|
 |
|
|
... volt szegényke.
Hát egy szép napon elindult,világot látni, a szerencséjét megcsinálni... Ment, mendegélt, oszt' egyszer csak találkozott egy borzalmas, torzonborz, furcsa anyagból gyúrt szörnnyel, akinek egy nagy tekercs kenderkötél volt a hóna alatt. -" Hát te meg ki vagy?" Kérdezte a felcsúti legényke.
-" Én vagyok a rettenetes, paranoiás Kötele... |
|
|
|
|
|
 |
|
|
Nekem nincs identitás-zavarom!
Az új gazdagokkal ellentétben én régi szegény vagyok!
Furcsa lenne, ha egyszer megváltozna!
De nem adom fel!... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ez rengeteg dologtól függ. Van ahol a fiatalok is magázzák saját szüleiket.
Nekem még csak egy menyem van,de természetesnek vettem,hogy tegez.
(Igaz az első alkalommal kérnem kellett)
Hiszen a fiam is tegez.
Ám a fiam "esete" a nászékkal már kicsit furcsább.
Az apósát tegezi,de az anyósát magázza. (Az anyós nem kérte a tegeződést)
Ám ez semmi problémát... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szerettél. Szerettelek.
A múlt idő zónájába kerültünk.
Furcsa, idegen vidék.
Nem tudok tájékozódni benne.
Elsüllyedek.
Ránk nehezedik a volt,
nem fénylik föl a lesz.
Minden megtörtént már.
Ezentúl együtt soha semmi.
Ez a megfellebezhetetlen,
végérvényes bizonyosság!
Már minden csak visszafelé.
Már nem érezlek, csak emlé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
túl a felhőkön
túl a világon...
(barna)
látod
már fáradt a kert
s benne
mélyen elveszett
szűz-anyák arca
ribizli sejtelem
egy furcsa kis mag
sok szférák súlya alatt...
(szürke)
úgy kúszott ki
a rokkant ajtó alatt
ennek a pénteknek
álmos elmosódása
hogy közben
meg... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A belgák és a hold
szerző: Charles Baudelaire, fordító: Kosztolányi Dezső
Kerek e földön nincs oly furcsa nép,
mint a belgák. Láttára a szép dolognak
megnyúlik a képük, tompán dohognak;
nekik botrány és kihivás a szép.
Ejts tréfaszót, s a szemük megmered,
akár a zsirba sülő árva halnak;
mondj meghatót: nevettükben meghalnak,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... visszaesnek,
és ott, a fának szögezve van a bizonyíték. Egy jel
új nyelven feltűnő a fán. Egy madár,
ki eddig ismeretlen volt, s egy ágon énekel. Egy asszony
a folyó menti ösvényen, s furcsa hangot ismételget,
hogy meg tudja fejteni a madárdalt, s a madár nevét kérje - utána.
Piros virágért térdel le, letépi, később
majd óvatosan összeprése... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... sziszegtek
Bepingált cölöpökhöz nyilazva meztelen.
De hogy mi sorsra jutnak, mindegy volt nékem ez,
S hogy búzám belga búza, vagy hogy gyapotom angol, -
Alighogy véget ért a parti, furcsa hecc,
Vizek szabadja lettem, ki vígan elcsatangol.
És tél jött, szörnyű zaj közt s engem, kiben siket
Csend hallgatott tunyán, mint a gyermekagyakba... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... melegem van és izzadok, és amikor megismételjük a dolgot, akkor meg fázom és ráz a hideg.
Az orvos a feleséget is megvizsgálja, ő is egészséges. ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... évszázadokon át Krisztus szeretetét sugározták. Mindenesetre a sok negatívum emlékeztetett, hogy nem minden katolikus szent, és hogy olykor a hierarchia tagjai is követnek el hibákat.
