|
 |
|
|
| ... nyújtottak a természet csapásai ellen. Aztán öltöztetni kezdték, mint a csecsemőt vagy a halottakat, mint a tehetetlen bábokat, s elhitették vele, hogy ennek így kell lennie. Csak annyit evett és ivott, amennyi elegendő táplálékul szolgált neki, és amennyit a természete követelt. De közé és természetes szükségletei közé álltak, megtöltötték szívét félelemmel a betegségtől és halál... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... meg!
Otthon aztán Cuj beszámolt a minisztertôl hallottakról, majd csapongó gondolataival visszavonult könyvtárszobájába. Szavát sem lehetett venni, úgy magába zárkózott. Napokon át nem evett, egyre csak ezt a dalt dúdolgatta:
Tündér-hegyre vetett engem a vak végzet,
S csillagszemű lányka tekintete éget.
Rôt ajtaján a hold fényét belopta, s ott
Bánat emészt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... Isten legszebb alkotását. Kígyó alakban megjelent az Édenkertben,visszataszító ravaszsággal rávette Évát, hogy egyen a jó és gonosz tudásának fájáról. Éva adott a gyümölcsből Ádámnak, és ő is evett belőle. Isten büntetésből kiűzte őket az Édenkertből.
Isten kijelentette, hogy egy fiúgyermek lesz a világ Megváltója,aki szűztől születik meg. Isten angyala meglátogat... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... gyülekezetünktől, otthonunktól, városunktól, mégsem elszakadva Istenünketől." Az étterem szinte üres volt. Mi voltunk az egyetlen család. A mieinken kívül nem voltak gyermekek. A többi vendég sietve evett, halkan beszélgettek, talán mindannyian érezték, hogy egy ilyen napon senkinek sem lenne szabad itt lenni. Ezen a napon még a hitetlenek is megállnak egy kicsit, hogy a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... gyülekezetünktől, otthonunktól, városunktól, mégsem elszakadva Istenünketől." Az étterem szinte üres volt. Mi voltunk az egyetlen család. A mieinken kívül nem voltak gyermekek. A többi vendég sietve evett, halkan beszélgettek, talán mindannyian érezték, hogy egy ilyen napon senkinek sem lenne szabad itt lenni. Ezen a napon még a hitetlenek is megállnak egy kicsit, hogy a békéről é... |
|
|
|
|
|
 |
|
|
... kisvárosában lakó Paul Streeter egy közeli Tesco áruházban vásárolta a családi pizzavacsora mellé szánt salátaféleséget, és barátnője már vett is a tányérjába a készítményből, amikor észrevették a "csontvázzá aszott, bomlófélben lévő" néhai szárnyast.
"Nem hittem a szememnek ... rettenetes volt, a barátnőm azt hitte, hogy egy sötét salátalevelet vagdos, amiről aztán kiderült,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... intett nekem az egyik asztal mellől, miközben én és Edward egy-egy tálcát a kezünkbe véve beálltunk a sorba. Edward ugyanúgy telepakolta a tálcáját, mint én, holott, egyetlen falatot sem evett soha semmiből.
Elindultunk Alice felé, de aztán meggondoltam magam. Ahelyett, hogy letettem volna a tálcámat, csak megálltam az asztal mellett.
- Gyere, Alice, átülünk!... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... levegőt.
Egy téli reggelen, amikor felébredt, azt mondta Dörreni úr:
- Szombat van és vészesen közel van már a karácsony. Ideje nekem is beszereznem egy fenyőfát.
Felöltözött, evett egy szelet kenyeret és úgy ült be az autójába, hogy fogat sem mosott.
- Micsoda szagod van - mondta az autó. - Nem elég azt a sok kenceficét
magadra kenni, mosakodj meg rendese... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... és sós volt. Más jót nem igen lehetett elmondani az ételről.
A főzelék íztelen volt, ráadásul nem is szerette. De meg kell enni, mert szüksége van az energiára. A férfi lassan evett és minden falatot jól megrágott.
Nem volt miért sietni. Régóta nem volt miért sietni.
A két tojást a végére hagyta, majd gondolva a holnapra is, csak az egyiket ette me... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... boldogtalan, milyen szegény fiú, milyen hiábavaló az ő élete; meg, hogy azért majd meglátják, mi lesz még őbelőle! Gazdag ember, nagy úr, hatalmas, talán még király is. Persze, hogy csak nevette minden ember és szidták mint a bokrot. Kemény-legényt meg azért hívták így, mert reggeltől napestig nagyon keményen dolgozott. Míg az öccse a bokor alatt hevert, az ő keze alatt csak úgy é... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... melengették, mígnem egyszer csak fölemelte a fejét. Egy darabig bágyadtan nézett Juliskára, aztán felröppent. Rászállott a sifonér tetejére, és onnan pislogott szét a szobában.
