|
 |
|
|
Kisded született (karácsonyi jelenet)
Szín:
"Sötét" rét, ahol négy pásztor tanyázik. Egyikük botjára támaszkodva őrzi a nyájat, a másik ásít, a harmadik lepihent, stb. A fény majd akkor jelenik meg, amikor -- a csillagot kezében tartva -- "beröpül" az angyal. Megjelenésekor halk karácsonyi zene szól(hat). A szereplők további mozgását nem jelzem külön (a pásztorok m... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| Elbúcsúzva az elmúlt esztendőtől, reménységgel és bizakodással léptem át az új esztendő küszöbét. Mint eddigi életemben annyiszor, most is áhítattal veszem ajkamra szent neved, s küldöm Hozzád lelkem első fohászát, melyben benne van a múltban élvezett lelki és testi áldásaidért fakadó köszönetem és hálám. Ugyanakkor alázatos lélekkel kérlek, hogy a megkezdett, ismeretlen jövendő fe... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Sürü sötét van mindenfelé, utat keresek az éjben
Sem csillagfény sem reménysugár, árnyak suhannak az éjben
Remegő szívem hozzád kiált, Uram halld meg imámat
Menekvés nincsen nem is lehet, Uram csak egyedül nálad
Jézus Te vagy a hajnali fény, Te vagy a nap ragyogása
Te vagy az Isten lénye maga, arcának tündöklő mása
És aki Téged már meg talált, sz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Henry Francis Lyte:
MARADJ VELEM, MERT MINDJÁRT ESTE VAN...
Áprily Lajos fordítása
Maradj velem, mert mindjárt este van,
Nő a sötét, ó el ne hagyj, Uram;
Nincs senkim és a vígaszt nem lelem,
Gyámoltalannal, ó, maradj velem.
Kis életem fut s hervadásba hull,
Bú lesz a vígság, fényesség fakul,
Csak változást és roml... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
JÓZSEF ATTILA:LEVEGŐT!
Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.
Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
József Attila: Levegőt!
Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.
Fürkészve, körben... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Utolsó búcsú indulás elött. / dr Kovács Dénes - féle 1861 - 1948 /
Örömmel virradt fel reám e szent reggel,
Kedvvel üdvözöltem ártatlan szívvel.
De most a keblemet szorongás fogja el,
Mert a házasélet útjára lépek fel.
Hosszú az én utam, amelyre indulok,
Azért, jó Istenem tehozzád fordulok.
S tőled buzgó szívvel kegyelmet esdeklek,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Latinovits Zoltán emlékére:
József Attila
LEVEGŐT!
Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.
Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város pere... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...2007. július 6. - Péntek
Evangélium
Abban az időben: amint Jézus továbbhaladt, látott egy Máté nevű embert a vámnál ülni. Így szólt hozzá: ,,Kövess engem!" Az felállt és követte őt. Később, amikor Jézus Máté házában vendégeskedett, eljött sok vámos és bűnös, és helyet foglaltak az asztalnál Jézussal és tanítványaival együtt. Meglátták ezt a farizeus... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Évekkel rakva, bűnnel teljesen,
rossz szokásokba gyökerezve mélyen,
itt vagyok mindkét halál közelében,
s szívem most is méreggel etetem.
Nincs erőm, hogy szokásom, életem,
vágyam, sorsom önként jobbra cseréljem,
ha égi oltalmad nem lesz vezérem,
s nem lesz zabola tévelygésemen.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...2007. október 14. - Évközi 28. vasárnap
Evangélium
Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea határvidékén. Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor már megálltak, és hangosan így kiáltottak: Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!" Ő rájuk tekintett, és így szólt hozzájuk: „... |
|
|
|
|
|
|
|
|
MARADJ VELEM
Lyte H
Maradj velem, mert mindjárt este van,
Nő a sötét, ó, el ne hagyj, Uram;
Nincs senkim, és a vigaszt nem lelem,
Gyámoltalannal, ó, maradj velem.
Kis életem fut s hervadásba hull.
Bú lesz a vígság, fényesség fakul,
Csak változást és múlást lát a szem;
Változhatatlan, ó, maradj velem!
Mi... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Dicséret és hála neked, jóságos Istenem, Uram, amiért engem, szegény
bűnöst egyszülötted lakomájában részesítettél! Nem az én érdemem szerint
cselekedtél velem, hanem kegyelmed szerint.
Nagy alázattal és forrón kérem szent Fölségedet, hogy ez az áldozás ne
váljék ítéletemre, hanem bűneim bocsánatára és vezéremmé az örök életre.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kis életem fut s hervadásba hull, bú lesz a vígság, fényesség fakul,
csak változást és romlást lát a szem; változhatatlan, ó, maradj velem.
Minden múló perc Hozzád visz közel, kegyelmed űzi kísértőmet el,
Nincs más vezérem, nincs más Mesterem, fényb... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.
Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.
Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Megyek Betlehem felé,
az én Krisztusom elé,
lakóhelye messze van,
mégis megyek boldogan
bárhol lakik, elérem,
csillag az én vezérem.
Megyek Betlehem felé,
az én Krisztusom elé.
az ő házán nincs fedél,
átsüvít rajta a szél;
ám a szél sem bántja őt,
csak ringatja a bölcsőt.
Megyek Betlehem felé,
az é... |
|
|
|
|
|
|
|
|
József Atilla:
Levegőt
Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.
Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva b... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Van egy ősi mesterség: az ember önmegismerésének fejlesztése, a pszichikum megbillent egyensúlyának helyreállítása, megzavart működéseinek rendezése - nevezhetjük gyógyításnak is. Régen letűnt kultúrák sem nélkülözhették, a miénk sem.
Művelték e mesterséget sámánok és varázslók, vajákosok és egyiptomi hierophantesek, álomfejtők, ördögűzők, papok, filozófusok, orvosok, pr... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Forrás: http://mitologia.csillagkapu.hu
Mezopotámiai mitológia - A teremtés története
ELSŐ TÁBLA
Volt idő, amikor még sem az égnek, sem a földnek nem volt neve, és csak az ősatya, Apszu és az ősanya, Tiámat léteztek, de még ők sem éltek külön, hanem vizeiket összekevereve egy testet alkottak. Nem voltak mocsarak, folyók, nem ... |
|
|
|
|
|
