|
|
|
József Attila
Minden rendű emberi dolgokhoz
Van egy színház, végtelen és mibennünk lakik,
Világtalan angyalaink játszogatnak itt,
Nyugtalanok, szerepük egy megfojtott ima.
És a dráma mindig mindig csak tragédia.
És az ember, szegény ember csak lapul belül,
Benn, magában s ezer arccal egymagában ül,
Három láng nő homlokából, ... |
|
|
|
|
|
|
|
...
És keressük az igazságot
Lábunk elkophat hónaljig,
Sej haj, fütyülve baktatunk,
Igazságot keresünk, de
Nem találunk még seholse.
Nincsen batyunk, csak az agyunk,
Betyárkodó Ábel vagyunk,
Nem kérdik, hogy szívünk dög-é,
Gondolatunk az ördögé,
Lelkünket meg Isten fogja
Sziklaszántó ostorosba.
Hogyha tél van, hát didergünk... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kálnoky László
Ballada az őszi erdőkről
Borzong, lehajlik a fenyő;
rejtekhelyén a karcsú őz fél,
kis szíve kétszeresre nő,
mert nincsen rémítőbb az ősznél;
a tér roppant fekete lyuk;
sáros vízben úsznak a csertők
és elzokogják bánatuk
minden éjjel az őszi erdők.
Az űrben denevér kering és
derm... |
|
|
|
|
|
|
|
József Attila
Minden rendű emberi dologhoz
an egy színház, végtelen és mibennünk lakik,
világtalan angyalaink játszogatnak itt,
nyugtalanok, szerepük egy megfojtott ima.
És a dráma mindig mindig csak tragédia.
És az ember, szegény ember csak lapul belül,
benn, magában, s ezer arccal egymagában ül,
három láng nő homlokából, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
József Attila Minden rendű emberi dologhoz
Van egy színház, végtelen és mibennünk lakik,
világtalan angyalaink játszogatnak itt.
Nyugtalanok, szerepük egy megfojtott ima,
és a dráma mindig, mindig csak tragédia.
És az ember, szegény ember csak lapul belül,
benn, magában s ezer arccal, egymagában ül.
Három láng nő homlok... |
|
|
|
|
|
|
|
Kálnoky László
Ballada az őszi erdőkről
Borzong, lehajlik a fenyő;
rejtekhelyén a karcsú őz fél,
kis szíve kétszeresre nő,
mert nincsen rémítőbb az ősznél;
a tér roppant fekete lyuk;
sáros vízben úsznak a csertők
és elzokogják bánatuk
minden éjjel az őszi erdők.
Az űrben denevér kering és
dermeszt, bűvöl az éji óra,... |
|
|
|
|
|
|
|
József Attila: MINDEN RENDŰ EMBERI DOLGOKHOZ
Van egy színház, végtelen és mibennünk lakik,
Világtalan angyalaink játszogatnak itt,
Nyugtalanok, szerepük egy megfojtott ima.
És a dráma mindig mindig csak tragédia.
És az ember, szegény ember csak lapul belül,
Benn, magában s ezer arccal egymagában ül,
Három láng nő homlokából, zen... |
|
|
|
|
|
|
|
József Attila
Minden rendű emberi dolgokhoz
Van egy színház, végtelen és mibennünk lakik,
Világtalan angyalaink játszogatnak itt,
Nyugtalanok, szerepük egy megfojtott ima.
És a dráma mindig mindig csak tragédia.
És az ember, szegény ember csak lapul belül,
Benn, ... |
|
|
|
|
|
|
|
Minden rendű emberi dologhoz
an egy színház, végtelen és mibennünk lakik,
világtalan angyalaink játszogatnak itt,
nyugtalanok, szerepük egy megfojtott ima.
És a dráma mindig mindig csak tragédia.
És az ember, szegény ember csak lapul belül,
benn, magában, s ezer arccal egymagában ül,
három láng nő homlokából, zengő, mély virág... |
|
|
|
|
|
|
|
Minden rendű emberi dolgokhoz
Van egy színház, végtelen és mibennünk lakik,
Világtalan angyalaink játszogatnak itt,
Nyugtalanok, szerepük egy megfojtott ima.
És a dráma mindig mindig csak tragédia.
