|
 |
|
|
GYERTYÁK, NE SÍRJATOK!
Álnok és ledér minden virág a síron,
hogy halállal kel táncra őszi alkonyon,
s tövében ott éled apró tűzrakás,
elhamvadni ismét, mint égő folytatás.
S mégis, az esteli temetőkertben
olyan meghitt a mohos hant, olyan csendes,
illatokba öltözött apró mécsesek
földre szállott csillagösvénye integet.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Horváth Ödön - AZ ÖRÖK IDŐ NYOMÁBAN
Újév hajnala;
dérlepte ágak között
a felkelő nap.
Mennyire csöndes
az év első hajnala
emberek nélkül.
Újév reggelén
kilőtt petárdák jelzik
mily rövid egy év.
Saját lépteim
csapják a legnagyobb zajt
Újév reggelén.
Ím a ligetben
széltől-szövött zúzm... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... ködös,
sós tengerillatú, narancsos vörös.
Nyújtózkodik a világítótorony...
Talpam alá hűvösen simul a part,
homokja idézi az esti vihart.
Békésebb ma, mint tegnap alkonyon.
A strandon huncut szél ernyőket pörget,
nyaldosó hullám száz kagylócskát görget
kincseit kínálgatva a fövenyen.
Lerakva szép terhét most visszaoson,
h... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fergeteg,
Ki tudja, - döbbent ámulattal érzek
Szívem helyén talán
Egy sötét lyukat, véres ürességet.
Kit pengetett a szelíd esti szél
S borzongatott a hűvös alkonyat:
Magától - hogy adna az árva lant
Ilyen sikoltó, égő hangokat?
Az Idő, ez az óriás legény
Tépdesi lantom s lelkem húrjait,
Övé a dal, övé a költemény.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... rosszat tudnak mondani, és repedt trombitájukban csak a sötétlő gyásznak van hangja.
Tétlen szombat délután van, és én nézem a fákat, az eget, a földet, ahová már letelepedett az alkony borulása, és előkúsztak a hosszú árnyékok.
Csend van, akár elhagyott templompadlásokon. A fákon levél se rezdül, a kertekben nem jár senki, a feketerigó elrepült valahova, n... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... belekékül a szánk,
egy piktor az ősz, és nincs neki vászna,
színeket ken ezért maszatolva miránk.
NOVEMBER
Ablak tátong a rossz falon,
becsordogál az alkonyat,
neszeznek polcon, asztalon
kis, bolyhos orrú plüssnyulak,
November néni üldögél
a hintaszék alatta ring,
elmúlt az ősz, és itt a tél,
kötött mellényke kell... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kipirul, belekékül a szánk,
egy piktor az ősz, és nincs neki vászna,
színeket ken ezért maszatolva miránk.
NOVEMBER
Ablak tátong a rossz falon,
becsordogál az alkonyat,
neszeznek polcon, asztalon
kis, bolyhos orrú plüssnyulak,
November néni üldögél
a hintaszék alatta ring,
elmúlt az ősz, és itt a tél,
kötött mellényke ke... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Lélek
Lobogás
Élet
Csobogás
Csókok
Csendülő
Násztánca
Lüktet
Remegőn
Rezdül
Epedőn
Csillag
Ragyogás... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Georges Courteline-nak
A romlás vagyok, a hanyatlásvégi Róma:
jönnek a szőke és roppant barbárhadak
s a Birodalom únt akrosztikont farag
s stilusát bágyadó alkonyat aranyozza.
A lélek émelyeg, árvasága kinozza.
Mondják, hogy messze nagy háboruk zajlanak.
Óh, hogy a lassu szív s a gyenge akarat
nem tud már s nem akar kigyúladn... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kara:
Hihu, hihu, jaj már a Nyárnak,
Hihu, megyünk, megyünk,
Ezer ásók sírokat ásnak,
De víg az énekünk.
Hihu, hihu,
Az Élet oly hiú
S oly szép, mint őszi alkony
S oly szép, hogy elmegyünk
S oly szép az Élet-balkon
Virágos párkányán át
Bizton bukni a mélybe.
