|
 |
|
|
Sülő kalács, fenyőfa illata
Kandalló tüze, gyertyaláng
Titkok sóhaja, szeretet csendje
Születés - KARÁCSONY... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Bármit teszek, csak nem akarnak nyugodni a gondolataim. Megint elővették szárnyaikat és időutazásra indultak. Apró kezeikkel leporolták a 30 évvel ezelőtti karácsony emlékképéről a rárakódott kilónyi port.
23-án mindig kocsonyát főztünk. Ez emaradhatatlan étele volt a karácsonynak. Egész napos elfoglaltság volt, de jutott idő a kalácsnak való dió megpucolására, az ünnepe... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Amint beléptem az ajtón, rögtön megéreztem a jelenlétét. Összehasonlíthatatlan kisugárzása van. Az ember csontjaiig hatoló. Éreztem fanyar illatát, hideg, fagyos lehelletét. A sarokban figyelt, ugrásra készen.
Az ágyhoz léptem. Olyan kicsi volt és olyan védtelen! Szerettem volna védelmezőn átölelni és ráordítani a sarokban figyelő, fekete leplét suhogtatóra, hogy még nin... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Álltam a buszmegállóban és a templomtornyot nézegettem, amint elveszik a párás ködben. A keresztet a tetején, a máló vakolatot, az ablakok ívét. a kéményből felszálló füstöt.
Pár méterre tőlem egy anyuka állt egy 4-5 év körüli fiúcskával. beszélgettek. Illetve a kisfiú kérdezett, az anyuka válaszolgatott Neki. Egyre másra jöttek a kérdések, amiket csak félfüllel hallgat... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Jó ez a csend. Kívül is, belül is. Magányos magambanézés a szoba sarkában, a meleg szobában.
Kavarognak a gondolatok. Utat engedek nekik. Szárnyalljatok, keressetek, találjatok! Becsukom a szemem, hogy könnyebb legyen, hogy gyorsabban repülhessenek, több mindent láthassanak.
A lét határán vagyok, a való világ zajai ide már nem érnek el. Rámtalál a bizonytalans... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Észrevetted, hogy a napokban milyen gyönyörű csodát varázsolt nekünk a természet? Hó helyett 1/2 cm vastag dér lepte be a fákat, bokrokat, a téli tavaszt érző százszorszépeket.
Bámulatos volt ez a téli világ, mintha a jó Isten kárpótolni akart volna az elmaradt fehér karácsony miatt.
Jó volt sétáni a csípős hidegben, élvezni ezt a szépséget, gyermeki lélekkel ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A napokban folyton egy kérdés járt a fejemben. (Folyton tele a fejem kérdésekkel) Folyton ott motoszkált, nem tudtam kitörölni, vissza-visszatért.
Mitől ilyen a világ amilyen? Mi hiányzik, vagy miből van túl sok, ami elfordítja egymástól az embereket? Miért képesek pár forintért akár még embert is ölni? Milyen elkeseredettség visz rá egy anyát, hogy lemondjon a gyermekér... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szép, kis szülinapi köszöntőt írtam magamnak. Tele szép szavakkal, emlékekkel, szappanbuborékokkal. Aztán jött a technika ördöge és mindez már múltidő.
Köszönöm Neked kedves! Igazán figyelmes voltál! Ha akarom sem tudom leírni, amit írtam.
Talán jobb is. Kit érdekel, hogy mit gondol egy korosodó anyuci a születésnapján? Ki tudná átérezni mindazt, amit én most?... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Elszáll a változó idő
Rohan az életünk.
Hol van a szív, hol van az ész,
Mely mindezekkel szembenéz:
Hová, miért megyünk?!
Egyik év jön a másik után
Újak reményeink.
S az új egekből új világ:
Csodálatos, szép délibáb
Csalóka fénye int.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kezdő nővér koromban,(időnként még ma is)folyton kétségek gyötörtek. Minden műszak előtt felmerült bennem a kérdés, hogy mi lesz ma?...
Mi lesz, ha nem tudom, mit kell csinálnom, ha nem jut eszembe, amit tanultam, vagy éppen olyan dologgal állok szembe, amiről a könyvek nem meséltek.
Hányszor történt meg álmomban,hogy miattam vérzett el, állt meg a szíve, kapott all... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Bocsáss meg,
látod, az idő kevés.
elfolynak kezemből a percek.
Bocsáss meg,
tudod, a jövő nehéz,
nem is tudom, mit is merjek.
