|
 |
|
|
... sétaúton
S botoddal, ha szokás lesz akkor is bottal menni,
Unottan piszkálsz száradt levelek közt, e semmi
Foszlány papírt, barátom, révedve Néked nyújtom.
Meleg lehelletem fut a tiszta papirosra
Mely eléd zöröghet a levelek közt a porban,
Addig tudom sok sár eltörli a szót a sorban,
Elrongyolja a szél, az eső barnára mossa.
Épp ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... így vágyjak utánnad,
Hisz tudván hogy Őt öleled, csókolod, felemészt a bánat...
Napról, napra egyre gyengébb vagyok,
Talán egy szép hajnalon meghalok...
Utolsó lehelletem majd útra kel hozzád,
Hogy megtudd Te voltál szívemben a legnagyobb boldogság...
Érted dobbant szívem minden pillanatban,
Talán majd találkozunk egy másik világban... ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... sétaúton
S botoddal, ha szokás lesz akkor is bottal menni,
Unottan piszkálsz száradt levelek közt, e semmi
Foszlány papírt, barátom, révedve Néked nyújtom.
Meleg lehelletem fut a tiszta papirosra
Mely eléd zöröghet a levelek közt a porban,
Addig tudom sok sár eltörli a szót a sorban,
Elrongyolja a szél, az eső barnára mossa.
Épp ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szentségtörés,
Ülni mellette: simító sugár
És a vesékig lehatoló kés.
Mert teljességgel méltatlan vagyok,
S hami... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... szenvedésemet.
De az erőm fogytán,
De én fel nem adom.
Ha mindenem rámegy,
Sorssal n... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ott kebleden.
Gyönyörrel nézem én e szép kis alakot,
De őt illetni kézzel szinte nem merem,
Még csak melléje is aggódva lépek én,
Félvén, hogy őt elfúja majd lehelletem.
Oly szellemi e lyány, oly tisztán szellemi!
Eszembe is jut róla a mesés világ;
Ily lényekkel lehettek az Olymp körűl
Megnépesítve a források és a fák.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... sétaúton
S botoddal, ha szokás lesz akkor is bottal menni,
Unottan piszkálsz száradt levelek közt, e semmi
Foszlány papírt, barátom, révedve Néked nyújtom.
Meleg lehelletem fut a tiszta papirosra
Mely eléd zöröghet a levelek közt a porban,
Addig tudom sok sár eltörli a szót a sorban,
Elrongyolja a szél, az eső barnára mossa.
Épp ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... káposzta, finom kis szendvicsek, kőrözött, zöldségsaláták vártak ránk, hanem a házi készítésű pálinka is felvidította az embert. Nagyon sokat ettünk, még vasárnap reggel is hagymás volt a lehelletem. Készítettem egy videót, 2 perc. A felvétel végén kimentem a teraszra, ahol kissé sötét volt. De a hangulat még így is átérezhető. Voltunk vagy 30-40-en, de még mindig elfértünk volna.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... a fa a tűz felett..egyre hidegebb van, mégsem zavartatom magam odalépek egy kis bódé mellé és kérem a 2. kör forralt boromat fizetek majd biccentek ezzel megköszönvén a kiszolgálást..lehelletem messze előtem jár én meg mint a gyeremek az apját követvén megyek az ismeretlenbe...levegőben a közelgő ünnep ellegzetes ilalta terjed..
hirtelen megütődik a kezem borom kilöttyen a fö... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... évvel ezelőtt .Semmi közöm nem volt érzelmileg hozzá,de én is belegondoltam magam ,hogy mi lenne ha én lennék ott,hirtelen elzsibadt mindenem,elérzéstelenedet mindenem és jéghideggé vált lehelletem,ezután a földre kényszerültem.amikor valaki lázitja a töbséget valamivel, legyen az politika,vagy bármi,ilyenkor Szimulációban van része,mélyen mindenféle erőltetés nélkül bele éli magá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... is így vágyjak utánnad,
Hisz tudván hogy Őt öleled, csókolod, felemészt a bánat...
Napról, napra egyre gyengébb vagyok,
Talán egy szép hajnalon meghalok...
