|
|
|
...4.
A tengeröböl gyönyörű panorámája, a lélekemelő benyomások, melyek bűbájos gyorsasággal változtak, a víztükör, mely az előterén ezüst foszlányokat vetett fel, távolabb pedig sötétzöldbe borult és félhomályba takart láthatárral oly csodálatosan, oly elválhatlanul szőtte össze magát, mint a költő műveiben a valóság az ábránddal, az eszme a képzelődéssel; mindez Kolostory... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Árvai Attila:
Utoljára...
Háncsok között kutatom a napfényt,
Csíp a reggel, rám kacsint az élet.
Játék ez, csak ennyire ne félnék,
Lesz e zsoldja, hirtelen kelésnek?...
Fogam közt fényfoszlányok, s morzsolom,
Őket, bár rajtam rég nevetnek,
Vihogva szólongat a korom,
És mulasztják éveim az percek...
... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Árvai Attila:
Utoljára...
Háncsok között kutatom a napfényt,
Csíp a reggel, rám kacsint az élet.
Játék ez, csak ennyire ne félnék,
Lesz e zsoldja, hirtelen kelésnek?...
Fogam közt fényfoszlányok, s morzsolom,
Őket, bár rajtam rég nevetnek,
Vihogva szólongat a korom,
És mulasztják éveim az percek...
|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Árvai Attila:
Utoljára...
Háncsok között kutatom a napfényt,
Csíp a reggel, rám kacsint az élet.
Játék ez, csak ennyire ne félnék,
Lesz e zsoldja, hirtelen kelésnek?...... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Árvai Attila:
Utoljára...
Háncsok között kutatom a napfényt,
Csíp a reggel, rám kacsint az élet.
Játék ez, csak ennyire ne félnék,
Lesz e zsoldja, hirtelen kelésnek?...
Fogam közt fényfoszlányok, s morzsolom,
Őket, bár rajtam rég nevetnek,
Vihogva szólongat a korom,
És mulasztják éveim az percek... |
|
|
|
|
|
|
|
Árvai Attila:
Utoljára
Háncsok között kutatom a napfényt,
Csíp a reggel, rám kacsint az élet.
Játék ez, csak ennyire ne félnék,
Lesz e zsoldja, hirtelen kelésnek?...
Fogam közt fényfoszlányok, s morzsolom,
Őket, bár rajtam rég nevetnek,
Vihogv... |
|
|
|
|
|