Furcsa helyzetbe kerültem hát: egyrészt lenyűgözött a bölcsesség, amit ebben az egyházban találtam. A katolikus teológia alapműveit olvasva úgy éreztem, mintha rábukkantam volna az emberi ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Gizella Lapu
Egy sebes katonának sóhajtása___________________________ _________(#)- Gizella Lapu
Fejtésre való mese______________________________(# )- Juhászné Szunyogh Mária
Furcsa verseiért bocsánatot kér_________________________________ ___(#)- Gizella Lapu
Gazdálkodva éljünk______________________________ ______(#)- Gizella Lapu
Gondolatok a békéről____... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Efraim Staub:
Van néha úgy ...
Van néha úgy, hogy lüktet mindenem.
Nyaggat belül valami furcsa kór,
fejem fogom, magamban jajgatok,
s gyógyírt ritkán szedek. Mikor
már nem bírom tovább a kínt,
akkor keresek enyhülést. Fehér
vagy színes pirulákba zárt nyugalmat,
s jótékonyan reámborul az ég.
Van úgy, hogy mégis lük... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hirtelen
Rád gondoltam s arra, hogy
Messze vagy és jaj nekem.
És megriadt szemeim
Felpattantak: a hegyek
Csúcsain már pirosan
Búsultak a fellegek.
És egy furcsa vízió
Vad erővel elkapott.
Úgy éreztem: kezeid
Tartották ma a napot.
Azért volt oly különös,
Minden fénynél édesebb,
És én ezt csak most tu... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Reményik Sándor:
Béke
Valami furcsa összehangolódás,
Valami ritka rend -
Széthúzó erők erős egyensúlya,
Mély belső bizonyosság idebent -
Bizonyosság arról, hogy élni jó,
Szenvedni elkerülhetetlen,
Szeretni tisztán: megistenülés,
Meghalni sz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Ezért
gondolja jogosan: Uram, ha te ezt a különleges dolgot meg tudod tenni,
akkor én, a te tanítványod a te segítségeddel szintén képes vagyok rá.
És ha elcsodálkoztunk Péter furcsa kérésén, akkor még jobban
meglepődünk Jézus válaszán: ,,Jöjj!" - mondja gondolkodás nélkül
Péternek, pedig tisztában volt vele, hogy apostolának nin... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... adósa,
hadd zengek róla: rózsa, rózsa, rózsa.
Hol vagy ma, kedves? Jaj, hiába nézem
az éjszakát, már eltakar egészen.
Vadmacskaszemed zöld deleje ég-e?
S nagy furcsa szájad? Vagy már vége, vége,
forró fejed bután födi a föld el
s mint antik húgaid repedt tükörrel
és koszorúkkal fekszel mély koporsón
a kásás elmúlás ágyában, olcsón... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Valami különös érzés tör elő bennem,
Valami furcsa, őt még nem ismerem.
Igaz, még utolsó, de már beállt a sorba,
És békésen várja, hogy kerüljön sorra.
Vannak előtte, bizony jó páran,
Biztosítva helyük szívem otthonában.
Saját sátruk van, régóta itt laknak,
Új lakónak eddig, helyet sosem adtak
Mert hát együtt ők bizony jól elva... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... levegőben.
Mind a ketten elpirultak, a leány is, a pap is. A pap aztán hamarosan végzett a sárkányával: a feszület aranynyelével - Isten bűnéül ne rója! - keményen a két füle közé vágott, közbe furcsa torokhangon morgott valamit az ő magyar nyelvén, ami egy cseppet sem hangzott imádságnak. Rövid küzdelem után a remegő állat megértette, hogy kettőjük közül ki az úr.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| Pár hónapja elvittem mivel egyedül volt a dédit discoba.Azóta egyedül akar járni és az a furcsa,hogy ragaszkodik hozzá.Még a tini ruhákból is válógat.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fényében a férfi
s a padon egy halvány nő várja
mosolyog, s mit érez, ő is érzi,
sima a haja, díszes, fodros ruhája.
Tán emberfia meg nem értené
kik is ők, e furcsa pár egymásnak
vágyukat a sors könnyen széttéphetné
mégis ismét egymásra találnak.
A kézért nyúl lágyan a női kéz
könnyes örömmel pillant rá újra
meghalni, l... |
|
|
|
|
|
