|
 |
|
|
A PARÁZS MELLETT
Suttogó szavaink mögött
talán még hulló csillagot is
takart a fekete éj;
kívánságba karcolt vágyakat
sodort felénk szelíden
az augusztusi szél...
Lassú táncra hívtak
a fáradt lábak,
ölelő karokba bújtak
a fojtott vágyak,
s fénykoszorút
font fölénk
a meghitt pillanat.
Az égbe szök... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Vigyél az álmaimon túl,...
Vigyél az álmaimon túl,
s röpíts magaddal a valóságba!
Legyél elcsitult viharom
békét hozó, ékes szivárványa!
Csend vagyok, mely nesztelen
fekszik előtted - mint meztelen
lélek az Isten templomában.
Békesség az otthonom.
Arcod, hangod érintését
vágyaimba ágyazom,
s hagy... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Fák ölén kanyargó,
csillámló bölcs folyó
- ezüstben táncoló
örvénylő ár
Őszt hozó álmokból
ébredve hömpölyög,
hűvösebb szelekkel
karöltve jár
Sóhajba tompuló
elmúló nyárutó,
hegyek kö... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Feszültség ural.
Összeszorított ökleim,
felvértezve a féktelen,
vad félelemmel,
kérdések ezreit hívják
döntő válaszul.
A kétség áthidal.
Bátortalan, lassult lépteim
elmét átható és kutató,
éles figyelemmel
keresik rémületem síkját.
Sorsom rám borul.
/Aranytk - Amatőr művészek fóruma/ ... |
|
|
|
|
|
|
|
