|
 |
|
|
... megjöttünk.
Kinek lelkében nem félsz !
Lenyűgöz személye, mint a szivárvány.
Hol találok olyat, ki mindig rám veti a szemét,
Ha elbotlok, nem kacag, hanem nyújtja a kezét.
Vigasztal, ha könny szökik a szemembe,
Nem fordul el, kendőt ad a kezembe.
Igen, ilyent keresek, hol találok,
Egy őszintén figyelő jó barátot.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... megsértődni egy félresikerült szó miatt.
Megtalálni az elismerő szót a jóra:
az együttérzés szavát a megalázott felé,
egy tréfás szót a gyerekeknek:
meleg kézszorítással vigasztalni a megszomorodott felé,
egy tréfás szót a gyerekeknek:
meleg kézszorítással vigasztalni a megszomorodott felé,
egy tréfás szót a gyerekeknek:
meleg kézszorítással... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... ,,
"Áldd meg Uram áldd meg az édesanyákat.
Ki értünk vi... |
|
|
|
|
|
|
|
|
szep hetet kivanok es vidam napokat! koszonom kedves latogatasod pps eket es ami a legfob kedves baratsagod es szivbol koszonom vigasztalo szavaid egesegem ugyeben sok puszit gizike!!
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... Apostolaira lehelte:
- ,,Vegyétek a Szentlelket," (Jn 20, 22)
az első Pünkösd óta pedig az egész világra,
ránk is, kiárasztja Lelkét, - a Szeretet és Vigasztalás Lelkét.
Lelkéből ad Lelket, - lelkünknek!
Hogy meg tudjuk vigasztalni a szomorúságukban felénk fordulókat.
Hogy azután együtt tudju... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... 4.)
1532. január 4. VII. Kelemen pápa I. Ferdinánd kérésére felhívást intéz a magyar rendekhez, hogy I. Ferdinándot királyuknak ismerjék el, miközben János királyt a pápai kamarás ekképpen vigasztalja: ,,Tudja meg felséged, hogy jó atyja van, s ha ez fia ellen valamit vétett, azt csak a nehéz időjárásnak kell tulajdonítani". (Vö. 1044. július 5.; 1074. októbe... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... 4.)
1532. január 4. VII. Kelemen pápa I. Ferdinánd kérésére felhívást intéz a magyar rendekhez, hogy I. Ferdinándot királyuknak ismerjék el, miközben János királyt a pápai kamarás ekképpen vigasztalja: ,,Tudja meg felséged, hogy jó atyja van, s ha ez fia ellen valamit vétett, azt csak a nehéz időjárásnak kell tulajdonítani". (Vö. 1044. július 5.; 1074. októbe... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szeretet.
Könnyű szeretni a jó barátot,
Élvezni vidám társaságot,
De a szenvedőt, ha szánja szíved,
Ha éhezőnek nyújtasz kenyeret,
A tétovának adsz egy jó tanácsot,
Vigasztalod a sírót, hogyha látod,
Letörlöd a fájó könnyeket,
Na látod, ez a szeretet.
Aki becéz, vagy lágyan simogat,
Hogy tudjuk szeretni azokat,
De ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... néz,
s hangja is elér a felhőkön át.
Minden nap hosszú, minden éj nehéz,
füledben hallod a szíved zaját.
S ha azok az álmok visszatérnek,
én itt vagyok, hogy vigasztaljalak.
Ha beléd marnak az emlékképek,
csak sírj, kedves, erősen tartalak.
S majd tartasz te is, ha én álmodom
istenverte, gyötrelmes álmokat.
Mert engem i... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tanulást,
Gézengúznak gyors javulást.
Új világot, szebb éveket,
Jobb és boldogabb életet!
Édes csókot szerelmesnek,
Vágyat kihűlt szerelmeknek.
Elhagyottnak vigasztalót,
Társtalannak neki valót.
Kreatívnak lapot - tisztát,
Író tollba örök tintát,
Versíróknak szép rímeket.
Álmokat - tarkát, színeset.
Neme... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vereség nem érte:
De fájt neki a szó s megneheztelt érte;
Félreül duzzogni, csinál képet, hosszút,
Töri fejét nagyba, mikép álljon bosszút.
Mellé sompolyog a cicus, vigasztalja,
Dorombol egy nótát, a kezét is nyalja:
De a keményszivű elveri a macskát,
Orrára nyomintván egy goromba fricskát.
Jön az ebéd sorja, csörög tányér, kalán:... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... rímeket.
(1929)
Wass Albert: HA JÖN AZ ŐSZ
Ha majd az ősz,
összegyűjt minden bánatot, s ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Albert.
(Fordította: Simó József)
VIGASZTALÓ LEVÉL, MAGYAROK FÖLDJÉRE
Jézus zsidó volt és zsidók voltak,
kik fölszögezték a keresztre.
De Isten-voltát reánk hagyta:
emberséges emberekre.
Bár... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Szabadság szent oltáriról.
S ledőlnek a kevély nagyok -
Daloljatok! Daloljatok!
Mi szép a dal, ha szárnyra kél!
A csüggedő újul, remél.
Mint égi hang vigasztaló,
Fájdalmakat elringató.
Mi szép a dal vak éjszak... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... édesanyámat.
Te tudod, Istenem - milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullását, áldd meg szenvedését!... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... melyet
A pusztulás rémesre nyit:
Azok az elfeketült ajkak,
Azok a szegény váz-kezek,
Alakod alaktalan árnya
Te ronccsá-szilánkolt remek!
És nem vigasztal, hogy neked már
Mindegy: esős ég, napvilág,-
Ezerszer átérzem helyetted
A szenvedések iszonyát.
Az, ami téged rombol, áztat
S átjárja dermedt tagjaid:
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.
Mondd el, mert ez világ csod... |
|
|
|
|
|
