|
 |
|
|
SZABÓ PACSIRTA ÉVA...verse...címe
Örök szabadság
Olyan vagyok mint a madár
Mely ágról-ágra boldogan száll
Csak röppenek hol ide,hol oda
Mert hív engem a szabadság szava.
Fáról-fára és oly szabadon
Minő boldogság és nyugalom
Nincsen tér akkor a végtelenbe
Csak szálldogálás a messzeségbe.
Örök szabadság mely ne... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Nekem te vagy.....
Nekem te vagy az utolsó reményem
Szívem dobbanása ezt jelzi nékem
Mindig rád gondolok,éjjel és nappal
Álmodozva kelek fel reggel egymagamban.
Tudom hogy messze vagy tőlem szerelmem
De egy napon majd nem bírod nélkülem
Akkor úgyis jössz hozzám ha esik ha fúj
Nincs oly szív mely visszatart hogyha lángra gyúl.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ha van egy falat kenyered
Nem vagyok szép tudom
De jó és kedves
Ezért szeretnek engem
A barátok gyerekek.
Mindenkin segítek
És mindent megteszek
Hogy jól érezze magát
És örömet szerezzek.
Olyan jó látni
Mikor más elégedett
Mikor jó tettünk után
Vidáman nevet.
Ha van egy falat kenyered
Fele... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Hegyek ormán megcsillan a nap
Hegyek ormán megcsillan a nap
Néha felhők takarják el a sugarakat
Hasadékok között leperzselt torzsok
Melynek virágai már régen lehullott.
A felhők a völgyön át sietnek
Ilyenkor sok sok vizet cipelnek
Súlyuk szinte sokszorosára is meg nő
Bizony ilyenkor elered az eső.
Ha szél fúj,szinte süv... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Öreg malom áll...
Öreg malom áll
A pataknak partján
Melynek kerekei
A vizet mardossák.
Forog,néha nyiszorog
Az öreg keréklapát
Hogy gabonánk szemeit
Apróra darálják.
Megtelnek nem soká
A nagy liszteszsákok
Süthetnek kenyeret
Hamar a családok.
Apraja,nagyja
Szereti a cipót
Ha kemencéb... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Valaki áttáncolt az életemen
Valaki áttáncolt az életemen
Oly gyorsan jött mint a felhő
A szívem ütemre vert,úgy dobogott
Mint egy gyors keringő.
Elment már oly messze jár
Fényévnyire tőlem
De itt hagyta az emlékeket
Egy szomorú esős időben.
Valaki áttáncolt az életemen
És akkor azt mondta hogy vége
Hiába jönn... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Ki tud gátat vetni - e pusztuló Világnak ,
az esztelen fegyver ropogásnak ?
Mert bizony az ember nem érzi az
anyaföldnek kínját , tűzhalálban elhalt
erdők zokogását . Hogy tud gyűlöletben ,
vaksötétben élni , oxigén hiányos
levegőt beszívni , hogy tud maga körül ,
lelki - furdalás nélkül mindent tönkretenni . . . ?
Terem... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A gondolat bőrén
A sóhaj
fekete pillangók röpte,
alkalmi bazár.
Óriás denevér
a nyár,
az éj boltozatába zár.
A gondolat bőrén
megfeszül a tér,
inger-szőnyeget gurít
lépteink elé.
A pálmafák tövében
kóbor álmok ülnek.
Csillámlanak
lenyomatai a fénynek.
Befáslizva él a lélek,
átszivárog rajta a vér... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szabó Lőrinc
Országos eső
Selyemfonálként
lengedező
millió lábán
megjött az eső.
A tenger küldte
vagy Afrika,
libbent az Alpok
ormaira,
de, mert ott fázott
s reszketett,
hamar a Dunáig
ereszkedett,
és, látni akarva
a magyar hazát,
mérföldeseket
lépett, tovább,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Mindig a mának élj!
Sárga rózsaszirom
Hullik az asztalra
A vázába tett csokor
Az elmúlást mutatja.
Elmúlik minden
Ember és virág
De helyébe új születik
Mely az életre vigyáz.
Örülj mindennek
Míg virul az életed
És azt mindennap mással
Széppé teheted.
Mindig bölcsebb leszel
És egyre gazdaga... |
|
|
|
|
|