És az ember, szegény ember csak lapul belül,
Benn, magában s ez... |
|
|
|
|
|
|
|
Minden rendű emberi dologhoz
"Egy verset akkor szeretsz ha érted; s akkor érted, ha megélted." (Zsolo)
Van egy színház, végtelen és mibennünk lakik,
világtalan angyalaink játszogatnak itt,
nyugtalanok, szerepük egy megfojtott ima.
És a dráma mindig mindig csak tragédia.
És az ember, szegény ember csak lapul belül,
benn,... |
|
|
|
|
|
|
|
József Attila: MINDEN RENDŰ EMBERI DOLGOKHOZ
Van egy színház, végtelen és mibennünk lakik,
Világtalan angyalaink játszogatnak itt,
Nyugtalanok, szerepük egy megfojtott ima.
És a dráma mindig mindig csak tragédia.
És az ember, szegény ember csak lapul belül,
Benn, magában s ezer arccal egymagában ül,
Három láng nő homlokából, zengő, mél... |
|
|
|
|
|
|
|
...
József Attila
MINDEN RENDŰ EMBERI DOLGOKHOZ
Van egy színház, végtelen és mibennünk lakik,
Világtalan angyalaink játszogatnak itt,
Nyugtalanok, szerepük egy megfojtott ima.
És a dráma mindig mindig csak tragédia.
És az ember, szegény ember csak lapul belül,
Benn, magában s ezer arccal egymagában ül,
Három láng nő homl... |
|
|
|
|
|
|
|
József Attila
Minden rendű emberi dolgokhoz
Van egy színház, végtelen és mibennünk lakik,
Világtalan angyalaink játszogatnak itt,
Nyugtalanok, szerepük egy megfojtott ima.
És a dráma mindig mindig csak tragédia.
És az ember, szegény ember csak lapul belül,
Benn, magában s ezer arccal egymagában ül,
Három láng nő homlokából... |
|
|
|
|
|
|
|
Sárközi György
Példa a bodzabokorról
Győztes életem kivirágzó bodzaágai szertecsapódtak,
Dús ernyővel, édes illatozással
Szédítik a szédülni vágyót, takarják a takaródzni akarókat.
Törzsök-szivemből immár nemcsak kósza venyigék hajtanak ki -
Megnőttem s dalolva kitárultam,
Éltem, szenvedtem: fekete gyümölcsöm nem tudom többé eltagadn... |
|
|
|
|
|
|
|
József Attila:
Minden rendű emberi dologhoz
Van egy színház, végtelen és mibennünk lakik,
világtalan angyalaink játszogatnak itt,
nyugtalanok, szerepük egy megfojtott ima.
És a dráma mindig mindig csak tragédia.
És az ember, szegény ember csak lapul belül,
benn, magában, s ezer arccal egymagában ül,
három láng nő homlokából, ... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Minden rendű emberi dologhoz
Van egy színház, végtelen és mibennünk lakik,
világtalan angyalaink játszogatnak itt,
nyugtalanok, szerepük egy megfojtott ima.
És a dráma mindig mindig csak tragédia.
És az ember, szegény ember csak lapul belül,
benn, magában, s ezer arccal egymagában ül,
három láng nő homlokából, zengő, mé... |
|
|
|
|
|
|
|
... SZALONTÁN EGY AJTÓ MUZSIKÁL
Este tájon, lenn Biharban
rozsot darál az én anyám,
a haja kibomlik s leng a szélben,
szemébe belesír a mező,
kicsi malmát körbe forgatja
s úgy dalolnak: ő meg a kő.
Az udvaron a lomb árnyéka lassan
nő, a nap ellobog
s illatok közt ül a szénaboglya.
Aszú a nyár... Anyám elzokogja,
hogy a zab ... |
|
|
|
|
|
|
|
József Attila
MINDEN RENDŰ EMBERI DOLGOKHOZ
Van egy színház, végtelen és mibennünk lakik,
Világtalan angyalaink játszogatnak itt,
Nyugtalanok, szerepük egy megfojtott ima.
És a dráma mindig mindig csak tragédia.
És az ember, ... |
|
|
|
|
|
|
|
Győztes életem kivirágzó bodzaágai szertecsapódtak,
Dús ernyővel, édes illatozással
Szédítik a szédülni vágyót, takarják a takaródzni akarókat.
Törzsök-szívemből immár nemcsak kósza venyigék hajtanak ki -
Megnőttem s dalolva kitárultam,
Éltem, szenvedtem: fekete gyümölcsöm nem tudom többé eltagadni.
Kifelé az első ifjúságból, hős nyarak f... |
|
|
|
|
|