|
 |
|
|
Egy gyertya pislákol halványan a sötétben,
Nem ragyog fénye ugyanúgy, mint régen.
Tüze percről percre gyengül, s hamarosan elalszik,
S vele együtt egy szenvedő szív is örökre megnyugszik.
Már csak pár pillanat s uralomra tör a sötétség,
Már csak másodpercek kérdése és véget ér a keserűség.
S ekkor a messzeségben szél támad csendesen,
Közeledik a t... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Mit ér az életem ha szenvedés minden egyes perce!?
Ha nem lehetek azzal kinek nevét félve merem suttogni csendben.
Ha már nem éltet semmise, elmúlt a vágy a csodálatos létem tovaszállt..
Gyáva vagyok meghalni... Gyáva vagyok élni... De mégis küzdök hogy tovább tudjak lépni
Egy lány van már csak mellettem kinek nevét kimondom : CSILLAgom, Életem!
Ő az ki seg... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| Vidám forgatag közepén találkoztam vele, magas volt , és sudár, mint a jegenye. Így szólt hozzám: jössz táncolni? Míg ki tudtam mondani az igent az együttes hosszú, lassú számba kezdett miként a tömeg elsodort. Én éreztem, hogy az első perctől fogva megszerettem. A búcsúzásnál annyit mondott: szeretlek. Lassan egy fél év telt el azóta, milyen gyorsan száll el minden röpke pillanat,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| Múlt héten a haverokkal elmentük biciglizni.Már átértünk,mikor egy nagy csattanást halottunk.Hátra néztem s láttam amint a barátnöm a a földön fekszik elötte a sorompó rúd.Mindannyian majd meg haltunk a nevetéstől.A barátnöm gyorsan körülnézett nem látta-e valaki.Egy kék opeles jött.Gyorsan arrébb mentük,mi még mindig pukkadoztunk a nevetéstől de ő sírva hívta anyukáját:"Anya elvit... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A TAVITÜNDÉR
Élt egyszer valaha régen egy molnár a feleségével. Szerették egymást, boldogan éltek, jól ment a soruk, évről évre gyarapodott a vagyonuk. Hanem a balszerencse többnyire loppal jár, s orvul csap le az emberre. Így történt a molnárral is: egyszerre csak elkezdett apadni a vagyonkája, addig-addig, míg a végén már-már elúszott a malma is, amelyben lakott. Ott t... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A kút mellett romladozó kőfal húzodott. Mikor másanap este,
munkám után visszajöttem, már messziről észrevettem a kisherceget:
lábát lógatva fönt ült a fal tetjén. És hallottam, hogy beszél valakivel.
-Hát nem emlékszel rá? - mondta. - Nem egészen itt volt!
Erre egy másik hang felelhetett neki valamit, mert ő megint erősködni kezdett:
-Igen, igen! A napja m... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szász Imre
A CSAVARGÓ CSILLAG
A kis csillag először körülnézett, hogy nem látja-e senki. Egész kicsi csillag volt, még nem is kapott helyet az égen, igazán nem tartotta szemmel más, csak a csillagok legfőbb bírája, a nap.
De most a nap sem tartotta szemmel, hiába, ő sem tud mindenre figyelni. No meg világos nappal volt, s olyankor a csilla... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...- Ha már a télről beszélek, egy kicsit meg szeretném mutatni a házat is ahol éltem.
Mint már említettem, egy öreg parasztház, amelyben 2 nagy szoba, konyha, mosókonyha (ezt használtuk "fürdőszobának"), kamra volt. Az egyik szoba majdhogynem lakhatatlan volt, igy ahányan voltunk, minden egy szobában aludtunk, de ez abban az időben nem volt olyan furcsa. Az viszont már igen, hog... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A rendőrautó megállít egy kocsit a sztrádán.
-Uram, régóta követjük önt és semmi közlekedési vétséget nem követett el. Ezért pénzjutalomban részesítjük !
Felkiált a fickó örömmel:
- Akkor végre lesz pénzem, hogy megszerezzem a jogosítványt.
A feleség próbál javítani a helyzeten:
- Ne hallgasson rá biztos úr, hiszen teljesen részeg !
Hirtelen megszólal ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A szépség próbája
Egy könnycsepp szállt fel valaki szemében,
Mint aranyfelleg alkonyati égre.
Mert dal szállt fel egy másik szív tövéből,
Örvényes,néma,feneketlen mélyről.
A dal kérdezett: igaz dal vagyok?!
