|
 |
|
|
HAJNAL ANNA: SOHSE HAGYJ EL...
Itt hol a ködben, az időnek villanva suhogó szárnya megbénul,
súlyos falak közt, én felébredt tavaszom csengettyű hangod megnémul,
menjünk a régi rétekre megint,
hol tavaszi árvízről a nap az égre s onnan nevetve magára tekint.
Itt vagy... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A TÓ
Lamartine
Így mindig, új meg új partok felé vetődve,
az örök éjen át sodródva szüntelen,
soha nem vethetünk az óceán időbe
horgonyt egy percre sem?
Ó drága tó! az év el sem telt még egészen;
azt hittük, partodon láthatjuk őt hamar;
s most nézd! magányosan merengek itt a bércen,
hol ő pihent tavaly.
Így z... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... szememet lágy
vonulásoddal puha felhő -
Feledni , mindent , feledni ,
kiheverni , mint betegséget ,-
oldjatok fel , muljatok már ,
hegedjetek be, óh , emlékek.
Fejem fordítom , fülem zárom ,
óh hol a bölcs, a tudós hol van ,
ki feledtetni t... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ----Szerelmes búcsúvétel ----
Melitesz
Itt hagynám én ezt a várost, ha lehetne,
Ha engemet Rozáliám nem szeretne.
Örömmel megválnék tőled, komor város,
Ha menésem Roziéval lenne páros.
De mely édes örömtől kell megfosztatnom,
Ha nem lehet édesemmel itt múlatnom,
Ha északra lakom már én, ő meg délre,|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A TÓ
Lamartine
Így mindig, új meg új partok felé vetődve,
az örök éjen át sodródva szüntelen,
soha nem vethetünk az óceán időbe
horgonyt egy percre sem?
Ó drága tó! az év el sem telt még egészen;
azt hittük, partodon láthatjuk őt hamar;
s most nézd! magányosan merengek itt a bércen,
hol ő pihent tavaly.
Így zúgtál ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... homlokom enyhe szellő,
gyógyítsd meggyötört szememet lágy
vonulásoddal puha felhő -
Feledni, mindent, elfeledni,
kiheverni, mint betegséget -
oldjatok fel, muljatok már,
hegedjetek be, óh, emlékek.
Fejem fordítom, fülem zárom,
óh hol a bölcs, a tudós hol van,
ki feledtetni tudná vélem
mit keservesen megtanultam?
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Alphonse de Lamartine:
A tó
Így mindig, új meg új partok felé vetődve,
az örök éjen át sodródva szüntelen,
soha nem vethetünk az óceán időbe
horgonyt egy percre sem?
Ó drága tó! az év el sem telt még egészen;
azt hittük, partodon láthatjuk őt hamar;
s most nézd! magányosan merengek itt a bércen,
hol ő pihent tavaly.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... játszó napfoltokon.
Tavaszom, csengessed erdei csendbe most cseng... |
|
|
|
|
|
|
|
|
HAJNAL ANNA:
SOSE HAGYJ EL
Itt, hol a ködben az időnek villanva suhanó szárnya megbénul,
súlyos falak közt én felébredt tavaszom, csengettyűhangod elnémul,
menjünk a régi rétekre megint,
hol tavaszi árvízről a nap az égre s onnan nevet... |
|
|
|
|
|
|
|
|
HAJNAL ANNA:
SOSE HAGYJ EL
Itt, hol a ködben az időnek villanva suhanó szárnya megbénul,
súlyos falak közt én felébredt tavaszom, csengettyűhangod elnémul,
menjünk a régi rétekre megint,
hol tavaszi árvízről a nap az égre s onnan nevetve magára tekint.
