|
 |
|
|
... [/kep]
Sötét árnyékok összesúgtak
A felhős éjpalást alatt,
Hogy elfogják, ha hajnalt mutat,
A sugarat . . .
Minthogyha most esküdne össze
Ezer láthatlan árnyalak,
Hogy, mely hozzád visz, megkötözze
A szárnyamat . . .
Gyötörnek édes álmodásban,
Úgy meggyötörnek engemet . . .
Elébem állnak, hogy ne lássam
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hunyászkodottan
Leszállni ismét a tiprott anyaghoz.
LUCIFER
Ezen kötél erősb, mint én vagyok.
ÁDÁM
Ah, úgy te gyönge szellem vagy igen,
Ha e láthatlan pókháló, e semmi,
Mit százezer lény észre sem veszen,
S hálója közt szabadság érzetével
Fickándozik, mit csak nehány kivált
Magasb szellem sejt, még dacol veled.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
NE LÁSSATOK MEG
Ne adjatok rám aranyos palástot,
Nem kell a gyémántos korona,
De vigyétek a víg csörgő-sapkát is
S tarka köpenyeg sem kell soha.
Szürke-országnak vagyok a királya,
Láthatlan trónom nekem ragyog.
Amíg nem láttok, nem ékesíttek,
Nem rubrikáztok, addig: vagyok.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ne adjatok rám aranyos palástot,
Nem kell a gyémántos korona,
De vigyétek a víg csörgő-sapkát is
S tarka köpenyeg sem kell soha.
Szürke-országnak vagyok a királya,
Láthatlan trónom nekem ragyog.
Amíg nem láttok, nem ékesíttek,
Nem rubrikáztok, addig: vagyok.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... Mickiewicz, Adam
Dziady (Lengyel)
CZĘ¦Ć III - Litwa
Akt I, Scena II
Improwizacja
KONRAD
(po długim milczeniu)
Samotno¶ć - cóż po ludziach, czym ¶piewak dla ludzi?
Gdzie człowiek, co z mej pie¶ni cał± my¶l wysłucha,
Obejmie okiem wszystkie promienie jej ducha?
Nieszczęsny, kto dla ludzi gło... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... drága
Kedvese, akit oly régen ohajtva
Várt; felsikolt és csókba forr az ajka -"
S a többi, - ez neked jó, meghiszem,
De, mintha sással metszenéd fülem.
A ritmus oly láthatlan valami,
Mit inkább érzeni, mint hallani,
Mit észrevenni (mint a jó egészség
Szelíd hatásu titkos működését)
Könnyebb, mikor nincs, mint akkor, ha van;
M... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... gondolat nekünk.
Oh boldog, akinek már fölkele
Ez a te fényed! Nem fogja azt tovább
Téveszteni álfény; és ha a láthatónak
Behúnyja is szemét, ő a világot
Láthatlan ábrázában nézni fogja.
Ő a természetet csak tetszetes
Szüksége alatt tekinti; mert szeme,
Szabadság, téged lát való szükségben,
S benned lelé fel a törvényszerűt.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szivünkben - a láthatatlanban -
formáljuk őket át mibelénk - ó, végtelenül! - akárkik
volnánk is mi a végén.
S nem ezt akarod-é, Föld? azt, hogy újraszüless bennünk
immár láthatlanul? - Nem álmod-e az, hogy egyszer
láthatatlan légy? Ó, Föld: nem látható már?!
Sürgető feladatod nem az átlényegülés-e?
Kedvesem, Föld, én ezt akarom. Ó, már, hidd el,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... aki marja,
S rabló viszi a konc zsirossát;
Hogy gunyra ébred itt az álmodó
És szitkot szór a hűre száz ajak,
Hogy nincs perc tiszta, szent gyönyört hozó:
Láthatlan Szellem, mért tagadjalak?
Oh, mért ne higyjem, hogy jön óra
Oh, mért ne várjak rendületlen
Egy szentebb, tisztább virradóra,
Melyben, mi rút volt, elfelejtem. ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... sirámot hallani;
Majd megdöbbentő csendet öltenek
Üres templomként, völgye, halmai;
Mi rebben, suttog néha rejtekén,
Holott hangosan szólni nem merek?...