A leányok nevettek és tapsoltak, hogy így visszanyerte az életét a madárka. Előhoztak egy üres kalitkát a kamarából és hívogatták bele:
- Gyere bele, kis madár, ez lesz a te házad, adunk n... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... felesége néha éjszaka fölkel mellőle, és a hideg padlóra fekszik, hogy Isten szeretetéért egy időre elhagyja férje közelségét. Azon sem ütközött meg, ha Erzsébet az asztalnál egy falatot sem evett, mert éppen böjtölt. Az 1225-ben kitört éhínség idején teljes tekintélyével mögötte állt, amikor Erzsébet fölnyitotta a kamrákat és hombárokat, és ,,kifosztva'' a várat, segített az éhez... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fájdalmán, nem kiabálhatta szegény, hogy fáj a kezem, jaj de fáj a kezem, azért kiabálta, hogy: te átok, te vagy az oka, te, jaj te, te...
A Boriska meg volt bolondulva. Alighanem észrevette, hogy a kis Csöre nem tudja a vesszőt fogni. Csak a hóna alatt fogja, úgy hajtja a tehenet. Még csápolja is vele, a hosszú vesszővel, így sután, de a kis kezébe nem tudja fogni, mer... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... megpróbálom!
Azzal elbúcsúzott a hollóktól, és ment, amerre látott.
Útja egy nagy uradalomba vezetett. Talált egy nagy szalmakazalt, ebbe belebújt. Ott volt ő magányosan, se nem evett, se nem szólt senkihez. Hiába hozta a király agara az ételt, rá sem nézett, még csak hozzá sem nyúlt.
De egyszer csak a lovász észreveszi, hogy az agár, ami ételt kap... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... különben is látott már effélét.
- Igaz - mondta Veres úr, mint akinek valami jut az eszébe, s bal kezével megfogta a kollégája kabátján a felső gombot. De abban a pillanatban észrevette, hogy a másik oldalon a vaskereskedés ajtajában kinn áll Piacsekné, s odaköszönt neki:
- Kezit csókolom! - Halkan mondta a köszönést, úgy se hallaná az, akinek szól.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szedte le a meggyet.
- Nem tuggyuk.
- Akkor nem lesz ingetek, mehettek haza pucéron.
Vissza a vízbe. Én meg megláttam, hogy egy fára van fellökve az ingünk. Odalopakodtam, levettem, felőtöztem, el. A többi fiú jött utánam. Az öreg meg csatorászott, hogy megmond a tanítónak, mi meg megdobáltuk. Meg is mondott, a tanító meg szépen behívott a szobájába, és újra megvert... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... neki semmi gorombaságot. Mégiscsak tejjességgel lehetetlen vót, hogy én valaha többet az életbe avval a kisjánnyal szembe nézzek. Kicsiségeken nagy dolgok fordulnak néha. Egy ilyen dógot észrevettem én akkor. Az az Ondódi Jóska bátyám, akinek a sorozásán danolgattam, az, amék Váradi Piroskát táncba vitte eccer, abba az időbe, mikor hazajött a katonaságtul, megházasodott. Bökényből... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... mer baj lesz. - Nem futok én - azt mondja -, majd megvirrad reggelre. Nem lett osztán Magos Józsefnek nagy baja, csak az ágyat nyomta vagy egy hétig, legjobb barátja lett osztán apádnak. Nevettem. Tán nekem is jó barátom lesznek a tanyasiak, csak a neveket se tudom. Így megnyugodtam osztán, hogy apai, anyaiősök mind ijen derék mérmerő emberek vótak. Akkor nem szégyellem magamat. E... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... már, de hisz ez nem csoda, mert még eleinte olyan kis ügyetlen fiú volt ő, hogy még gyerekszámba is alig ment. De az első gimnázium végén már meglehetősen megemberesedett, s akkor már észrevette az antikvárium kirakatát, s benne a Csokonait.
De csak a nyáron jutott odahaza a vakációban odáig, hogy arra gondolt, hogy meg kellett volna venni.
No, erre a gondola... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... klubba kell mennem, a zsûri ülésezik, igazán nem lehetek itthon.
A mama (elbocsájtja, komolyan): Ebben a hónapban még nem vacsorázott itthon egyszer se, és még csak háromszor evett itthon ebédet, és ma már tizenkettedike van.
Áldor: Nem lehet, édesem, nem lehet. Majd holnap talán. (Megnézi az óráját, megcsókolja a felesége kezét és homlokát, azzal elsiet... |
|
|
|
|
|
