|
 |
|
|
... este még, e ház elé osonj !
: Egy ablaknál állj meg cigány,
Úgy muzsikálj, hogy sírjon az a szép leány !
Olyan legyen, mint egy szerelmi könnyes vallomás,
De csak csendesen, ne hallja senki más !
Az éjmadár átsuhan a városon,
Későre jár, s én az utcát rovom.
A holdsugár deres hajamra süt,
Kihalt, sivár csend honol mindenütt.
: Te ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... adjam,
Szívünk kösse össze.
Kezedbe helyezem,
A felkelő nap fényét,
Ami aranyra festi,
A horizont fényét.
A kellemes susogó,
Langy tavaszi szellőt,
A csendesen sodródó,
Fehér bárányfelhőt.
A rohanó patakot,
Mi átszeli a réteket,
A szépen hangzó,
Ezer madáréneket.
Az égen a Holdat,
Mi... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... takarója alá, de Juliska néni gyengéden visszautasítja, majd megszólal:
- Józsi ma ne, ma nagyon fáradt vagyok.
Úgy szeretnek meghalni, mint a nagybácsikám: álmában, csendesen, gondtalanul, nem pedig ordítva, sikoltozva, pánikban, mint az utasai.
Rosszindulatú kismalac ül a cseresznyefán. Arra sétál Nyuszika, és azt kérdezi:
- Kismalac, mit csinál... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tapogatni, én meg üvölteni. Azt mondja: vakbél, én meg elhittem neki. Ez gyanús lehetett számára, mert mégegyszer végigtapogatott, én meg ismét üvöltöttem. Vakbél, erősítette meg magát, én meg csendesen bólintottam.
Beutaltak az ügyeletes kórházba, bevittek. Az ügyeletes sebész (vagy hentes) fogadott, feküdjek fel. Megtapogat. Üvöltök. Vakbél. Be kell feküdnöm. Mondom végre. ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ajándék
És mégis, ma is, így is, örökké mennyit ad az élet! Csendesen adja, két kézzel, a reggelt és a délutánt, az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát, egy emberi szempár visszfényét, a magányt és a lármát! Mennyit ad, milyen gazdag vagyok, milyen megajándékozott, micsoda bőség, minden napszakban, minden pillanatban! Ajándék ez, csodál... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... voltak, hogy felköszöntöttek!!! Mégegyszer kösziiiii!!!  Nah, most ez olyan volt, mintha valami Oscar-díjat kaptam volna..:)
Nem csináltam nagy ügyet az ünneplésből, olyan szépen csendesen eltelt a nap. Boldog voltam, vagyis még mindig az vagyok. De félek nem sokáig lesz ez így....általában így szokott lenni. Valami mindig megtöri ezt az állapotot. De nem is panaszkodok.|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... belsején,s nincs megnyugvás.
Ó édes béke,mert a szíved odahúz
Hol az életed durvasága
S lelked kedves mulyasága
Nem fér ám meg egy helyen,
Szét kel... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Richard Bach: Illúziók (részlet)
Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek.
A folyó csendesen hömpölygött mindannyiuk - fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és gonoszok - fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte.
A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... munkahelyen kívül. Úgyhogy mint lényeges tényező lassan szerepét veszti az idő.
És ha a nap süt, akkor úgysem sietek én sehová sem... meg ha nem, akkor sem... És fáradt vagyok. És csak csendesen bebújnék egy ölelésbe. Filmet néznék, zenét hallgatnék, vagy csak hallgatnám, ahogy mesél. Magáról. Az életéről nekem. Csak nekem. És nem szólnék egy szót sem, szép lassan csillapodn... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Gondolatom magamba temetem,
elcsitulok csendesen.
Magamra húzom az emlékeket,
az édes élményeket.
Szemem behunyom lassan,
hogy magam átadhassam,
egy más világnak,
az álmodásnak...
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... boldogságról
Lebegő nyugalom!
Egy átlagos napon!
Álmodom, hogy egy nap eljő
S nem lesz többé bánatfelhő
Szemedben, szerelem
Csend és béke vár!
Átkarolsz majd csendesen!
Szíved érzem, szívemen!
Lelkünk mélyén tiszta fény
A békés remény!
Képzeld el, hogy nincs erőszak
Vége minden háborúnak!
Lebegő, n... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ügyért,
én azt mondom: a Bátrakért... szól a dal.
Vi... |
|
|
|
|
|
|
|
|
MINDIG CSAK ADNI
A jó öreg kút csendesen ontja vizét
így telik minden napja.
Áldott élet ez, fontolgatom:
csak adni, adni minden napon.
Ilyen kúttá kellene lennem.
Csak adni teljes életemben.
Mindig csak adni?
Ez terhet is jelenthet!
Jó kút, nem érzed ezt a terhet?
Belenézek, tükre rám ragyog,
de hiszen a forrás nem én vagyok!... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... Itt dolgozik, de a nyarat fia végig otthon tölti, és Ő is megy, mihelyt tud. Újra és újra átmennek a határon, mert az otthoni embereknek nincs párjuk a világban. Ott jó emberek élnek csendesen - szokta mondogatni. Ott még szokás egymást önzetlenül segíteni, ösztönösen figyelnek egymásra, hiszen ma én, holnap te...Szeretem ahogyan mesél az ottani életről, mindennapokról, teletűzdel... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Süt a nap! Még egészen meleg is van. Mégis, az ember a bőrén érzi, hogy ez már nem ugyan az. Vagy lehet, hogy nem a bőrén? Lehet, hogy az illatok? Fakóbbak a fények? Vagy a szembe jövő emberek tekintete fakóbb? Igen. Valami más lett. Eljött. Csendesen, észrevétlenül újra ősz lett.....
 ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... inkább tündökölni kezd,
és egy láthatatlan kéz eltolja a reteszt.
Bátor lélekkel az ajtóhoz megyek.
Kitárom! - S mit látok? Hatalmas egek!
Egy fényes sor vonul be csendesen.
Egyiket, másikat fel is ismerem.
Ez itt a béke, ez a nyugalom.
Itt jön a derű és a vigalom,
a hűség, jóság és a szeretet,
a vigasztalás, mely szárít könnyeket... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csak engedem, hogy szeressen az ISTEN,
új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem...
HA NEM TESZEK SEMMIT SEM,
csak engedem, hogy szeressen az I... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... beköszönt az est, fák, virágok, fű és föld sokszínű táncos zaja elcsitul, rájuk szitál az öblös ég mély boltjából a kék. Csak a magasban világít még, halvány rózsaszín, lila színben néhány, csendesen úszó felhôfoszlány. A látóhatáron sötétlô jegenyesor felé tárul a szántó, a róna. Nagy-nagy béke, végtelenség. Minden nyugalomra tér, és várja, hogy kigyúljanak az égi pásztortüzek, m... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... a friss húst viszi már a fürge menyét
körben a bozótból
ragadozók szeme villog
az elhevert csordákon
áldozati billog.
(csitt, csak csendesen, ne kiálts, mormold csak, mormold az imát)
Öregisten, Nagyisten
ha Te nem, ki segítsen?
Sovány lakomára
noha bort kínáltak
s akik ezt megitták
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Jóbarát életében az egyik legfontosabb ember: a felesége.
Vágyom arra, ahogyan a lányom belenéz a szerelme szemébe és meglátja benne önnönmagát.
Vágyom arra, ahogyan munkatársam csendesen ül az autóban és lassan ráteheti kezét a párja combjára - annyi természetességgel, olyan biztonságban.
Eddig ilyesmit észre sem vettem, illetve nem így...
Mi van velem...?????... |
|
|
|
|
|