A könnycsepp igazolt és ragyogott.
Úgy ragyogott,mint egy gyémánt-pecsét,
Átragyogta a költő k... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szeretnék repülni,
szárnyamat kitárni,
mint a madarak fenn,
az egekig szállni
Úgy nézni le,
a lenti világra,
ahogyan ők..,
más senki sem látja.
Szabadon suhanni
szeleknek szárnyán,
boldognak lenni,
nem lenni árván.
Érezni azt
mit a szabadság jelent,
áttörni mindent,
időt és jelent.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Dsida Jenő - Így volna szép
Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Valamit -
Mikor a kezem
A rózsafáról
Egy szirmot halkan
Leszakít,
Mikor átrezeg
Egy síró dallam
Finom húrjain
A zongorának;
Mikor szívemben
Harcokat vívnak
Hatalmas fénnyel
Hatalmas árnyak:
Mikor a szó
Mire se jó,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A mai nap is eltelt végre! Tulajdonképpen lehetnék egy Csehov darab főszereplője is, az ún. "felesleges ember" típusa. Csak múlnak az órák és a napok a hetek annélkül hogy valamilyen inger érné az embert.
Ma egész nap kvízjátékokkal játszottam pont azért hogy legyen sikerélményem, hát lett, az egyikben a napi ranglistán igen előkelő helyet sikerült szereznem 3. lettem, ez ám ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Németh Emil: Tankok éjjeli vonulása
Szférák zenéje nem szebb ennél,
S az éjszakában mily mesés!
Az álom, mit az alvás ígér,
E zajhoz képest oly kevés.
A hunyászkodó páncélszörnyek
Osonása valóra vált.
A mammutnyáj pásztorfiúcska
Terelgető szavára várt?
Dübörgés, rengés jelzi útját,
Hol nem rejtheti már búvás.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Sötét éjszakák,
Holdtalan esték,
Tépik, szaggatják,
A nagy város testét.
Ki ide betér,
Nem tudja hova jut,
Ebből a dzsungelből,
Sehova nincs kiút.
A sötét sarkokban,
Lesnek gonosz árnyak,
A fekete égbolton,
Suhognak a szárnyak.
Ha valakit elragadnak,
Ezek a lények,
Számára megszünnek,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Kinyitom a szememet,
Semmit nem látok,
A sötétség masszája,
Tölti be a világot.
Kietlen és kopár,
Mindenhol a világ,
Nincsen folyó, fű, fa,
Sehol egy szál virág.
Felém nyúlnak sötét,
Gonosz, karmos ujjak,
Félek tőlük, nem tudom,
Mikor hova bújjak.
Fejem felett kőröző,
Keselyűk vad hada,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Nem értem, a dal mit idéz föl,
s hogy oly bús mért vagyok:
egy régi, régi regétől
nem szabadulhatok.
Már hűvös az este; a Rajna
nyugodtan folydogál;
a hegycsúcs sugarasra
gyúlt alkonypírban áll.
Ott fenn ül - ékszere csillog -
a leggyönyörűbb leány;
aranyhaja messzire villog
aranyfésűje nyomán.
Aranyban a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| Hol volt, hol nem volt, az Üveghegyen, a Varázsréten, de még az Óperenciás-tengeren is túl, létezett egy békés hely, amit úgy neveztek: Nagyerdő. Egyszerű, ugyanakkor nagyon is kifejező név volt; hisz sokan próbálták már megkeresni az erdő végét, ám eddig senki sem járt sikerrel. Még a kék égbolt büszke királya - ki minden madár közül a legmagasabbra tudott szállni - az öreg sas se... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Ki igazán szeretett
Vidám forgatad kellős közepén találkoztam vele. Magas volt, karcsú és sudár akár egy jegenye. Szólt.:
- " Kislány! Szabad egy táncra? "
- " Igen! "
A zenekar egy keringőt kezdett játszani, s minket elsodort a tömegáradat. Szeme égő tűzként parázslott, rám nézett és nevetett. Tudtam,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
12. történet
Tudtam, hogy Ő lesz az!
Mire ez a történet megjelenik az Internet Kalauz hasábjain, Robi már elhagyta az országot, hogy új életet kezdjen kedvesével a távoli Kanadában. A most bemutatásra kerülő love story ugyanis éppen e napokban teljesedik be. Nagy esemény ez Robi és Krisztina életében, akik maratoni ideig, közel egy évig tartották fenn v... |
|
|
|
|
|
