|
 |
|
|
...,,Mikor először megpillantottalak,
szívemet egy perc alatt elraboltad.
Tudtam, már akkor hogy kellesz nekem,
s ha te nem vagy értelmetlen az életem.
Megismerkedtünk, s én beléd szerettem,
oy jó, hogy mindig ott vagy mellettem.
Bár még csak alakul kapcsolatunk,
mégis egymásnak gyönyörű perceket adunk.
Mert ha veled vagyok, úgy érzem nem s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... lehet
Ezért csak odalépek, átölellek, és azt súgom: Szeretlek!
Nézlek egy szerelmes lélek, nézlek s a szívedből kérlek.
Nézlek s a tekinteted rabul ejt, félek a szívem elraboltad végleg.
Ha dúl az ég és pusztít a vihar ha a világon minden élőlény kihal, ha majd minden csillagot temetnek. Akkor is ott leszek veled s azt mondom: örökké a barátod lesze... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... tetejére
108
2004. 11. 20.
Újra egy bűvös szám, 108 stáció, hogy rádgondoljak,
mert mindenkit vonzó vagy, még e túlszennyezett
anyagi világban is, elraboltad a szívemet
tébolyodottan csak neveidet zengem, könnyezek
olykor a boldogságtól vagy nevetek körről-körre
száguldok, meditálva különböző univerzumokba
ker... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kirakatnak.
Felejts el, Világ!
Nem kapott tőled
Senkim se se semmit.
Még az embert se hagytad,
Ki visít,
Rajtuk írásom köszörültem
Ki imígy,
Elraboltad érzelmét,
Reálissá aszaltam, gonosz,
Vad eszed értelmeit
Hagytam csak, ahogy oroz.
Felejts el, Világ!
Adok-kapok játékod
Enyves kézzel csalod.|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... hogy
szép tavaszát visszakivánja:
"Ó, vénség vad, keserü átka,
mért törtél rám, hogy így letörtem?
Ki tartana még vissza szánva,
hogy végül magam meg ne öljem?
Elraboltad szépségem-adta
jogomat, a nehéz igát -
boldogan görnyedett alatta
tudós, kalmár, pap és diák,
s kinálta minden vagyonát,
bár később sokszor szánva bánt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... percek,
Rabod vagyok rég,
És ugye nem engedsz,
Szabadon még?
Sok-sok átélt közös édes kis titok,
összeköt már minket,
Nélküled úgy érzem félember vagyok,
Elraboltad szívem.
S ha van pár gond,
Majd megoldjuk ketten,
Egyedül nem megy,
Minden egyszerű ha rólad szól,
S boldog az élet,
Mást nem kérek,
Nekem íg... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Nem akarsz te énmellettem asszony lenni
Nem akarsz a két karom közt megpihenni
Elraboltad a két szemem ragyogását
Elraboltad a szívemnek dobogását
Kinyílnak a kisablakok merre járok
Megismernek éngemet a szobalányok
Megismerik kisszuronyom ragyogását
Jancsiszöges kisbakancsom kopogását.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kezeimhez kezeid,
félve ért ajkam ajkadhoz...
Kevés voltam ehhez a pillanathoz.
Egész testemben égtem, ahogy kezedben fogtad arcom.
Megszólalni sem tudtam, elraboltad hangom.
Menekülni nem volt esély, bilincsedhez képest semmi vagyok!
Soha nem felejtem el azt a csodás pillanatot...
Néztél... Néztél a szemembe... Legszívesebben behunyt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Egyszer voltam boldog életemben
Egyszer szökött könny a szemembe
Rámnéztél és rajtam felejtetted
Ragyogását csillogó szemednek
Teérted fáj minden sóhajtásom
Elraboltad minden álmom
Rabja vagyok a te szerelmednek
Bolondja csillogó szemednek
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Villon: Rondo
Az elsiratott szerelemről
Halál, szörnyű a szigorod:
Elraboltad szeretőmet,
S szívem vágya mindig feléled,
Mert emlékével kínozod.
Sírok, zokogok, sorvadok.
Mit ártott az a lány, tenéked,
Halál?
