|
 |
|
|
Márai Sándor: Az igazi (részletek)
Mert nem lehet csak a valóságnak, a célszerűnek élni... Valami fölösleges is kell az élethez, valami rikító és csillogó, valami szépség, ha még olyan olcsó szépség is. Az emberek legtöbbje nem bír a szépség káprázata nélkül élni. Valami kell, ha más nem, egy hatosos képeslap, mely - vörös és arany színekben - a naplementét ábrázol... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... - mi is? Én lettél, én magam!
Ha meg-megkérdtem, hol vagy, mit csinálsz,
bentről, magamból jött megnyugtatás.
Ma reggel aztán, mire ébredek,
halk susogás csiklandja szívemet.
Te beszélsz. Oly rég vártam! Te beszélsz,
és semmi vita, semmi szenvedés!
Kibékültünk! Kedves, kezes, szerény
vagy újra, és a világ újra: fény,
s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
...az egyik kedvencem, így "vallott" a szerelemről...
"Minden igazi életben eljön egy pillanat, amikor az ember úgy merül el egy szenvedélyben, mintha a Niagara vízesésbe vetné magát. S természetesen mentőöv nélkül. Nem hiszek a szerelmekben, melyek úgy kezdődnek, mint egy kirándulás az élet majálisába, hátizsákkal és vidám énekléssel a napsugaras erdőben... Tudod, az a da... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... köszöntöm,
fák, füttyök, bennetek, s jaj, hiába! nem tudom már,
hogyan szólítsalak meg.
hogyan szólítsalak meg. Kabátom földre dobtam,
de melléfekszem inkább, csiklandja fű a bőröm,
ha végre visszajöttem, legyek valóban itthon.
A fű csak néha moccan, de zúg, de zúg a tölgyes,
a Daindolok gerince s a lágy-ölű Jakabhegy
kék hamvait... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| ..."Minden igazi életben eljön egy pillanat, amikor az ember úgy merül el egy szenvedélyben, mintha a Niagara vízesésbe vetné magát. S természetesen mentőöv nélkül. Nem hiszek a szerelmekben, melyek úgy kezdődnek, mint egy kirándulás az élet majálisába, hátizsákkal és vidám énekléssel a napsugaras erdőben... Tudod, az a dagályos "ünnep van" érzés, mely a legtöbb kezdődő emberi kapcsol... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... virágodért.
Ibolya
Kinek rejtőzöl, ibolya?
gyökeredig csöpp izgalom,
kiért reszketnek ereid
becsukott kék szemhéjadon?
szendered álom-mosolya
árama barna avaron
csiklandja kérő kezemet,
belebizsereg fél karom
s szemem, hogy addig nézzelek,
míg lassan fölébresztelek.
Jácint
Kulcsvir... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Márai Sándor az egyik kedvencem, így "vallott" a szerelemről...
"Minden igazi életben eljön egy pillanat, amikor az ember úgy merül el egy szenvedélyben, mintha a Niagara vízesésbe vetné magát. S természetesen mentőöv nélkül. Nem hiszek a szerelmekben, melyek úgy... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... - mi is? Én lettél, én magam!
Ha meg-megkérdtem, hol vagy, mit csinálsz,
bentről, magamból jött megnyugtatás.
Ma reggel aztán, mire ébredek,
halk susogás csiklandja szívemet.
Te beszélsz. Oly rég vártam! Te beszélsz,
és semmi vita, semmi szenvedés!
Kibékültünk! Kedves, kezes, szerény
vagy újra, és a világ újra: fény,
s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... öntudattalan
lettél - mi is? Én lettél, én magam!
Ha meg-megkérdtem, hol vagy, mit csinálsz,
bentről, magamból jött megnyugtatás.
Ma reggel aztán, mire ébredek,
halk susogás csiklandja szívemet.
Te beszélsz. Oly rég vártam! Te beszélsz,
és semmi vita, semmi szenvedés!
