|
 |
|
|
... a jelennek élek,
Minden más esendő, a pillanat a lényeg,
Egy mosoly, egy érintés, az idő megállhat,
Ami eddig fontos volt, még rengetege... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szeretném felverni lelkem dalával
A szomorúk szivét, a világot.
Most megbocsátok annak is,
Aki bántott.
Szeretném a keblemre ölelni az
Életért küzdő, fájó rabot.
Szeretném feltámasztani,
Aki halott.
Szeretném, hogyha lassabban forogna
És végre megállna a nagy kerék.
De a legjobban szeretném,
Ha szeretnék.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... beszélget, nem hallhatni meg;
Vajon mit mond nekik? beszédire
A fák merengve rázzák fejöket.
Dél s est között van idő, nyujtózom
A pamlagon végig kényelmesen...
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.
Egyik kezemben édes szendergőm
Szelídeden hullámzó kebele,
Másik kezemben imakönyvem: a
Szabadság... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... sötét hajam őszbe vegyûl már,
A tél dere már megüté fejemet.
Elhull a virág, eliramlik az élet...
Ûlj, hitvesem, ülj az ölembe ide!
Ki most fejedet keblemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifjú szerelme,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Egy! Kettö! Egy! Kettö! - csihant
a döfke penge nyisz-nyasza!
Metélte szét, kapta fejét
s diadalgott haza.
"Hát megölted a Gruffacsórt?
Keblemre, fürgeteg fiam!
Dicshedj soká! Hujhé, hurrá!"
s csuklantott boldogan.
Nézsonra járt, nyalkás brigyók
turboltak, púrtak a zepén,
nyamlogott mind a pirityók... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tűzre gyúlt, s szór szikrát, lángokat.
Jöjj kedves váljunk egyé, testünk fodrozzon hullámot,
Vesszünk el egymásban, s múltunkat hagyjuk ott."
Érzem, keze téved keblemre, égő rózsabimbó,
Zihálva ajkam, csókol harapva, ez végszó.
Mégszorosabb ölelés, testnek heve tűz, árulás,
Alant csusszanó kéz bukfence, nyitja testem kapuját.
Ég... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... József Attila : Mámor
Szeretném felverni lelkem dalával
A szomorúk szivét, a világot.
Most megbocsátok annak is,
Aki bántott.
Szeretném a keblemre ölelni az
Életért kűzdő, fájó rabot.
Szeretném feltámasztani,
Aki halott.
Szeretném, hogyha lassabban forogna
És végre megállna a nagy kerék.
De a legjobban szeret... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... bor.
Gyönyört ád cuppanóst, lágyan harapva,
Ajkam ajkát ér, s csókunk forr mámorban.
Ölelése részegít, s most csókja folyik testemre,
Nyakam hajlatán, s majd csurran keblemre.
Forró mézízű lehelet, mi cirógat hasamat,
Majd vágya testem ajkát érint, szép hajnal.
S mint édességet majszoló gyermek, lágyan harapva,
Vágyam fokoz, s mo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... bársonyát!"
,,Boldogságod, mint űzött bánat, mosoly szigetén,
Vágyom mosolyod, ékes hangod, s szemed csillogó fényét!"
Érzem vágyát, s keze téved keblemre,
S ajkamra rátalál, forró üde lehelete.
Súg csókot fülembe, hamisat szeretőn,
Érzem forró ölét, s látom szemét kérlelőn.
Szikkadt lelkem, mint törékeny szalmavirág,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szél,
Halkan beszélget, nem hallhatni meg,
Vajon mit mond nekik?
A fák merengve rázzák fejüket.
Dél s est között van az idő, nyújtózom
A pamlagon végig kényelmesen......
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis unokám mélyen, csendesen.
Egy kis menydörgés szivem dobbanása,
S villámok futnak által fejemen,
S keblemre hajtva fejecsk... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Mámor....
Szeretném felverni lelkem dalával
A szomorúk szivét, a világot.
Most megbocsátok annak is,
Aki bántott.
