|
 |
|
|
... annos tres. (A továbbiakban, Gombos, Catalogus)
8. Thunmann G., Untersuchungen über die Geschichte der östlíchen europäischen Völker. Leipzig 1774,116,141.
9. Dankovszky Gregor, Hungariae constitutionis origines gentis incunabula et diversae sedes, quae e graecis, latinis, syriacis, arabicis, slovenis et domesticis fontibus deduxit. Posoniensis 1825, 69-70.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Tompa Mihály - Virágregék.
Előhang.
Szent természet! dajkálkodó anyám,
Szeretlek én kimondhatatlanul!
Gyönyör s megnyugvás lelke száll reám,
Lombod, virágod ha sarjad, ha hull.
Tanulni menvén hozzád: megjövök
Édes kincsekkel, mint a fürge méh,
Megkönnyebbűlök karjaid között,
Ha szivem bú, szemem köny terhelé.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Tompa Mihály - Virágregék.
Az ibolya álmai.
Ah én boldogtalan, kicsiny virág!
Ki élek búsan, észrevétlenűl:
Nem jő én hozzám szellő, napsugár
A pillangó is rajtam átrepűl;
Csak néha látom a kéklő eget,
Ki szeretettel adta színemet,
Fölém kinyulnak a sötét galyak;
Elém irígy, rút fűvek állanak,
Még a szép v... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Tompa Mihály - Virágregék.
Őszi kikirics.
'Légy üdvöz, jó természet,
Édes szülőanyánk!
Nyájas szerelmed árad
Kikeletkor reánk!
Mi vagyunk a kinyilt föld
Első virágai,
Hozzánk jön a legelső
Szellőcske játszani.
Az égnek tiszta mézét:
Az édes harmatot,
Testvérink közt először
Velü... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Tompa Mihály - Virágregék.
Mécsvirág.
A mécsvirág, szellős magas
Bércen lakott;
Honnan belátni a kelő
S nyugvó napot.
Hol együtt van enyh napsugár
S hűs bérci lég;
A szép virág zöld lomb közűl
Emelkedék.
Előtte kéklő messzeség
Határai;
És a virágnak kedve jön
Leszállani.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Tompa Mihály - Virágregék.
Szarkaláb.
Nincs magában élni kedve:
Nőt keresni, kit szeretne,
Vagy gyötörne legalább,
Elindult a szarkaláb.
Gazdag a földnek határa;
Völgy, halom borul virágba;
Könnyü, játszi fúvalom
Repked a zöld lombokon.
Mennyi kellem, mennyi szépség!
A virágok tarka népét|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Tompa Mihály - Virágregék.
Bajnokfű.
Nagy mozgalom vagyon
A tónak környékén,
Sok virág és növény
Aggódván, remélvén.
Némely a más percre
Már csak alig várhat,
Mert mit az a perc hoz:
Öröm lesz, vagy bánat.
Diszben leggazdagabb
Virága a tónak,
- Ki ellenállt eddig
Sok hóditó szónak, -... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Tompa Mihály - Virágregék.
Halálfa.
- - - Isten veled!
Hiven szerettelek...
Te voltál éltem boldogsága
Te voltál örömem;
Virágos volt a földi pálya,
Mert te jártál velem!
Most éltem húnyó estelére
Ragyogjon még szerelmed fénye!
Hűséged vesse lágyan
A sír ölében ágyam,
Mert e szív még ott is szere... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Tompa Mihály - Virágregék.
Hajnalka.
A kert viráginak bájos seregében
Hol a kék és fehér liliom nyit szépen
S a rózsa szomszédja viola, tulipán:
Virult a hajnalka, mint egy ifjú leány.
A kertnek virági mind ifjak és szépek!
Ifjuság és szépség aranyidejének
A tündér szerelem társa, kisérője...
- Mindenik v... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Tompa Mihály - Virágregék.
Délike
Indúl az uj hold, - sugár-szálait
Mint egy ezüst vetélő hagyja el:
Sugáriból a csendes föld szinén
Szövődik halvány, reszkető lepel;
Mely elborúl a nyugvó életen,
És arra még mélyebb álmat bocsát,
Hol a lélek bejárja száz csodás
Látmány zsibongó, mesés csarnokát.