Itt vagyunk, várj amíg feltűröm bokáig leérő sárga ruhámat,
indulj te előre, t... |
|
|
|
|
|
|
|
|
HAJNAL ANNA:
SOSE HAGYJ EL
Itt, hol a ködben az időnek villanva suhanó szárnya megbénul,
súlyos falak közt én felébredt tavaszom, csengettyűhangod elnémul,
menjünk a régi rétekre megint,
hol tavaszi árvízről a nap az égre s onnan nevetve magára tekint.
Itt vagyunk, várj amíg feltűröm bokáig leérő sárga ruhámat,
indulj te előre, t... |
|
|
|
|
|
|
|
|
HAJNAL ANNA:
SOHSE HAGYJ EL...
Itt hol a ködben, az időnek villanva suhogó szárnya megbénul,
súlyos falak közt, én felébredt tavaszom csengettyű hangod megnémul,
menjünk a régi rétekre megint,
hol tavaszi árvízről a nap az égre s onnan nevetve magára tekint.
Itt vagyunk, várj amíg feltűröm, bokáig leérő, hosszú ruhámat,
indulj t... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Látszatok
Ti kézzel búgó látszatok,
Csak szépen csendben játszatok.
Káprázatban múljatok.
Senki nem látja, mit érez,
Senki nem érzi, mit féltesz.
Lépj hát tovább innen, kérlek!
Múljon a látszat Föld egén!
Amikor kél, kél a remény,
Sose félj, hogy elvisz a fény!... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Lamartine
A tó
Így mindig, új meg új partok felé vetődve,
az örök éjen át, sodródva szüntelen,
soha nem vethetünk az óceán időbe
horgonyt egy percre sem?
Ó drága tó! Az év el sem telt még egészen;
azt hittük, partodon láthatjuk őt hamar;
s most nézd! Magányosan merengek itt a bércen,
hol ő pihent tavaly.
Í... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Hajnal Anna: Sose hagyj el...
Itt hol a ködben, az időnek villanva suhogó szárnya megbénul,
súlyos falak közt, én felébredt tavaszom csengettyű hangod megnémul,
menjünk a régi rétekre megint,
hol tavaszi árvízről a nap az égre s onnan nevetve magára tekint.
Itt vagyunk, várj amíg feltűröm, bokáig leérő, hosszú ruhámat,
indulj te el... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Koldus, Éhezők (Afrikai-Ázsiai), Éhezők, Tized (Bibliai Tized)
Koldus
Kérdező: Nagyon közel van hozzám egy nagy beteg és családja. Hogyan tudnék segíteni rajtuk?
HANG: Kérdésed nagyon kedves, bájos. Megszólal benned annak a szeretetnek örök emberi hangja, mely képes nagynak látni még a kis bajt is, ha közel van, míg a távoli bajok, még ha nagyok is,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Lamartine
A TÓ
Így mindig, új meg új partok felé vetődve,
az örök éjen át sodródva szüntelen,
soha nem vethetünk az óceán időbe
horgonyt egy percre sem?
Ó drága tó! az év el sem telt még egészen;
azt hittük, partodon láthatjuk őt hamar;
s most nézd! magányosan merengek itt a bércen,
hol ő pihent tavaly.
Így z... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Lamartine, Alphonse de: A tó (Le lac in Hungarian)
Le lac (French)
Ainsi, toujours poussés vers de nouveaux rivages,
Dans la nuit éternelle emportés sans retour,
Ne pourrons-nous jamais sur l'océan des âges
Jeter l'ancre un seul jour ?
Ô lac ! l'année à peine a fini sa carrière,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Lamartine
A tó
Így mindig, új meg új partok felé vetődve,
az örök éjen át, sodródva szüntelen,
soha nem vethetünk az óceán időbe
horgonyt egy percre sem?
Ó drága tó! ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Alphonse de Lamartine: A tó
Így mindig, új meg új partok felé vetődve,
az örök éjen át sodródva szüntelen,
soha nem vethetünk az óceán időbe
horgonyt egy percre sem?
Ó drága tó! az év el sem telt még egészen;
... |
|
|
|
|
|