Utolsó lehelletem majd útra kel hozzád,
Hogy megtudd Te voltál szívemben a legnagyobb boldogság...
Érted dobbant szívem minden pillanatban,
Talán majd találkozunk egy másik világban...
Ta... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... így vágyjak utánnad,
Hisz tudván hogy Őt öleled, csókolod, felemészt a bánat...
Napról, napra egyre gyengébb vagyok,
Talán egy szép hajnalon meghalok...
Utolsó lehelletem majd útra kel hozzád,
Hogy megtudd Te voltál szívemben a legnagyobb boldogság...
Érted dobbant szívem minden pillanatban,
Talán majd találkozunk egy másik világban... ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... holdfényben,
rámnézel, s könnyes szemem,
megfogta a kezed kezem.
Búcsúzom, most szívem nehéz,
szemem szemedbe belenéz.
Ígérd meg, nem sírsz miattam,
mikor az utolsó lehelletem is kiadtam.
Mondtam: "Ott boldog leszek."
S te tudtad, végleg elmegyek.
Elindultam szépen lassan,
visszanéztem, s egy szót a szádról leolvastam.|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Irhám alá lopódzó, dermesztő hideg
kocogtatta össze csontjaim, az ideg.
Rám borult az ég a maga pompájával,
betakarva tiszta, kristályfény bundával.
Lehelletem gőze ködöt gerjesztgetett
elsodorva tőlem a régmúlt éveket.
A tiszta ég közepén, tán arasznyira
a zenit láthatatlan pontjától lila
udvar közep... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Mert bennem egy vulkánt kavart fel
Védtelen ért villámcsapásod
Háborgani.
A lelkemben most máglya ég,
Szavaim parazsas igék,
Izzó zsarátnok a lehelletem.
S arcom körül szálldosnak szüntelen
A tűzimádók káprázatai.
Csak én magam maradtam tűztelen.
Mert énnekem a tüzek fájnak.
És én tudom jól, én elé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fogatokkal egy alma húsát szakítjátok fel, mondjátok szívetekben:
- Magvaid testemben élni fognak,
- És holnapod bimbója szívemben fog kinyílni,
- És a te illatod lesz az én lehelletem,
- És együtt örvendezünk majd a múló időben.
És ősszel, amikor szőlőskertjeitekben a prés alá szüretelitek a fürtöket, mondjátok szívetekben:
- Én magam is ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... így vágyjak utánnad,
Hisz tudván hogy Őt öleled, csókolod, felemészt a bánat...
Napról, napra egyre gyengébb vagyok,
Talán egy szép hajnalon meghalok...
Utolsó lehelletem majd útra kel hozzád,
Hogy megtudd Te voltál szívemben a legnagyobb boldogság...
Érted dobbant szívem minden pillanatban,
Talán majd találkozunk egy másik világban... ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... sötét óráimba kívülük
Senkit, semmit nem ismerek.
Oh, én tudom, hogy e két jó barát
Hű lesz hozzám halálomig
S nem hagynak el, miként az emberek,
Utosó lehelletemíg.
S hol a nyomornál hűségesb barát,
Mely a sírba kisérni fog?
Mely ott még egy élethosszat keserg,
Míg végkép el nem hamvadok!...
S te leghűségesebb ma... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... alkonyatban,
Kívánatos vagy és szeretlek nagyon,
Lényedet napról-napra jobban akarom.
. . .
Harcolok érted, mint az oroszlán ha kell,
Míg az orromban van utolsó lehelletem,
Amíg van egy fűszál mibe belekapaszkodok,
Amíg a remény él bennünk, örökre együtt maradunk.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ott kebleden.
Gyönyörrel nézem én e szép kis alakot,
De őt illetni kézzel szinte nem merem,
Még csak melléje is aggódva lépek én,
Félvén, hogy őt elfúja majd lehelletem.
Oly szellemi e lyány, oly tisztán szellemi!
Eszembe is jut róla a mesés világ;
Ily lényekkel lehettek az Olymp körűl
Megnépesítve a források és a fák.
... |
|
|
|
|
|
