|
 |
|
|
...
Esőként
Suhog a vágy, selyem az árnyék,
szívem a szó, szemem a szándék,
esténként esőként szitálnék,
nem is keresve rátalálnék:
kitárná ablakát, s ajándék
lenne Őhozzá hullanom.
Esőként függönyét itatnám,
és kedvem dallamát kopogván
a parkettáján ellocsognám,
amit illene mondanom.
Ott állna Ő. Kitárva ka... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A merengő
Szürke ballonkabát
Suhog az őszi szélben
Egy gyászos alak áll
S a végtelenbe réved
Arcába tűz a nap
Még még forró sugara
Zsongó elméjében
Nagy kérdések hada
Válasz nincs egyre sem
Hallgat a végtelen
Hozzá hiába kiált
Nem felel, csak a magány
Haját borzolja a szél
A megtör... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
RADNÓTI MIKLÓS
DECEMBER
Délben ezüst telihold
a nap és csak sejlik az égen.
Köd száll, lomha madár.
Éjjel a hó esik és
angyal suhog át a sötéten.
Nesztelenül közelít,
mély havon át a halál.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... egymást. Mind erősebben érzem,
hogy én nem vagyok külön. Csak örök acél van és örök kovács és a cél:
összeverődni a természet áldott rendje szerint. S akkor szökken a
szikra és suhog a szél s a szél tovaszökkenti a szikrát, száraz fűbe,
zörgő csalitokba, szomjas erdőkbe és így lobban fel ropogva az eget
aranyozó, isteni tűz.
A füstje drága, tisz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A Bestia
Sötét erdő felett Hold kél,
Szarvas, medve egyaránt fél.
Ágak rejtekében mozog árny,
Finoman suhog fekete szárny.
Felvillan a vörös szempár,
Prédája se lát tavaszt már.
Szakad az ín, vöröslő hús,
Kis mókus, fehér bárány fuss!
De már indul is a gyilkos,
Új zsákmánya megtermett kos.
Hátulról mint árny lopaksz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... egy hógolyót gyúr és elhajítja, ami halkan puffan a farakáson. Odalépked, megfogja a fejszét, amit még évekkel korábban édesapjával együtt készítettek.
Csitt-csatt, pitt-patt. Suhog a fejsze, pattan a fogács, hull a földre a hasáb. Gyújtóst készít, hogy mire reggel lesz, a családot az otthon meleg ölelje át. Károly számára a korai ébredés valóságos öröm.
Miér... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... túl a mindenség lobog,
Tengerek, éjek, csillagok és holdak.
Mert semmi sem közömbös a fogolynak,
Mit el nem ér, az mind vonzó titok.
Ő rab, de álma felszáll s ott suhog,
Hol a tiszta Tér hullámai folynak.
Ó elnémított, foglyul ejtett árva
Lelkek, kiket a bánat tart bezárva
A magány súlyos lakatja alatt,
Ti nem tudjá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... túl a mindenség lobog,
Tengerek, éjek, csillagok és holdak.
Mert semmi sem közömbös a fogolynak,
Mit el nem ér, az mind vonzó titok.
Ő rab, de álma felszáll s ott suhog,
Hol a tiszta Tér hullámai folynak.
Ó elnémított, foglyul ejtett árva
Lelkek, kiket a bánat tart bezárva
A magány súlyos lakatja alatt,
Ti nem tudjá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Valaki, aki innen elszakadt
S a lelkét most e drága őszbe ejti.
S itt van, - mert a világot elfelejti.
5
Be halkan száll alá ez a levél,
Hogyan suhog!
Utánozd lelkem ezt a suttogást:
Vajjon tudod?
Talán egy orkán őrült ereje
Aludt el itt,
Talán egy óriás pihenteti
Itt tagjait.
Talán v... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... túl a mindenség lobog,
Tengerek, éjek, csillagok és holdak.
Mert semmi sem közömbös a fogolynak,
Mit el nem ér, az mind vonzó titok.
Ő rab, de álma felszáll s ott suhog,
Hol a tiszta Tér hullámai folynak.
Ó elnémított, foglyul ejtett árva
Lelkek, kiket a bánat tart bezárva
A magány súlyos lakatja alatt,
Ti nem tudjá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... feje lett légyen,
akár egyetlenegy.
Az imádat
bohócsipkává szédül -
önvalónk intelméül.
Pontos méret szerint
suhog a költemény.
Töppedünk önmagunkba.
A ragaszkodás
béklyózza szárnyalásod.
S kötődni mégis:
parázson ropni
a haláltáncot.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Utassy József
Zúg Március
Én szemfedőlapod lerántom:
kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
úgy kelj föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjait, barátom:
lopnak a bőség kosarából,
a jognak asztal... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Utassy József: Zúg Március
Én szemfedőlapod lerántom:
kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
úgy kelj föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... elrohan
az érkező, édes-fogú éjszaka... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Móra Ferenc: Az Isten kardja
Attila már az új hazában volt, mikor egyszer különöset álmodott. Azt álmodta, hogy meghasadt az ég, leszállt belőle egy ősz öregember, s egy kardot kötött a király oldalára. De nagyon különös kard volt az. Arany a markolata, s az volt at belőle egy ősz öregember, s egy kardot kötött a király oldalára. De nagyon kályto,akard volt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Suhog a vágy, selyem az árnyék,
szívem a szó, szemem a szándék,
esténként esőként szitálnék,
nem is keresve rátalálnék:
kitárná ablakát, s ajándék
lenne Őhozzá hullanom.
Esőként függönyét itatnám,
és kedvem dallamát kopogván
a parkettáján ellocsognám,
amit illene mondanom.
Ott állna Ő. Kitárva karja.
C... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... odajárok arra sétálnak a párok
Csókból nekem is kijut
A v... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... azok egy sóhajtással űzik a bánatot, eszik a húsokat, isszák a borokat, anekdotáznak, koccintgatnak, kedvük a hetedik mennyországig csavarodik, pedig siralomházban ülnek, a végzet szárnya suhog a fejük felett. Móricznál a muri mindig több a dzsentri puszta mulatozásánál. Élménykeresés is, a szűkre szabott keretek tágítása. Ezért mutatta be bor mellett nemcsak a dzsentrit, hanem az... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kagylóhéjban,
gyönggyé válva:
Még egyszer talán
,,igaz" lehet
De dicső dal
nem zenghet már népről,
Kit a mindenség
egyszer örökre
eltemet.
Atyáik kísértete suhog
a túlélők lelke felett,
s az ősi tudás titkaiba
Sorsuk keserű vicsora nevet.
Mert a mágusok homlokán
már a pecsét ott virít
s meg sem l... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kedvedet.
Uram, nekünk ez a föld idegen.
Az ég sem derít itt sugarat miránk.
Bajor erdőkön bujdosó magyarnak
bogáncsos úton nem terem virág.
Más itt a szél. Másként suhog az erdő.
Más nyelven szólnak a patakok.
Bozót tépi a bujdosó magyart,
kivert, hazátlan árva és zavart...
Uram, Te ezt így nem akarhatod!
Amerre járunk: köd lepi a... |
|
|
|
|
|
