|
|
|
... lény,
ha holdsugárnál tömörebb... |
|
|
|
|
|
|
|
Ha most kérdeznél,
elmondanám --
Volt egyszer egy este --
amikor,
mint csillagok gyúltak ki alattunk a város fényei,
tudtam --
téged kereslek.
Fáztál,
és takarót adott neked a szeretet,
s egy pincér, meg a sötétség puha test... |
|
|
|
|
|
|
|
... soha nem engedve, egymás kezét soha meg nem fogva, kiábrándulva... |
|
|
|
|
|
|
|
Nem is ismerlek. Nem tudok rólad semmit. Csak annyit, ami elég ahhoz, hogy szeresselek. Vagy gyűlöljelek. Hogy bízzak benned. Vagy féljek tőled. Néha ajándékokkal halmozol el. Máskor mindent, amim van, elveszel. Belém marsz, hogy aztán megsimogass. Úgy érzem, szeretsz. Máskor, ... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Nem is ismerlek. Nem tudok rólad semmit. Csak annyit, ami elég ahhoz, hogy szeresselek. Vagy gyűlöljelek. Hogy bízzak benn... |
|
|
|
|
|
|
|
Az ember mindig többet akar. Először csak keveset szeretne az élettől, aztán ha megkapja, úgy érzi, hogy semmit nem kapott, akkor az lesz a szint, amiről tovább vágyakozik. Ha eléri a kitűzött célt, csak pillanatokra boldog. Azt mondják, és biztos igaz, hogy az visz tovább, ha ... |
|
|
|
|
|
|
|
Guggolt a gyerekkor szivárvány-világa,
én föntről néztem, hátha
rázuhanok a zsugorodott tájra,
de moccanatlan hallgatott, ahogy
kérdőn-illetlen pillantásom állta.
Tovább fürkésztem. Dimb-domb magyarázta
... |
|
|
|
|
|
|
|
Ez már az ősz. Itt-ott még egy tücsök
dalt próbál szegény, a füvek között.
Szakad a húr, szétfoszlik a vonó -
nem nótaszó ez már, de búcsúszó.
Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.
Közeleg a rozsdaszínű ára... |
|
|
|
|
|
|
|
... ott van, bizonyosságot nyer az, hogy az a boldogság, az öröm, a beteljesülés mi előtte volt, az valóság volt, nem csak egy ... |
|
|
|
|
|
|
|
Már csak az egyszerű, világos dolgoknak akarok örülni,
a fénynek, mely reggel beárad a házba,
az ablaknak, melyen át kinézek,
a levegőnek, melyet belélegzek,
az ételnek, melyet magamhoz veszek,
a víznek, mellyel szomjam oltom,... |
|
|
|
|
|
|
|
... nyugalomra!
----------------------------------... |
|
|
|
|
|