|
 |
|
|
Hitvalló irodalom
Az advent és karácsony misztériuma az irodalomban
1. ,,Harmatozzatok egek!"
Advent első vasárnapjával megkezdődik az egyházi év, a karácsonyi ünnepkör, a megtestesülés misztériumának bevezetése. A magyar nyelv Úrjövetnek is nevezi ezt az időt. Történelmileg jellemző rá, hogy az advent is csak azután keletkezett, amikor az egyházban az 5. ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Történék egy napon, mikoron nagy hideg volna, hogy úgy mint senki ne látná, vinne apró maradékot az vár kapuja elébe az szegényeknek. És íme, elöl találá az ő atyja, csodálkozván rajta,ennenmaga mit járna és hova sietne, megszólítá őtet : Fiam, Erzsébet, hová mégy, mit vissz? Az nemes király leány, mert felette szemérmes vala, nagyon megszégyelte magát és megijede és nem... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
BOLDOGOK AZ ÖREGEDŐK
Hajh, mások szépen elfogyasztják
Ifjú életük sok malasztját.
Másoknak az öregség semmi,
Mások meg tudnak öregedni.
Egyszer-kétszer testük kirázza
Az ifjuság maláriája.
Aztán szépen pihennek, ülnek,
Mosolyognak és megvénülnek.
Napjaikat nyugodtan fejtik:
Betegek voltak s e... |
|
|
|
|
|
|
|
|
FIAMNAK
Hála Isten! este van megin'.
Mával is fogyott a földi kín.
Bent magános, árva gyertya ég:
Kívül leskelődik a sötét.
Ily soká, fiacskám, mért vagy ébren?
Vetve ágyad puha-melegen:
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.
Látod, én szegény költő vagyok:
Örökül hát nem sokat hagy... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A NŐK DÍCSÉRETE
BHARTRIHARI:
SRINGÁRA SATAKA, A SZERELEM SZÁZ STRÓFÁJÁBÓL
9. KUNKUMA - PANKA - KALANKITA - DÉHÁ
Csábkenetektől csillog a teste,
gyöngykoszorúkkal reng buja keble,
színarany ékszert csördít a lába -
nincs, ki a nőnek ellene állna. Vekerdi József fordítása
10. NÚNAM HI TÉ KAVIVARÁ
Tév... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Arany János: Fiamnak
Hála Isten! este van megin.
Mával is fogyott a földi kín.
Bent magános, árva gyertya ég:
Kívül leskelődik a sötét.
Ily soká, fiacskám, mért vagy ébren?
Vetve ágyad puha-melegen:
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Távol zongora mellett
A hangok ömlenek a zongorából,
Mint illatos teából száll a gőz.
Lassan simítja arcomat a mámor
És bennem most száz élet kergetőz.
Mártának hangja jut eszembe mostan,
Oly bársonyos volt s ez nem az övé.
Szegény, talizmánt tőle nem is hoztam.
Szemem mered a zongora fölé.
A csókos ajka itt ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Hajh, mások szépen elfogyasztják
Ifjú életük sok malasztját.
Másoknak az öregség semmi,
Mások meg tudnak öregedni.
Egyszer-kétszer testük kirázza
Az ifjuság maláriája.
Aztán szépen pihennek, ülnek,
Mosolyognak és megvénülnek.
Napjaikat nyugodtan fejtik:
Betegek voltak s elfelejtik.
A bölcs mosolyt csak ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ady Endre: Boldogok az öregedők
Hajh, mások szépen elfogyasztják
Ifjú életük sok malasztját.
Másoknak az öregség semmi,
Mások meg tudnak öregedni.
Egyszer-kétszer testük kirázza
Az ifjuság maláriája.
Aztán szépen pihennek, ülnek,
Mosolyognak és megvénülnek.
Napjaikat nyugodtan fejtik:
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Arany János :FIAMNAK
Hála Isten! este van megin'.
Mával is fogyott a földi kín.
Bent magános, árva gyertya ég:
Kívül leskelődik a sötét.
Ily soká, fiacskám, mért vagy ébren?
Vetve ágyad puha-melegen:
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.
