|
|
|
...
Mikor elmentél nem nevettem,
Inkább sírtam s keseregtem,
De már tudom hogy vétettem,
S meg kellett hogy érezzem,
Mit tettem rossz s végetlen,
Így megértettem érzésed,
S megmentettem szívedet!
Oh, kérlek hagy érezzem,
Még mindig szeretsz engem,
S a világért sem hagynál el,
Bármily mostoha is életem,
Ha többi részét veled t... |
|
|
|
|
|
|
|
Előlép, egyszer még feltétlen felbukkan,
Jártában-keltében, széltében-hosszában.
Megforgat, megfordul, felnyergel, elnyargal,
könnyen van mondhatom!
Jobb híján vállat von...
Napfényben legfeljebb majdhogynem megdermed,
csípőből csinál egy irdatlan nagy terpeszt.
Innen már nincs messzebb!
mmmmmmmm
Innen már nincs messzebb!
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
FÁJDALMAS, BÚS KITÉRŐ
Háborús völgy, nem tudlak nézni,
Nem bírnak már a szemeim, nem:
Forgok, mint egy véres pojáca,
Túl egy hegyen s egy hegyen innen.
Túl egy hegyen, mikor nem voltam,
Hegyen innen: ha majd nem élek.
Mennyi szeretet innen és túl
S e kis stáción mennyi vétek.
Hogy gyűlölök és hogy gyűlölnek,|... |
|
|
|
|
|
|
|
Reményik Sándor: Bocsáss meg!
Jó Testvérem e rossz világon:
Bölcsebb, derültebb, hívőbb ,,én"-em,
Bocsásd meg a szomorúságom,
Lázongásom, hitetlenségem.
Nézd el vak fogcsikorgatásom,
Itten, a ,,külső sötétségben".
Fogadj el úgy, ahogy vagyok:
Kihűlt, kietlen égitestet,
Mely mégis iker-csillagod.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Reményik Sándor: Bocsáss meg!
Jó Testvérem e rossz világon:
Bölcsebb, derültebb, hívőbb "én"-em,
Bocsásd meg a szomorúságom,
Lázongásom, hitetlenségem.
Nézd el vak fogcsikorgatásom,
Itten, a "külső sötétségben".
Fogadj el úgy, ahogy vagyok:
Kihűlt, kietlen égitestet,
Mely mégis iker-csillagod.
... |
|
|
|
|
|
|
|
Reményik Sándor
Bocsáss meg!
Jó Testvérem e rossz világon:
Bölcsebb, derültebb, hívőbb "én"-em,
Bocsásd meg a szomorúságom,
Lázongásom, hitetlenségem.
Nézd el vak fogcsikorgatásom,
Itten, a "külső sötétségben".
Fogadj el úgy, ahogy vagyok:
Kihűlt, kietlen égitestet,
Mely mégis iker-csillagod.
S nézi véget... |
|
|
|
|
|
|
|
Reményik Sándor: Bocsáss meg!
Jó Testvérem e rossz világon:
Bölcsebb, derültebb, hívőbb "én"-em,
Bocsásd meg a szomorúságom,
Lázongásom, hitetlenségem.
Nézd el vak fogcsikorgatásom,
Itten, a "külső sötétségben".
Fogadj el úgy, ahogy vagyok:
Kihűlt, kietlen... |
|
|
|
|
|
|
|
Jó Testvérem e rossz világon:
Bölcsebb, derültebb, hívőbb "én"-em,
Bocsásd meg a szomorúságom,
Lázongásom, hitetlenségem.
Nézd el vak fogcsikorgatásom,
Itten, a "külső sötétségben".
Fogadj el úgy, ahogy vagyok:
Kihűlt, kietlen égitestet,
Mely mégis iker-csillagod.
S nézi végetlen éjszakákon:
Messze a másik hogy ragyog.
... |
|
|
|
|
|
|
|
Bocsáss meg!
Jó Testvérem e rossz világon:
Bölcsebb, derültebb, hívőbb "én"-em,
Bocsásd meg a szomorúságom,
Lázongásom, hitetlenségem.
Nézd el vak fogcsikorgatásom,
Itten, a "külső sötétségben".
Fogadj el úgy, ahogy vagyok:
Kihűlt, kietlen égitestet,
Mely mégis iker-csillagod.
S nézi végetlen éjszakákon:
Messze a má... |
|
|
|
|
|
|
|
Éjjelek
Végetlen, örök éj!
Az utcán méla csönd.
Fülembe égi kéj
Tündérharangja csöng.
Remegve két kezem
Szivem fölé teszem:
Aludj, szivem!
Csillag ragyog, kacsint,
Egymásnak integet.
Mit látnak vajjon itt
E szemérmes szemek?
