|
 |
|
|
... sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.
Nézem a hegyek sörényét -
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az úton senki, senki,
látom, hogy meglebbenti
szoknyád a s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... sziklafalon.
Az ifjú nyár
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.
Nézem a hegyek sörényét -
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az úton senki, senki,
látom, hogy meglebbenti
szoknyád a s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.
Nézem a hegyek sörényét -
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az úton senki, senki,
látom, hogy meglebbenti
szoknyád a s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... két kicsi gidójával, melynek sima köntöse oly kedvesen csillagos
. Azok a finom csülkök oly ügyesen csúsznak a levelek közé, hogy alig okoznak valami zajt.
Míg az anya lehajlik, hogy a hűs forrásban oltsa szomjúságát, az egyik gidó pajkosan cibálja a gally hegyét, a másik nagyokat döföget az anya tőgyén.
Ismét megszólal a madárdal.
Mintha gún... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... szét.
Pusztítja a rovarokat,
Jó neki mind, nem válogat.
Bánja is ő, akárminő:
Hernyó, kukac, szitakötő.
Úgy eszi, mint a rántottát,
Vagy akár a legjobb tortát.
Le-lehajlik a falomb rá,
Köszönetet suttog hozzá.
Visszafelel egy víg nótát,
Pedig sohse tanult kótát.
Jöttével a hűvös ősznek
Bucsút mond a nagy erdőn... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... sziklafalon.
Az ifjú nyár
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.
Nézem a hegyek sörényét -
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az úton senki, senki,
látom, hogy meglebbenti
szoknyád a s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... könyvet,
Az megtanulja, mit a felhők írnak.
Ki soká nem lát egy emberi könnyet,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... könyvet,
Az megtanulja, mit a felhők írnak.
Ki soká nem lát egy emberi könnyet,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... emberi könyvet,
Az megtanulja, mit a felhők írnak.
Ki soká nem lát egy emberi könnyet,
Azért az esők patakokat... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Az ifju nyár
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.
Nézem a hegyek sörényét -
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az úton senki, senki,
látom, hogy meglebbenti
szoknyád a ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... jelenlétének. Ilyenkor ezt a tényt hitben, az Ő ígéretére támaszkodva kell megragadnunk. De vannak más idők, amikor rendkívüli módon kijelenti magát. Amikor a menny szinte érzékelhetően mélyen lehajlik, amikor valamennyi szív az Ige érezhető hatása alatt meghajlik. Amikor az Úrnak dicsősége oly mértékben tölti be a helyet, hogy a résztvevőket, félő tisztelet fogja el, és kicsordul... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... sziklafalon.
Az ifjú nyár
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.
Nézem a hegyek sörényét -
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az úton senki, senki,
látom, hogy meglebbenti
szoknyád a s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
L. Burda Zsuzsanna
Álmunkat fújja a szél
Árnyak úsznak a térben,
nyúlánk nyírfa lehajlik
széltől a levél elszáll!
Nyári eső teríti széjjel
Világunk új szőnyegét.
Szomorú, sápadt a felhő,
Nap tüze nem melegíti a Földet,
búzakalásznyi életünk teng.
Őszies szürke az égbolt,
álmunkat fújja a szél!... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... amidőn teveled
bolyongtam a rét iratos szövetén,
most fázva susog s piruló levele
egymásra borulva, a szélben inog.
Pár árva virág remeg ott a gyöpön,
bús szára lehajlik, tört szeme zárul
és várja a csendet, az álmotadót
s én hallom e csend, e múlás elejét.
Némán haladok... De a fű, a virág
mind kérdi: Szegény, emlékszel-e még?... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Egy sírban, az erdő-szélen,
Háromszáz hős alszik mélyen,
Mély sebekkel eltemetve,
Emlék nélkül, elfeledve.
De lehajlik a zöld erdő,
Rájok élő koszorút sző,
És mint álmaik haragja,
Harsog, zúg a bérc patakja,
Éjfél tájban, sírjok ormán,
Felgyúl néha egy-egy villám,
És felindul a természet,
A menny mintegy leborúl,
S mint... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Gyulai Pál
A hősök sírja
Egy sírban, az erdő-szélen,
Háromszáz hős alszik mélyen,
Mély sebekkel eltemetve,
Emlék nélkül, elfeledve.
De lehajlik a zöld erdő,
Rájok élő koszorút sző,
És mint álmaik haragja,
Harsog, zúg a bérc patakja,
Éjfél tájban, sírjok ormán,
Felgyúl néha egy-egy villám,
És felindul a ter... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Gyulai Pál - A hősök sírja
Egy sírban, az erdő-szélen,
Háromszáz hős alszik mélyen,
Mély sebekkel eltemetve,
Emlék nélkül, elfeledve.
De lehajlik a zöld erdő,
Rájok élő koszorút sző,
És mint álmaik haragja,
Harsog, zúg a bérc patakja,
Éjfél tájban, sírjok ormán,
Felgyúl néha egy-egy villám,
És felindul a természe... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Talán te vagy a vendég,
akit a messze barázdák küldtek
a távol pacsirtaszavával?
Aki esténként meggyújtja a fáradt-homlokú csillagokat?
Ilyenkor lehajlik az ég, hogy
szemem pislákoló mécseivel
nevedet kibetűzzem.
Valaki járt itt, híredet hozta, hogy
megérkezel. Ismerős arcú, csak a
kézfogása volt idegen.
Gyere, ülj álmaim meztelen k... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... megszólalnak
a fülemülék és a fény felszerelt
mentőosztagai ideérnek. A fűbe
térdeplő sugarak fölszárítják
a könnyet. Az éjszakát messze űzik.
Szivárvány sztetoszkópja
lehajlik, fecskendők forrnak
a Napban: megnyugvás van a
tettetett nyugalomban.
Nikkel füvek közt ődöng a hallgatóság.
Én nem tudtam, hogy annyira más vagy.
Övem... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... emberi könyvet,
Az megtanulja, mit a felhők írnak.
Ki soká nem lát egy emberi könnyet,
Azért az esők patakokat sírnak.
Ki földi csókot immár sose kóstol,
Arra az ég lehajlik csillagostól,
S megérzi egyszer, hogy az Isten szája
Csókol a napban le reája.
... |
|
|
|
|
|
