|
|
|
... kiáltani akart volna most a napistenhez. És fénytől igézetten, öntudatlanul belekiáltotta a magas ragyogásba:
,,...Deus, qui es... splendor mirabilis!..."
�--sszeharapta a fogát. Nem ezt... mást akart kiáltani. Ezt onnan hozta még: hideg kolostori derengésekből, templomok homályából, a napkeltének keresztény zsoltárából. Nem ezt...
De ő egyeb... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Az ősi küldött
Második rész
A túlsó parton
(Budapest, 1934.)
I.
Virradatkor nagy köd ereszkedett le a vízre, és a köd szürke csendje alatt futott tovább a folyó... Tovább futott...
Egy kiálló kövön mindig újra csobbant az ár. Az alámosott topolyák mezítelen gyökerei közé beömlött a futosó hab, kiszaladt, és ott is... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Most is hangsúlyozva és tisztelettel ejtette ki a nevüket. Anna szinte indulatosan nézett rá. De csak egy pillanatig fájt neki, hogy az atyja is, Kristóf is olyan elégedettek. �--sszeharapta a fogát, már nem tudta volna nekik elmondani, amit a lépcsőn hallott. Jobban kezdte őket szánni önmagánál és kicsiny asszonyi lelkének ezzel az öntudatlan irgalmával először vette fejle... |
|
|
|
|
|