Bocsáss meg,
hisz lelkem néha
hiányok, árnyak után lohol.
Bocsáss meg,
ha a tél napjaimban
minden álmot letarol.
Bocsáss meg,
ha úgy érezted,
ajándékom hiába várod.
Bocsás... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Álmodtam világmegváltó, boldog álmokat,
Suttogtam lágyan szerelmes szavakat.
Símogattam aszott, öreg, kis kezeket,
Letöröltem arcokról bánatkönnyeket.
Csikorgattam mérgemben néha a fogamat,
Ordítottam szánalmas haragszavakat.
Bántottam dühömben apró gyermeket,
Gyűlöltem balgán, kit nagyon szeretek.
Öröm és könny, jó és szenny.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Nagyon elesett volt, ahogy ott feküdt az ágyban. Méltósággal tűrte a megpróbáltatásokat, amiken keresztül kellett mennie. Mosolygott mindig, de a szeme, a szeme tükrözte fájdalmait.
Minden a szőnyeggel kezdődött. A szép új szőnyeggel. Büszke volt rá. A fiától kapta a beköltözés örömére. ( vagy bánatára? - kinek mi...)
Nagy becsben tartotta, seprűvel hozzá sem ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Néhány hónappal ezelőttig számára csak egy pont volt a végtelenben.
Mára különleges lett, mert a barátságuk különlegessé tette.
Mikor kezdődött? Már nem tudná megmondani, mint ahogy azt sem, hogy hogyan.
Talán elindult egy gondolat, elröppent bele a végtelenbe, ahol találkozott az aprócska ponttal.
Először csak méregették egymást. Üzenetek, fut... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szerette a csendet. A magába burkoló, körülölelő zajtalanságot.Pedig milyen ritkák azok a pillanatok, amikor a csend szinte tapintható.
Ott, a kápolna zugában elgondolkozott.- A mai világból száműztük a csendet. Félünk tőle. Folyton beszélünk. Folyton beszéltetünk. A hallgatás szinte egyenlő az ürességgel, a gyengeséggel. Kínosan érint.
Pedig mennyivel jobb i... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szeretem a könyveket, imádok olvasni.
Gyermekkoromban imádtam könyvtárba járni, pedig otthon is sok könyvünk volt, szüleim is olvasó emberek. Kicsiny, kopott kis könyvtárunk volt a kultúrházban. Fűtés alig, mert a nagy házat csak rendezvényekre fűtötték be, az apró olajkályha pedig alig adott meleget a hideg falaknak.
Kabátban ültünk és szájtátva hallgattuk a ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Toporzékolni szeretnék tehetetlen dühömben! Szembeszállni a visszavonhatatlannal. Elkergetni, elüldözni. Térdre borulni előtte és könyörögni, amíg hang jön ki a torkomon! Ne még! Még nem mondtunk el egymásnak mindent! Még annyi minden van lezáratlanul!
Amikor már könnyeim apadtak, megalkuszom: rendben, győztél! Tiéd! Vidd! De akkor minél előbb, minél fájdalommentesebben!... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szelíd, csillogó sugarak futnak a zord, fehér róna fölött.
Elcsitul a csend, markánsan belibben a vén fakó.
Merengve nézem a hófehér tájat, elgondolkodom:
Jó lenne rohanni, futni a zöld pázsittal átszőtt udvaron.
Most tél van, hó mindenütt, elkapok egy hópihét.
Álmosan elolvad, idézi a tavaszi szél lehelletét.
Fehér testéből langy víz árad, miköz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...- Hagyd még egy kicsit! - szólt halkan az Isten - Szelíd és jó gyermekem. Vigyél mást, ha már vinned kell!
- Nem lehet, eltelt az idő! Leperegtek a homokszemek, vinnem kell, szükségem van Rá! - válaszolta indulatosan a Halál.
- Nem értelek! - folytatta - Miért olyan fontos Neked? Milliónyi ember közül választhatsz magadnak, miért pont Ő kell Neked Isten?
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ahhoz, hogy bölcs ember lehessek, túl kevés tudással rendelkezem, ahhoz, hogy ostoba, túl sokkal.
Ennek a középszerűségnek is vannak előnyei és hátrányai. A csekélyke tudás, ismeret miatt nem tudok elmenni nekem nem tetsző dolgok mellett. Nincs meg hozzá a bölcsességem. A kellő bölcsesség hiánya pedig folyton konfliktushelyzetet teremt.
Nem is annyira a hiány,... |
|
|
|
|
|
