|
 |
|
|
Selevir a kilenc másik társával beszélgetett élénken. Mindannyiuk arca komor volt, fejüket csóválgatva hallgatták őt.
- Nagy szerencsénk, hogy nem kerültünk rossz kezekbe - szólt az egybegyűltekhez, egy vörös hajú, élénk szemű apró növésű lány.
- Mifelénk az emberek nagyon megváltoztak - szólt egy szőke, magas fiatalember. Magukba zárkóznak. Napról... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...- Elkéstem! - sóhajtotta halkan
A kamra közepén egy trónszék állt színaranyból. Két karfája egy-egy kígyót formázott, melyek úgy mozogtak a rajtuk pihenő kezek alatt, mintha csak élnének. Az alak, akihez a kezek tartoztak, fekete csuklyás köpenyt viselt, arcából semmit sem lehetett látni.
A szürke kis fény a királynő elé repült.
- Elkéstél any... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| A Tisztáson a nap tétován világította meg a fák lombjait. Minden egyes próbálkozása amellyel fényt akart csempészni a világra, sikertelen maradt az ősz végi felhők fojtogató tömege miatt. Selevir és Lana lázasan készülődtek a vendégek esti fogadására. Selevir már kora hajnalban talpon volt és segített Ferdelnek ülő alkalmatosságokat keresni, Lana pedig a konyhában serénykedett Fere... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| Az északi hegyek ormán telihold világította a tájat. A Holdarc elől az októberi felhők takarták el a kilátást, a mélyben pedig ködfoszlányoktól volt sejtelmes a királynő palotájának udvara. Lorena a legutóbbi beavatásról igyekezett vissza . Legújabb katonái már a Gerumanok hátán lovagoltak szálláshelyükre, ő maga pedig sietve közelített kamrája felé. Mellette Diabolus Anothen alakj... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Selevir egyedül sétált a palotakertben, mikor meglátta az alakot egy padon ülve.
- Jöjj csak közelebb Selevir, látom unod már az ünneplést! - szólt gyönyörű, bársonyos hangon az idegen.
- Bevallom fáraszt, és nem is tesz igazán boldoggá - felelte Selevir.
Shrahina szeme gyönyörű kéken világított még az éjszakai sötétben is. ... |
|
|
|
|
|