Látod, én szegény költő vagyok:
Örökül hát nem ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Séta az alkonyatban
A setét bolt nagy üvegablakán
Figyelt ki, s keskeny öklére könyöklött,
Néztem e teltszárú, lágyzáru öklöt,
S éreztem: messze-messze ül e lány,
S tudtam: nincsen számomra mosolya...
S a bánat halkan így szólt hozzám: Látod?
Ezt is lelked karjával átkaroltad,
S ez is, ha fáradt fővel ébredsz holnap,
Bús vizi... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Két imádság
I. Gyónás után
Áldd lelkem, áldd, fennen magasztald
Uradat, aki megvigasztalt.
Jézust, jóságos pásztorod,
Ki érted messze vándorolt,
Ölébe vissza sírva hítt,
Aklába vállán visszavitt.
Mert szenny közt, gaz közt görnyedeztél,
Sertések étkén töltekeztél,
Arcod ten öklöd tépte-marta,
Angyalod arcát... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Miserere
Róma, Szent Péter, Nagypéntek. Palestrina Misereréje.
I.
Könyörülj rajtam Isten, a Te nagy irgalmasságod szerint
Könyörülj rajtam, könyörülő Isten,
Könyörülj, könyörülj!
Sikolt, sikolt az ének,
Beláthatatlan mélyről,
Feneketlen, kibírhatatlan
Mélyről sikolt,
Én elcsigázott életemnek
Korhadt f... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Credo quia absurdum
Sírhatsz! Hiába! Lángol a vad Szüret.
Vér-gálicokkal csorgadozó nyesett
Fürtökre vár a Tiprató Kád,
Várnak a vad taposó legények.
Két ősi tipró, két iszonyú iker:
A Bűn az egyik, másik a Balgaság.
Sivalkodó kis szív-szemeknek
Mustja zuhog feketén alattuk.
Hiába lángol háborodó sze... |
|
|
|
|
|
|
|
|
IX. Stáció
Félig halálra váltan, már-már a Golgotán,
A szörnyű út után,
A szörnyűbb cél előtt,
Harmadszor is leroskad a Keresztviselő.
Mi, elesett apák megesett fiai,
(Merjük e mondani:
Mi keresztviselők?!)
Merjünk megállani a Roskadó előtt?
Mi, kik a megszokott bűn kitaposott, avitt
Baromcsapásait
J... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A Nepean-sziget
1.
Megáldva a délövi ég minden gyönyöreivel - közepén egy láthatártalan óceánnak, melynek színén a "fata morgana" képe lebeg, - partjain kókuszligetek, hegyei tövében virul a királyi ceiba, melynek virágából méz, gyümölcséből tej, tövéből bor folyik, örökzöld szavannáin édes patakok bolyonganak, őserdeit madársereg lakja, szivárványtollakkal és csal... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Petőfi Sándor
Honvágy
Borúnak éjjelén, derűnek hajnalán
Feléd siet remegve bús
Pillantatom, mindig feléd, arany kalász
Hazája, boldog róna, hol
Csókolva ölelkeznek Csepe mezőivel
Dunánk ezüst hullámai.
Áldás malasztja rám felőled nem lebeg,
Csak egy kemény atya átkait
Zúgják fülembe a nyargaló fuvalmak, oh
Ezer tövissel h... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Paul Verlaine
Szívem mindenkinél drágább és jobb barátja
Szívem mindenkinél drágább és jobb barátja
(a holt halott, örök fény égjen szenderén!),
hadd mondjam el neked őszinte szájjal én,
jókor jöttél, a perc terád várt, senki másra.
Ama baljós napon lettél úr szívemen,
mikor... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Hála Isten! este van megin'.
Mával is fogyott a földi kín.
Bent magános, árva gyertya ég:
Kívül leskelődik a sötét.
Ily soká, fiacskám, mért vagy ébren?
Vetve ágyad puha-melegen:
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.
Látod, én szegény költő vagyok:
Örökül hát nem sokat hagyok;
Legföljebb moc... |
|
|
|
|
|
|
|
|
[i ]
Hajh,mások szépen elfogyasztják
Ifjú életük sok malasztját.
Másoknak az öregség semmi,
Mások meg tudnak öregedni.
Egyszer-kétszer testük kirázza
Az ifjúság maláriája.
Aztán szépen pihennek,ülnek
... |
|
|
|
|
|