Mindenki üdvezül,
Csak te vagy egyedül.
Hallgass, szivem!
A söt... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Debrecen szülötte Csokonai Vitéz Mihály 1773-1805. január 28.-ig élt
Magánosság /Csokonai Vitéz Mihály/
Áldott Magánosság, jövel! ragadj el
Álmodba most is engemet;
Ha mások elhagyának is, ne hagyj el,
Ringasd öledbe lelkemet!
Öröm nekem, hogy lakhelyedbe szálltam;
Hogy itt Kisasszondon reád tal... |
|
|
|
|
|
|
|
Reményik Sándor
Bocsáss meg!
Jó Testvérem e rossz világon:
Bölcsebb, derültebb, hívőbb "én"-em,
Bocsásd meg a szomorúságom,
Lázongásom, hitetlenségem.
Nézd el vak fogcsikorgatásom,
Itten, a "külső sötétségben".
Fogadj el úgy, ahogy vagyok:
Kihűlt, kietlen égitestet,
Mely mégis iker-csillagod.
S nézi végetlen... |
|
|
|
|
|
|
|
-----Bocsáss meg!
Jó Testvérem e rossz világon:
Bölcsebb, derültebb, hívőbb "én"-em,
Bocsásd meg a szomorúságom,
Lázongásom, hitetlenségem.
Nézd el vak fogcsikorgatásom,
Itten, a "külső sötétségben".
Fogadj el úgy, a... |
|
|
|
|
|
|
|
Bocsáss meg!
Jó Testvérem e rossz világon:
Bölcsebb, derültebb, hívőbb "én"-em,
Bocsásd meg a szomorúságom,
Lázongásom, hitetlenségem.
Nézd el vak fogcsikorgatásom,
Itten, a "külső sötétségben".
Fogadj el úgy, ahogy vagyok:
Kihűlt, kietlen égitestet,
Mely mégis iker-csillagod.
S nézi végetlen éjszakákon:
Messze a ... |
|
|
|
|
|
|
|
Reményik Sándor
Bocsáss meg!
Jó Testvérem e rossz világon:
Bölcsebb, derültebb, hívőbb "én"-em,
Bocsásd meg a szomorúságom,
Lázongásom, hitetlenségem.
Nézd el vak fogcsikorgatásom,
Itten, a "külső sötétségben".
Fogadj el úgy, ahogy vagyok:
Kihűlt, kietlen égitestet,
Mely mégis iker-csillagod.
S nézi végetle... |
|
|
|
|
|
|
|
TOMPA MIHÁLY
A fehér liliom
Lelkemben titkos sejtelem van,
- Jövőre, multra? Nem tudom! -
Hogy hajdan én virág valék már,
Vagy egykor azzá változom.
Fehér liljom valék, ha voltam,
Mielőtt szívem dobogott;
Fehér liljom leszek, ha lészek,
Midőn már szívem nem dobog.
Oh mert én e csodás virágot
Mesés ábránddal... |
|
|
|
|
|
|
|
Reményik Sándor
Bocsáss meg!
Jó Testvérem e rossz világon:
Bölcsebb, derültebb, hívőbb "én"-em,
Bocsásd meg a szomorúságom,
Lázongásom, hitetlenségem.
Nézd el vak fogcsikorgatásom,
Itten, a "külső sötétségben".
Fogadj el úgy, ahogy vagyok:
Kihűlt, kietlen égi... |
|
|
|
|
|
|
|
TOMPA MIHÁLY
A fehér liliom
Lelkemben titkos sejtelem van,
- Jövőre, multra? Nem tudom! -
Hogy hajdan én virág valék már,
Vagy egykor azzá változom.
Fehér liljom valék, ha voltam,
Mielőtt szívem dobogott;
Fehér liljom leszek, ha lészek,
Midőn már szívem nem dobog.
Oh mert én e csodás virágot
Mesés ábránddal ... |
|
|
|
|
|
|
|
Reggeli zsoltár
( részlet )
"... Te vagy a Nap, te vagy a Sors,
S a görcsöt feloldó béke...
Öröm végetlen buzgárja
S a csodáknak is miértje,
Mert győzelmes vagy mint az ég,
Örökké felettünk lebegsz
S belélegezni győzelmed:
Az örök béke üdve ez!"
( Horváth Loránd )
... |
|
|
|
|
|
|
|
Az örök folyosó
A véghetetlen portikusznak
egyhangu oldalívei
rejtett forrásu fényben úsznak.
Mi haszna széttekinteni?
A síma égnek semmi ránca
s szemed a földet nem leli.
S tán e nagy ívek néma lánca
a végtelenbe fűzve nyúl:
holt oszlopoknak méla tánca
húzódva, mozdulatlanúl
légtengelyén a... |
|
|
|
|
|