Kibékültünk! Kedves, kezes, szerény
vagy újra, és a világ újra:... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kint
megint
esik
zörög
a bádog
ahogy
fönt
végiggurul
az ereszcsatornán
egy eltörött
gyöngy
csiklandja
a falakat
elázik
a posta
lám
a házak
ablakszemét is
lemosta
a víz
mindent
elönt
alant
százak
áznak
esik
üvegporban
fürdik az... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Ildikó
Szeráfi történet
Nem kalandoztam már olyan régi időkben, amelyek a városháza építésének idejére tehetők. Egy ideig nem. Megfáradtam. Meg aztán nem szerettem volna, hogy végképp rám ragadjon az elmúlt város iránt egyfolytában vágyakozó szövegíró szűk - rojtosodó selyem, rühes macska szőréhez hasonlatosan kopott bársony, likacsosan sárga rüssös - ru... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Márai Sándor így vall a szerelemről...
Minden igazi életben eljön egy pillanat, amikor az ember úgy merül el egy szenvedélyben, mintha a Niagara vízesésbe vetné magát. S természetesen mentőöv nélkül. Nem hiszek a szerelmekben, melyek úgy kezdődnek, mint egy kirándulás az élet majálisába,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
SZOMBAT ESTE
Szombat este, ó, az mindig a legszebb. E napon ugyanis nincsen meleg vacsora - hús, főzelék vagy tészta, amit sorban meg kell enni - hanem sok minden. És ehetünk, amit akarunk. Akár teát, amelyet nagymama főz a nagy réz szamováron, a pohárszék melletti kis asztalon. Akár tojást: és akkor szólni kell Évának, a szakácsnőnek, hogy mennyi kell. Akár apró halakat... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Csáth Géza: Szombat este
SZOMBAT ESTE
Szombat este, ó, az mindig a legszebb. E napon ugyanis nincsen meleg vacsora - hús, főzelék vagy tészta, amit sorban meg kell enni - hanem sok minden. És ehetünk, amit akarunk. Akár teát, amelyet nagymama főz a nagy réz szamováron, a pohárszék melletti kis asztalon. Akár tojást: és akkor szólni kell Évának, a szaká... |
|
|
|
|
|
|
|
|
TÓTH ÁRPÁD:
DÉLI DERŰ
Nyakam nyugtatja most puhácska pázsit
S nézem a fénylő fákat, fülledt árnyban
S a füszált, mely rámdől s furcsán parázslik.
Ó boldog bágyadozás... egykedvün ásit
A fáradt száj s izzadt izmokkal, lágyan
Hevernek karjaim s ernyedt kezem...
A tavon víg nők mennek csónak-útra,
Arcuk csiklánd... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... énekét,
lüktető-bongó lélekét;
s csak álmodunk, c... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ágh István:
Ibolya
Kinek rejtőzöl ibolya?
gyökeredig csöpp izgalom,
kiért reszketnek ereid
becsukott kék szemhéjadon?
szendered álom-mosolya
árama barna avaron
csiklandja kérő kezemet,
belebizsereg fél karom
s szemem, hogy addig nézzelek,
míg lassan fölébresztelek.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
szerelem, ha igazi, mindig halálos. Úgy értem, nem célja a boldogság, az idill, a kéz a kézben, az andalgás, holtomiglan-holtodiglan virágzó hársfák alatt, melyek mögött a tornácon lámpa szelíd fénye világít, s az otthon dereng, hűvös illataival... Ez az élet, de nem e... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Márai Sándor így "vallott" a szerelemről:
"Minden igazi életben eljön egy pillanat, amikor az ember úgy merül el egy szenvedélyben, mintha a Niagara vízesésbe vetné magát.
S természetesen mentőöv nélkül.
Nem hiszek a szerelmekben,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Ver a szivem... Órám is egyre ver még.
És fojtogatja torkom az öröm.
Micsoda ez a régi-régi emlék?
Dalolni és sikoltani szeretnék,
és szállani a hajnali ködön.
Csiklandja mellemet, oly édesen tép,
mint bús gyerekkorom emlékei,
hogy álmosan gondoltam még az éjre,
s petyhüdt arcom a mosdó vize érte,
s szaladtam volna ki, a köd... |
|
|
|
|
|