Kettő... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szívemet elraboltad egy Augusztusi napon.
Már akkor éreztem, hogy szeretni foglak nagyon.
Azóta is tiszta szívből rajongva imádlak.
Ezért most.. Örök szerelmet s hűséget kiáltok!
Éjjelente sírok, mert nem lehetek melletted.
Hiába minden, a könnyek nem segítenek.
Arra gondolok, hogy ott vagyok veled,
s úgy mint rég, átölelhetlek.
|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Tiszta papír és egy mondat a szívemet örökre elraboltad!
Bánatomra semmi okom,mert fogom én és vissza lopom!
Szíved neked elveszem egy szóval most ezt teszem!
Tudnod kell én tolvaj vagyok,amit lopnak vissza lopom!
Te leszel a kivétel játsz a tolvaj szivével!
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kezeimhez kezeid,
félve ért ajkam ajkadhoz...
Kevés voltam ehhez a pillanathoz.
Egész testemben égtem, ahogy kezedben fogtad arcom.
Megszólalni sem tudtam, elraboltad hangom.
Menekülni nem volt esély, bilincsedhez képest semmi vagyok!
Soha nem felejtem el azt a csodás pillanatot...
Néztél... Néztél a szemembe... Legszívesebben behunyt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szemét
Súgnám a fülébe, mert szemébe mondani nem merném
Úgy imádlak Drágám mint még soha senkit e földtekén
S nem is akarom megismer... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ejtözz!
Vesd magad az életbe talán megtalálod mit keresél,
de gondolj rám mikor a nagy sietségedbe beleestél.
Rád gondolok éjjel mikor bámulom az eget,
sirva nyögöm az égfelé elraboltad a szivemet..
Lehajtom fejem,többé már nem kelek fel,
ha egy sólyom száll az ablakodba kérlek ne hajtsd el,
Utolsó emlékem küldöm neked,
papirra égetve ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... maradok veled,
ne lássak, fogd be szememet
s altasd, akit eddig gyötörtél;
oda remény s minden okosság:
senkinek sincs több joga hozzád!
Legjobb asszonyom elraboltad,
szeretim összecserélted,
bitang utakra buktam érted
és az utak földaraboltak,
hogy mindenütt jussak neked:
segíts, mert megszenvedtelek.
De most olya... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hogy
szép tavaszát visszakivánja:
"Ó, vénség vad, keserü átka,
mért törtél rám, hogy így letörtem?
Ki tartana még vissza szánva,
hogy végül magam meg ne öljem?
Elraboltad szépségem-adta
jogomat, a nehéz igát -
boldogan görnyedett alatta
tudós, kalmár, pap és diák,
s kinálta minden vagyonát,
bár később sokszor szánva bánt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kezeimhez kezeid,
félve ért ajkam ajkadhoz...
Kevés voltam ehhez a pillanathoz.
Egész testemben égtem, ahogy kezedben fogtad arcom.
Megszólalni sem tudtam, elraboltad hangom.
Menekülni nem volt esély, bilincsedhez képest semmi vagyok!
Soha nem felejtem el azt a csodás pillanatot...
Néztél... Néztél a szemembe... Legszívesebben behunyt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kezeimhez kezeid,
félve ért ajkam ajkadhoz...
Kevés voltam ehhez a pillanathoz.
Egész testemben égtem, ahogy kezedben fogtad arcom.
Megszólalni sem tudtam, elraboltad hangom.
Menekülni nem volt esély, bilincsedhez képest semmi vagyok!
Soha nem felejtem el azt a csodás pillanatot...
Néztél... Néztél a szemembe... Legszívesebben behunyt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Villon: Rondo
Halál, szörnyű a szigorod:
Elraboltad szeretőmet,
S szívem vágya mindig feléled,
Mert emlékével kínozod.
Sírok, zokogok, sorvadok.
Mit ártott az a lány, tenéked,
Halál?
Kettőnkben egy szív dobogott;
Én is érzem benne a véget
S most, mint élet nélküli élet,
Mint festett kép, olyan vagyok,
Halál... |
|
|
|
|
|
