Keresés: alakod, Egy szál rózsa, Poén, mese..:-), Emlékképek, Szex, Adj újra esélyt, Csak nézem., Csak nézem., Téged látlak, Te kedves Alak!, Vers, egy kis humor, Lélekről lélekre, Remenyik Sándor versei, Ősz, tél, William Shakespeare, Nézd meg a bálnákat.!!, XXXIII. szonett, Aranyköpések, Március 01., , Egy szál rózsa, tündenép, tünékeny varázsa, e törékeny rózsa, kecses szára,, selymes szirma,, finom illata,, a legszebb álom, tünékeny varázs, Poén, viszont, ha már nem emlékszel, hol hagytad el., Veszélyes környéken lakom. Ahányszor becsukom az ablakot, mindig odacsukom, valaki kezét. , Még hogy az úszástól jó alakod lesz. Nézd meg a bálnákat!, Kétféle ember létezik: az egyik mindig megmondja, mit gondol, a másiknak vannak barátai., Én most reinkarnációs tanfolyamra járok. Kic, mese..:-), valami ármányos vízzel meghintett, azóta ilyen alakban élek. Ezt az aranytaréjt csak azért adta, hogy mégis valahogy megkülönböztessen., - Szívesen segítenék visszaszerezni rendes alakodat. Mondd meg, hogyan tegyem!, - Az ármányosság tündére kertjében van egy kút. Ha onnan vizet tudnál hozni, és meghintenél háromszor, úgy, hogy ne vegyem észre, akkor visszavált, Emlékképek, jelet magadról, hogy jól vagy, Figyelmeztet engem pótolhatatlanságodra, Készen állok a nehéz útra, Minden emlékem barátságosságod köre fonódik, A magány néma óráiban alakod fejemben körvonalazódik, Akármelyik emlékem bizonyítja őszinteségedet, Sejtelmes suttogásod, elhullott könnycseppeidet, Az összes emlékemben együtt vagyunk, csak mi kette, Szex, csinálni! - válaszoltam., - Te is kérdezhetsz tőlem bármit. - szólt Ditti., - Ditti! Nagyon szép szemed van, nagyon szép arcod van, nagyon szép melled, nagyon szép lábad, nagyon szép alakod van! - udvaroltam neki., Felnézett a plafonra, és huncutul mosolygott. Ekkor felpattant, és elindult a fürdőszoba felé. Lassan, kecses mozgással megközelítette az ajtót, ekkor hirte, Adj újra esélyt, hittem, s most fizetek drágán, az elfecsérelt percekért, mert nem mondtam el neked, hogy szeretlek én, és nem tudok élni nélküled., Kérlek adj újra esélyt, hogy nézhessem alakod, érezhessem tested melegét, s csókkal érinthessem arcod!, Szeretném újra fogni kezed, érezni szíved dobbanását, mikor melletted ébredek, egy forró éjszak, Csak nézem., hullámzó réteket, csak nézem, a nádszálak hajladozását, csak nézem, a kalászo, Csak nézem., hullámzó réteket, csak nézem, a nádszálak hajladozását, csak nézem, a kalászo, Téged látlak, Téged látlak, , Kecses, hajlékony alakod látom,, Szélfútta kalászos búzamezőn,, Mint egy édesen suhanó álom,, Könnyedén, kecsesen, lengedezőn., , Ha kékvizű, hűs folyóba nézek,, Fodrozódó vízben látom az arcod,, Szép vonásaid már bennem élnek,, Csengő hullámokból hallom a hangod, Te kedves Alak!, Futkosok én is össze-vissza, de arra várok, hogy szelídíts meg. , Rád emelem arcom s nézd, szememben alakod világít. , A körmönfont óra csak ketyeg, kattog, és nem tudja az ostoba, hogy utolsó időnket éljük., Vers, mondandó., Nyomorúságos minden perc, míg láthatásod várom,, Koldus minden óra, melyben hangod nem hallom,, Gyötrelmes mindegyik éjs, egy kis humor, alig látok., Az idegbaj öröklődő betegség. Én is a gyerekeimtől kaptam., Sose vegyél semmit, aminek nyele van. Azzal dolgozni kell!, Még hogy az úszástól jó alakod lesz. Nézd meg a bálnákat!, Kétféle ember létezik: az egyik mindig megmondja, mit gondol, a másiknak vannak barátai., Én most reinkarnációs tanfolyamra járok. Kicsit drá, Lélekről lélekre, leány szeretet,, Varázskelyhemből, hűs boszorkány leheletet., Élet csókja az, mi száraz ajkad nedvesít,, S szívedbe új hitet, forró álmot hint., Fiatalodsz, tested, s alakod, régi szépség,, Sugárzó arcod, tekinteted, úrnői kékség., Anyja és lánya, tündöklő két hajadon,, Ragyogó szellemek, kik voltak egykoron., Két szív, mi egymásért dobo, Remenyik Sándor versei, , Láthattad, lelkem hogyan itta fel , Kristálycsillámú hagyatékodat. , Láthattad, hogy kavar fel halk szavad, Hogy int felém a szomorú tető, Ragyog reám elérhetetlenül, Tört alakod, a szépen szenvedő. , Láthattad: kálváriád utait, Hogy jártam értőn ma este veled, Bámultam beteg gazdagságodat,, S szégyeltem beteg szegénységemet. |, Ősz, tél, tavasz,, Gyermekeid, kik nyújt csak vígaszt,, Szemedbe szúr a napsugár,, Elment, már nincs, nincs több nyár., Fagyott nyugalom arcodon,, Már csak árnyék, mit vet alakod,, S a tél sincs többé már,, Szemedből kihúnyt, kihúnyt a fénysugár., Kis hant, mi már tiéd,, S ordít a fájó messzeség,, Vágyad volt a mennybe jutás,, De neved, William Shakespeare, előttem, A Nap körútját ötszázszor az évek,, Hogy viszontlássalak egy régi könyvben,, Melyben először lett betű a lélek!, Csak látnám, hogy állt tűnt korok előtt, S, Nézd meg a bálnákat.!!, [m32][m34]"Méghogy az úszástól jó alakod lesz! Nézd meg a bálnákat!" [m28][m6], XXXIII. szonett, XXXIII. szonett, Élő szobor, Kőbe alakod, csak egyszer faragható,, De utána, örökké őriz téged., Így hát, oly arcod mutasd művészednek,, Mi igaznak, jónak mutat,…s erényed., Míg, ha hazug, csaló, álnok képed,, Azt csak törheted széjjel majd, Ezernyi darabra, s így nem lesz élted, Mi hirdet jövőnek, diadalt., Hát,, Aranyköpések, életedet vele kell leélned.", Március 01., rászorul.", / Feszty Masa/, " Krisztus egyháza örök egyház:vándorként haladsz a történelem útjain.Homlokod ékesen tündöklik, fény árad belőled,ragyog egész alakod. Ki öltöztetett a nap sugaraiba? És az Egyház felel: ő, aki engem szeret- és ti magatok, Krisztus gyermekei, isteni Urunknak, az Emberfiának gyermekei., Szeressétek Egyházatokat és , , ,JóForrás, Jó forrás