Hihu, hihu, megyünk
Danolva és nem félve,
A mi s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Lamartine - Magány .....
E nyájas hegytetőn, ez ódon tölgy tövében:
alkonyat idején gyakran merengek itt:
borús tekintetem végigszáll a vidéken,
s elnézem lenn a völgy változó képeit.
Kígyózva hömpölyög a folyó habos árja,
s a párás me... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... dicső nagyot
Álmodva hadd képzeljek,
Éjemben hadd képzeljek.
Imádkozzak, mint gyerek,
Régi, iskolás gyerek
Istenes áhitattal,
Altató áhitattal.
Mikor az alkony leszáll,
A barna alkony leszáll,
Régi imám az ajkam
Szaporázza az ajkam: "Adj
csöndes éjt szüleimnek, adj csön-
des éjt mindeneknek. Istenem,
én járva-kelve, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
mindenhol kutatnak ásnak
magam sem hiszem másnak
jogom sincs itt hogy más legyek
mint tárógödörben csont lelet
keressenek
erre már nem vöröslik alkony
dől az éj rossz gyárak lent a parton
döglött daruk tehertelenség
penészes kötény ahogy ottfeledték
kik nincsenek
eső szemerkél tél nyár mindegy ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Lamartine Magány
E nyájas hegytetőn, ez ódon tölgy tövében:
alkonyat idején gyakran merengek itt:
borús tekintetem végigszáll a vidéken,
s elnézem lenn a völgy változó képeit.
Kígyózva hömpölyög a folyó habos árja,
s a párás m... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... alak
szellők hátán megremeg.
Fények árnyas mezején
lángra gyúlnak nesztelen,
szomjas lelkük szárnyra kél,
s világunkból társra lel.
Lényük pille garmada
az alkony füstös párlatán
összeég, tengerré folyva
ringat, mint suttogó hullám.
Bíbor-sötét, bágyadt lángok
játszanak éjsátor alatt,
sötétlő kis f... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szántásban, mintha belőle nőtt volna ki és a gyökere nem engedné.
Mire a lovas a dombra ért, hanyatlott a nap az égen. A monostori földeken szétteregetett trágya szaga érzett a márciusi alkonyatban. A Vágról köd szállt s mintha a naptűz füstje lenne, messzire elkanyargott a völgyben a folyó felett. Lenn, távol az aranyló párákban, lombra váró, nagy csupasz fák között, egy... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... mitévő lesz elpusztított, kiölt országában a király. A balsorsban sokan elhagyták őt. Vajjon nem fordul-e most majd azokhoz, akik elkísérték és vele maradtak a szerencsétlenségben?
Alkonyatig sok szó esett erről, meg egyébről. Aztán, mire már nagy evés-ivásba merült a tanakodás, váratlanul új vendégek tértek be éjtszakára. A sárban terpeszkedő alacsony udvarház előtt lóró... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... régi árterület kőmezőin csattogtak keresztül. Láthatatlan hegységekből legörgetett sziklatörmelék és vízhordta, korhadó szálfák hevertek egymáson. Majd öreg erdők szélén mutatkozott csapás. Alkonyat előtt megint egy folyón gázoltak át. Errefele marhanyomok látszottak a fűben. A fák mögül emberek leselkedtek, egyiknek csak a fél arca állt ki, mintha a mohos görcsös fatörzshöz tarto... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hol, lefelé süllyedt a nap, amely nem látszott és mint boszorkányos kuszált hálót, lehúzta magával a vízről a hullámokat is.
A vihar elfáradt. Korbácsai beleestek a tengerbe. Az alkonyatban behorpadtak az óriási hullámhantok a nagy temető felett...
A dereglyén üres aggyal, kimerülten görnyedtek össze az emberi testek és félönkívületben egymásra hullva elnyúltak a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
TABÁK ANDRÁS
(Etédi alkony)
Erdőszentgyörgy felől
tértem be Etédre
Nyomaid keresve
rég elhunyt nagyanyám
Alkonyodott bíbor
volt a naplemente
Falud határában
kocsimmal megálltam
Tapodni akartam
a földet amelyet
Te tapodtál szívni
a leveg&o... |
|
|
|
|
|