Szeretném a keblemre ölelni az
Életért küzdő, fájó rabot.
Szeretném feltámasztani,
Aki halott.
Szeretném, hogyha lassabban forogna
És végre megállna a nagy kerék.
De a legjobban sz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
József Attila: Mámor
Szeretném felverni lelkem dalával
A szomorúk szivét, a világot.
Most megbocsátok annak is,
Aki bántott.
Szeretném a keblemre ölelni az
Életért kűzdő, fájó rabot.
Szeretném feltámasztani,
Aki halott.
Szeretném, hogyha lassabba... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Mámor
Szeretném felverni lelkem dalával
A szomorúk szivét, a világot.
Most megbocsátok annak is,
Aki bántott.
Szeretném a keblemre ölelni az
Életért kűzdő, fájó rabot.
Szeretném feltámasztani,
Aki halott.
Szeretném, hogyha lassabban forogna
És végre megállna a nagy kerék.
De a legjobban szeretném,
H... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Váci Mihály: Szendergés
Keblemre bújtál, és fölmelegedtem,
mint zsálya hantjaival a lapály,
ha füvön lépő, terelgető estben
puhán pihen s fehéren rajt a nyáj.
Oly könnyű voltál, fűszálat se hajtó,
mint alvó báránykák halk szendere,
s oly leheletnyi,mint térdhajtva alvó
nagy nyájak párázó lélegzete.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Tavaszi Álom!
Szeretném felébreszteni lelkem dalával,
A szomorúk szivét,s a világot.
Gólyahírrel érkezem,itt a tavasz
Nem vétkezem.
Szeretném keblemre ölelni
A világot,
Szeretném felébreszteni ma
Azt is Aki elhunyt már.
Szeretné... |
|
|
|
|
|
|
|
|
MÁMOR
Szeretném felverni lelkem dalával
A szomorúk szivét, a világot.
Most megbocsátok annak is,
Aki bántott.
Szeretném a keblemre ölelni az
Életért küzdő, fájó rabot.
Szeretném feltámasztani,
Aki halott.
Szeretném, hogyha lassabban forogna
És végre megállna a nagy kerék.
De a legjobban szeretném,
Ha szer... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... föléd?
/hajam
majd szemérmesen
arcomba zúdul -
mikor
derekamra
fonod
karjaid,
hanyagul/
- s ha fázom:
készíts tejszínhabból
takarót
keblemre
(én mézzel édesítelek)
feszítsd mellkasod
mellemnek
- a szavak nem kellenek -
/vagy... szeretnéd?
- belédsuttogom!/
homlokodna... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... éjszaka ennek az asszonynak meghalt a fia, mert agyonnyomta. 20Erre éjnek idején fölkelt, s míg szolgálód aludt, elvette mellőlem fiamat és saját keblére fektette, az ő halott fiát meg az én keblemre tette. 21Amikor fölkeltem, hogy megszoptassam, lám, halott volt a fiam. De virradatkor jobban megnéztem, s kiderült, hogy nem az én fiam volt, akit szültem." 22A másik asszony azonban... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
S bár ajkad olyan hidegen szól,
Elárul néma örömed.
Szeretnélek még egyszer látni,
Szép csöndes nyári estvelen,
Holdfénynél az akászok árnyán,
Midőn fejed keblemre hajtván,
Így suttogsz: még maradj velem!
Szeretnélek még egyszer látni,
A vén udvarház csarnokán,
S ha elhangzott az isten-hozzád,
Még visszanézni utolsz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... bár ajkad olyan hidegen szól,
Elárul néma örömed.
Szeretnélek még egyszer látni,
Szép csöndes nyári estvelen,
Holdfénynél az akászok árnyán,
Midőn fejed keblemre hajtván,
Így suttogsz: még maradj velem!
Szeretnélek még egyszer látni,
A vén udvarház csarnokán,
S ha elhangzott az isten-hozzád,
Még visszanézni utolszor rád... |
|
|
|
|
|
