|
|
|
..."A hátam mögé osonsz és megérinted a vállaimat. Megborzong az egész testem. Nem mozdulok, szinte dermedten állok. Lehunyom a szemeimet. Szívem szaporán ver. Lélegzetem visszafojtom. Most a karomat simítod végig, finoman, majd gyengéden átölelsz, és csókot lehelsz a nyakamra.
Kellemes az érzés, nem akarom, hogy vége legyen.
Érzékelem, hogy szólsz hozzám, de nem hallom a sz... |
|
|
|
|
|
|
|
... van...
A hátam mögé oson és megérinti a vállaimat. Megborzong az egész testem. Nem mozdulok, szinte dermedten állok. Lehunyom a szemeimet. Szívem szaporán ver. Lélegzetem visszafojtom. Most a karomat simítja végig, finoman, majd gyengéden átölel, és csókot lehel a nyakamra.
Kellemes az érzés, nem akarom, hogy vége legyen.
Érzékelem, hogy szól hozzá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tettetve. - Kibe?
Végigsimítom a hajamat és a kacagás már egészen a torkomat fojtogatja.
Tudom, hogy mit fog mondani, de én az ő szájából akarom hallani.
Visszafojtom a lélegzetemet. Figyelek.
Megszólal. Különös, rekedt, komikus a hangja.
- Tebeléd.
Egy ideig még ülünk mozdulatlanul szemben, a félhomályban farkassz... |
|
|
|
|
|
|
|
... ajtód nyitását.
Kopognék, de nem érem el
Reménykedek, újból erőt veszek
Indulok, megfordulok,
Visszanézek, várom, hogy
Valami végre történjen.
Lélegzetem visszafojtom,
Remeg belül mindenem,
Szívem torkomba dobog
Talán nem hiszel nekem
Vagy azt, hogy én neked.
Hol dacos, vitatkozó, aztán
Kedves szerető lényed
Feledni... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... van...
A hátam mögé oson és megérinti a vállaimat. Megborzong az egész testem. Nem mozdulok, szinte dermedten állok. Lehunyom a szemeimet. Szívem szaporán ver. Lélegzetem visszafojtom. Most a karomat simítja végig, finoman, majd gyengéden átölel, és csókot lehel a nyakamra.
Kellemes az érzés, nem akarom, hogy vége legyen.
Érzékelem, hogy szól hozzá... |
|
|
|
|
|
|
|
... kavargó gondolatok hullámzanak bennem. Szeretném elmondani neki, hogy mennyire hiányzott, mennyire sokat gondoltam rá, de végül nem ejtem ki a kárhozott szavakat. Szorosan ölelem, visszafojtom mondandómat, de ajkaim, szám, nyelvem beszél hozzá, némán mond el neki mindent az elmúlt napok kínzó várakozásáról.
Kobe rámnéz, gyönyörű sötét szeme most is elvarázsol, titoktala... |
|
|
|
|
|
|
|
Durva füst marja a torkom,
olcsó árnyék kerget folyton,
leheletem visszafojtom,
lappangó tüzem eloltom.
Harapnék még,ha lehetne,
álmokba és dús életbe,
kapaszkodnék fellegekbe
csillagokról énekelve.
Arcom nedves... |
|
|
|
|
|
|
|
Távoli, éles hang kiáltja a nevemet, már-már hisztérikusan sikoltja újra és újra, koponyámba fájdalom hasít minden alkalommal, amikor hallom. Elfordulnék, nem akarom hallani, nem akarom látni. Csak nyugalmat akarok végre, azt, hogy hagyjanak békén. A hang azonban mind erősebb, vállamra jéghideg ujjak fonódnak, megráznak, arcomat érintik, majd reszketve tapintják nyakamat. Néma, der... |
|
|
|
|
|
|
|
Én úgy igyekszem megnyugodni:
Már a szívem se mer dobogni,
Lélegzetem is visszafojtom,
És ami fáj:én ki nem mondom.
Csitítom magam,hogy ne sírjak,
Hogy semmi szomorút ne írjak:
Maradjon meg a néma bánat,
Ott benn a szívben önmagának!
Csak nézek,nézek esdekelve,
Egy villanásnyi fényt keresve,
A szemembe bús szemek merednek
És a ... |
|
|
|
|
|
|
|
Rólad szól
Visszafojtom könnyeim,
Becsukom könyveim.
Nem tudok másra gondolni,
Csak veled tudok álmodni.
Te vagy ki kell nekem,
Nélküled üres az életem,
Megpróbáltam mindent,
De a szívem el kellett vinned.
Te vagy az este, a reggel,
A szíved kérlek vedd el.
