
Nincs elmúlása.
A fényt köszöntőn átcikázott
A légen egy madár,
A varjún feketén lógott a nagykabátja.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szilágyi Domokos
ÉJ ÉS CSEND
Éj és csend és halálnak árnya
Meglibben, lám, a pálma szárnya
szobámban, verdes, mintha szállna
valami föld feletti tárna
felé, levélzetet kitárna,
szivárvány-zivatart lehozva,
szívem, tereád záporozza,
szívem, te szigorú kaszárnya,
szerelemé, vigyázzban állna
minden idegem, vérerem... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Dsida Jenő - Öregek leszünk
Majd nyolcat üt egy öreg óra,
és öregek leszünk mi is.
Szoknyád meglibben suhogóra,
s ősz fejemen barátpilis.
Mellénk az este ül le gyorsan,
faggat, mint régi jóbarát -
S mi iszunk együtt mosolygósan,
köhögősen meleg teát.
Szívünkben még a régi nyíl van,
de már jólesik, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nem félsz hát gyere!
Hív újra, s újra ínt.
S mire nehezen feleszmélek
Előttem hömpölyög a sáros víz.
Állok a hídon. És a s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fájdalmainkat vagy lelki titkainkat is világosan megérthetjük ezekben a napokban a szerelem, a szeretet, az érzelmek vagy a nőiség energiáival összefüggésben.
A múlt lehellete ismét meglibbenti titkaink fátyolát és egy váratlan múltbeli emlék, vagy múltbeli érzelmi élmény képében erőteljes lelki hatást gyakorolhat ránk. Talán a múlt mély lelki sebeit fogjuk jobban meg... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Pável István - Eszembe jutsz
Hűs az éj,
feléled a szél,
meglibben a gyűrött
függöny
nyitott ablakom előtt.
Kisszobámat betölti a friss levegő,
véreres kezével túr belém a múlt:
újra eszembe jutsz!
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szavuk.
Nőnek a fák, a mezők tágas térsége kibomlik,
Nyílik a tarka virág, tágul, nő a világ.
Vígmosolyú lányok jönnek, suttogva beszélnek,
Szoknyájuk szélét meglibbenti a szél.
Hívnád kisfiadat, menjünk sétálni mi ketten,
S ő vonakodva felel: Dolgom van ma, apám.
Még ma a mindene vagy. S bármennyire sürget a dolgod,
Válts vele n... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... megremeg,
aztán leszegett fejjel ellohol,
hátha talál egy darab kenyeret.
Üldögélek. Álmosan figyelem,
hogy Editke vágyairól beszél:
nyaralás egy távoli szigeten.
Meg-meglibbenti szoknyámat a szél.
Az este kijózanító hűvöse
hosszúra növeszti az árnyakat.
A dús varázsból nem marad semmi sem.
A sovány hold is unottan bólo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Dsida Jenő - Öregek leszünk
Majd nyolcat üt egy öreg óra,
és öregek leszünk mi is.
Szoknyád meglibben suhogóra,
s ősz fejemen barátpilis.
Mellénk az este ül le gyorsan,
faggat, mint régi jóbarát -
S mi iszunk együtt mosolygósan,
köhögősen meleg teát.
Szívünkben még a régi nyíl van,
de már jóles... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Lombok között bújócskázva
siklik át a napsugár,
fenn a fákon dalba kezd a
sok erdei kismadár.
Itt a reggel újra,
sárgarigó fújja
vidám énekét,
meglibben a szellő,
alszik már az erdő,
újra kék az ég.
Kecske, kakas, cicamica
bokor tövén alszanak.
Ébredjetek, hős vitézek!
Hasatokra süt a nap! ... |
|
|
|
|
|