Ind... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Tompa Mihály - Virágregék.
Aranka
Lágy szellőben habzik a rét,
Gyors patak fut rajta végig,
Mely üdítő hüs habokkal
Önti el gyakran mellékit.
Nyilt virágtól, zsenge fűtől
Van mosolygó ifju képe;
Hangjában száz pitypalatynak
Mintha szólna, mintha élne!
A táj fényes pillangói
Szálldogálnak, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Tompa Mihály - Virágregék.
A szegfű.
Illatban úszó ékes kert felett
Arany szárnyu pillangó repkedett;
Minden virágnak a szemébe néz,
Minden virág keblén fogadni kész;
De ő közöttük nyugtalan repes,
Mint ki valami ösmerőst keres.
Ott kúsz hajnalka a zöld pázsiton,
Mosolyg a rózsa és a liliom,
Ott a százszor... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Tompa Mihály - Virágregék.
A viragok tündére.
A megifjult földnek határán,
A tündér, virági közt járván,
Derült esthajnal halk csendében
Kikérdezte őket gyengéden:
Mondjátok el kedves virágok
Mosolygó menny kegyelme rátok!
Kinek mi fáj? szivén mi gond van?
Ki mért eped csendes titokban?
Panaszkodjál, kérj,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Tompa Mihály - Virágregék.
A mohok.
Követségben, két szál moh jött a
Tündérnőhöz s beszélt:
Te meggyógyítád a virágok
Fájdalmait, sebét.
Im, üdvözöltet általunk a
Mohoknak erdeje:
Hatalmad jóvoltát s kegyelmed
Éreztessed vele!
A mohok kisded népe közt él
Egy ősi hagyomány:
Hogy egykor... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Tompa Mihály - Virágregék.
A fehérliliom menyegzője.
Bájos, mesés virág élt egykoron,
A hervadást nem látó fényszirom;
Ha harmatjából, méh vagy lepke itt:
Megnyúlni látta élte perceit.
Ha szirmait megnyitta éjszaka;
Kék szinben látszó fénnyel csilloga,
Amelynek messzelátszó udvarát
Sok szárnyas vend... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Tompa Mihály - Virágregék.
A kékliliom és pipacs.
'Csendes éj szállt a világra,
Égen, földön hallgatás van.
Harmatárban megförödtem,
Megförödtem holdsugárban!
Jer' leányzó, jer pipacska!
Öltöztess fel dísszel engem;
Testvérem nászünnepélyén
Ékesen kell megjelennem!'
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Tompa Mihály - Virágregék.
Izsóp és viola.
A halmon, melyet zöld erdő ölel,
Két virág lakott egymáshoz közel;
Az izsóp egyik s a vadviola,
Mind a kettő kivándorlott vala.
A kertben jó volt dolguk. Dudva, gyom
El nem nyomá a virágágyakon.
Hőség s hidegtől óva, - szomjatag
Fejökre fris vizet locsoltanak.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Tompa Mihály - Virágregék.
Égő szerelem.
Honnan származott az égő
Szerelemnek szép virága?
Nyíló szirma úgy piroslik,
Mintha vérbe volna mártva.
Éjjelenként mért sohajtoz
Olyan hosszan, olyan mélyen?
Hisz boldogság és öröm van
Festve csillogó szinében!
Midőn parlagrózsa szívét
Fénysziromna... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Tompa Mihály - Virágregék.
Havasi rózsa.
Hol tél, tavasz, nyár
Fogóznak össze:
Felhőkbe nyúló
Bérc oldalán
Havasi rózsa
Nyílván, szelídebb
Lesz a rideg táj
Virúlatán.
Fenn a magasban
Nincs szaggató kéz,
Nem hat föl addig
A kandi szem;
Szelíded arcán
Boldog mosoly van
S m... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Tompa Mihály - Virágregék.
A liliomok harca.
Szép fehér liliom! a gondos természet,
Hóditó kecsekkel mért áldott meg téged?!
Ha te nem oly pompás diszköntösben járnál,
S nem volnál bájolóbb minden más virágnál;
Ha bűvillatodtól a méhe és lepke
Lábadhoz nem hullna, kéjtől részegedve:
Ellened az irígy féltékeny virágo... |
|
|
|
|
|