Mert nem nekem szánt a sors,
De én erős vagyok, ... |
|
|
|
|
|
|
|
Már a szívem se mer dobogni,
Lélegzetem is visszafojtom,
És ami fáj:én ki nem mondom.
Csitítom magam,hogy ne sírjak,
Hogy semmi szomorút ne írjak:
Maradjon meg a néma bánat,
Ott benn a szívben önmagának!
Csak nézek,nézek esdekelve,
Egy villanásnyi fényt keresve,... |
|
|
|
|
|
|
|
... Zseni
Én úgy igyekszem megnyugodni:
már a szívem sem mer dobogni,lélegzetem is visszafojtom,
és ami fáj:én ki nem mondom,
csitítom magam,hogy ne sírjak,
hogy semmi szomorút ne írjak:
maradjon meg a néma bánat
ott bent a s... |
|
|
|
|
|
|
|
...1945. március 12. 16 éves korában meghal Anna Frank
Anneliese Marie ,,Anne" Frank (Frankfurt, Németország, 1929. június 12. - Bergen-Belsen, 1945. március) zsidó származású német lány, akit ,,Anne Frank naplója" címmel kiadott, a II. világháború idején írt naplójegyzetei tettek világhírűvé. Naplóját, melyben családjáról és barátairól, érzéseiről, me... |
|
|
|
|
|
|
|
Lélegzetem is visszafojtom,
És ami fáj:én ki nem mondom.
Csitítom magam,hogy ne sírjak,
Hogy semmi szomorút ne írjak:
Maradjon meg a néma bánat,
Ott benn a szívben önmagának!
Csak nézek,nézek esdekelve,
E... |
|
|
|
|
|
|
|
... mennyire féltelek!
Ha eljő az idő, lassan csendben búcsúzom,
nem akarom,hogy lássad, mennyire fáj, hogy
szenvedek nagyon! Szemedbe nézni tudod
most nem merek! Visszafojtom lassan én is
a könnyeket, inkább átölellek, hogy érezzem
sokáig illatod, s zavartan halkan csak suttogok.
Hosszú éjszakákon át föntről Jó Apám vigyáz,
simogat,... |
|
|
|
|
|
|
|
... mennyire féltelek!
Ha eljő az idő, lassan csendben búcsúzom,
nem akarom,hogy lássad, mennyire fáj, hogy
szenvedek nagyon! Szemedbe nézni tudod
most nem merek! Visszafojtom lassan én is
a könnyeket, inkább átölellek, hogy érezzem
sokáig illatod, s zavartan halkan csak suttogok.
Hosszú éjszakákon át föntről Jó Apám vigyáz,
simogat,... |
|
|
|
|
|
|
|
... mennyire féltelek!
Ha eljő az idő, lassan csendben búcsúzom,
nem akarom,hogy lássad,mennyire fáj, hogy
szenvedek nagyon! Szemedbe nézni tudod
most nem merek! Visszafojtom lassan én is
a könnyeket, inkább átölellek, hogy érezzem
sokáig illatod, s zavartan halkan csak suttogok.
Hosszú éjszakákon át föntről Jó Apám vigyáz,
simogat, ... |
|
|
|
|
|
|
|
... mennyire féltelek!
Ha eljő az idő, lassan csendben búcsúzom,
nem akarom,hogy lássad,mennyire fáj, hogy
szenvedek nagyon! Szemedbe nézni tudod
most nem merek! Visszafojtom lassan én is
a könnyeket, inkább átölellek, hogy érezzem
sokáig illatod, s zavartan halkan csak suttogok.
Hosszú éjszakákon át föntről Jó Apám vigyáz,
simogat, ... |
|
|
|
|
|
|
|
Várnai Zseni: Néma bánat
Én úgy igyekszem megnyugodni:
már a szívem sem mer dobogni,lélegzetem is visszafojtom,
és ami fáj:én ki nem mondom,
csitítom magam,hogy ne sírjak,
hogy semmi szomorút ne írjak:
maradjon meg a néma bánat
ott bent a szívben önmagának!
Kinek beszéljek,tán a szélnek?
Vagy fönt a ködös,szürke égnek,|... |
|
|
|
|
|
|
|
... érzelmek, úgy feszítenek, hogy sírni
lenne kedvem. Nem teszem mégsem, színészkedem, hogy lényegtelen
számomra az egész, nem látja senki, hogy a külső alatt egy vulkán
izzik. Visszafojtom a kitörést, csak azért, hogy megóvjak másokat, de
ezzel magamat rombolom le. Szép lassú öngyilkos Magam-csata.
Minden felborult körülöttem.... Nincsenek játékszabály... |
|
|
|
|
|