Talán láthatlan leskődnek felém
Lombok megől az erdő-szellemek?
Hallgatom a bokron a madarat,
Midőn dalolván, búsul vagy szeret;
Amely mosolygó völgyeken halad:
Me... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Lelkük is könnyen oly keserűvé
válik, mint az a kegyetlen, ellenséges hullám; pedig Jézus tud róluk;sôt jár a tengeren; jár sötétben, elrejtôzve, de jó indulattal. --
Isten láthatlanul jár köztünk. Belôle fakad folyton a lét, a lelkek
érintkeznek vele legmélyebb gyökerükkel; belenyúl, belefolyik
életünkbe. Az erkölcsi világ, tehát az öntudatos emberi élet,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... akit oly régen ohajtva
Várt; felsikolt és csókba forr az ajka -"
S a többi, - ez neked jó, meghiszem,
De, mintha sással metszenéd fülem.
A ritmus oly láthatlan valami,
Mit inkább érzeni, mint hallani,
Mit észrevenni (mint a jó egészség
Szelíd hatásu titkos működését)
Könnyebb, mikor nincs, mint akkor, ha van;
Mi nélkül mért... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kapott;
Egek dörögtek folyton s vér-habot
Túrt a háború. Csuda, kik maradtak!
S ez így ment és megy, míg nap napra rebben -
S már derűsen nézem (s ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... felhős éjpalást alatt,
Hogy elfogják, ha hajnalt mutat,
A sugarat . . .
Minthogyha most esküdne össze
Ezer láthatlan árnyalak,
Hogy, mely hozzád visz, megkötözze
A szárnyamat . . .
Gyötörnek édes álmodásban,
Úgy meggyötörnek en... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... az üres lapon gyúlnak lángbetűk,
Betűk: mint a tűz, betűk: mint a vér.
Szól a censor: - Vetó; hatalmam nagy;
A semmiségbe vetlek vissza én! -
S a fehér lapról láthatlan sorokban
Feltámad az elítélt költemény.
Szól a censor: - Álom, megfojtalak,
Hogy lásd a napfényt: én megtiltom Néked
S szól az Ige: én öröktől vagyok
S nem é... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hadd vegye véremnek minden csöppjét
S dédelgetőül szívemet !
Így ismeretlenül társam vagy és szeretlek.
Régóta élsz együtt velem,
Láthatlan jegyesem, kit nem nevezhetek meg,
De szólítgatlak szűntelen.
Hogy nem láthat szemem, álmom bűvöl elébem,
Gondozlak s óhajod lesem:
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Sötét árnyékok összesúgtak
A felhős éjpalást alatt,
Hogy elfogják, ha hajnalt mutat,
A sugarat...
Minthogyha most esküdne össze
Ezer láthatlan árnyalak,
Hogy, mely hozzád visz, megkötözze
A szárnyamat.
Gyötörnek édes álmodásban,
Ugy meggyötörnek engemet...
Elébem állnak, hogy ne lássam
A szép... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Jókai Mór Tégy jót
regény
ELSŐ RÉSZ
I.
Két úr találkozik össze a szőnyeggel bevont főlépcsőn. Mind a kettő fölfelé tart. Az egyiken szilszkin prémgalléros télikabát van; a másikon rövid, bársonygalléros felöltő: az sincs begombolva, alatta fekete frakk, sárga ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Víznemissza Jónás úgy megsántított hol egyik, hol másik lábára, mintha fogadása tartotta volna. Néha éjjelenként elkezdtek a székek és asztalok fel s alá sétálgatni a szobában mozgatva láthatlan kezektől. Márton apjoknak ijedtében nem jutott eszébe a miatyánk eleje. Jutka asszonynak pedig a láncos lobogós.
- Gyertyát! - ordítának ilyenkor mindketten. Mire a ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... le.
ORLANDO.
Te végül is akarsz még nevetni: ne mondják, hogy előre nevettél. Jerünk!
ROZALINDA.
Nos, Herkules legyen istápod, fiatal ember!
CELIA.
Bár láthatlan volnék, hogy gáncsot vethetnék annak a vad ficzkónak!
(Charles és Orlando birkóznak.)
ROZALINDA.
Ó, kitünő egy fiatal ember!
CELIA.... |
|
|
|
|
|
