|
 |
|
|
| ... "csapat"-nak titulálunk. Ők egy közösséget alkotnak,látszik,hogy élvezik a játékot, és képesek keményen gürcölni nemcsak a saját,hanem a társaik sikeréért is. A másik magyarázat sikerükre az unos-untalan ismételgetett frázis: nem baj,ha nem dobsz sok pontot,a lényeg,hogy az ellenfeled még kevesebbet dobjon. Magyarán a kosárlabda alapja a védekezés,s ezt az amerikai csapat gyönyörű... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... már nem az enyém,
csak egy kis gyémántot örzöl a rejtekén.
Könyörögök ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Meghalni te nem fogsz, csak az élet szalad el,
a csillagok hirdetik szép neved.
Felkiáltok hozzád - senki más nem érdekel.
Örülök hogy foghattam a kezed.
***
Gyújtok egy gyertyát, mert fénye s hője van.
Mert rád emlékszem róla untalan
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... édesanyja olyan szomorú. - Ha meggondolom, én nem is szeretem a fiukat - felelte a fecske. - Múlt nyáron, amikor a folyó mellett tanyáztam, volt ott két durva kölyök, a molnár fiai, akik unos-untalan kővel hajigáltak. Persze, nem találtak el, mi fecskék sebesebben repülünk annál, és az én famíliám különösen híres a gyorsaságáról, hanem azért ez tiszteletlenség volt. De a boldog he... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
...
A REMÉNYHEZ
Csokonai Vitéz Mihály
Földiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának
Bókol úntalan. -
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A REMÉNYHEZ
Csokonai Vitéz Mihály
Földiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának
Bókol úntalan. -
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... édesanyja
olyan szomorú. - Ha meggondolom, én nem is szeretem a fiukat - felelte a fecske. - Múlt nyáron, amikor a folyó mellett tanyáztam, volt ott két durva kölyök, a molnár fiai, akik unos-untalan kővel hajigáltak.
Persze, nem találtak el, mi fecskék sebesebben repülünk annál, és az én famíliám különösen híres a gyorsaságáról, hanem azért ez tiszteletlenség volt. De a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... olyan szomorú.
- Ha meggondolom, én nem is szeretem a fiúkat - felelte a fecske. - Múlt nyáron, amikor a folyó mellett tanyáztam, volt ott két durva kölyök, a molnár fiai, akik unos-untalan kővel hajigáltak. Persze, nem találtak el, mi fecskék sebesebben repülünk annál, és az én famíliám különösen híres a gyorsaságáról, hanem azért ez tiszteletlenség volt.
De a Boldog ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... Tudjuk, hogy nálunk még századok múlva is többször volt 'pogánylázadás'. Elképzelhetni tehát, hogy nálunk többnyire idegenekből, nemmagyarokból álló papság, mily gyűlölettel volt a minduntalan 'pogánylázadó' magyar nép és ennek 'pogány' nyelve iránt. Tudjuk továbbá, hogy a mi királyaink udvarából a magyar nyelv mindig teljesen ki volt zárva, hogy ott csak latinul, legföljebb német... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vizen.
Mint lázálomkép, lenge árny,
Cikázó galambsziluett
Lánggal égő város felett:
Füst közt vonagló gyenge szárny.
Egy holt csillagról árva fény,
Mely milljom éve untalan
Száll ájultan és hontalan
A végtelen tér jég ürén.
Édeni pajtás, égi kéz,
Feldobná szívünk a poros,
Vak légbe, mint vidám, piros
Lab... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... édesanyja olyan szomorú. - Ha meggondolom, én nem is szeretem a fiukat - felelte a fecske. - Múlt nyáron, amikor a folyó mellett tanyáztam, volt ott két durva kölyök, a molnár fiai, akik unos-untalan kővel hajigáltak. Persze, nem találtak el, mi fecskék sebesebben repülünk annál, és az én famíliám különösen híres a gyorsaságáról, hanem azért ez tiszteletlenség volt. De a boldog he... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A reményhez
"Földiekkel játszó
égi tünemény
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Ki teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Sima száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... lázálomkép, lenge árny,
Cikázó galambsziluett
Lánggal égő város felett:
Füst közt vonagló gyenge szárny.
Egy holt csillagról árva fény,
Mely milljom éve untalan
Száll ájultan és hontalan
A végtelen tér jég ürén.
Édeni pajtás, égi kéz,
Feldobná szívünk a poros,
Vak légbe, mint vidám, piros
Labdát, de jaj,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... J�V�
Az elmultba szemem t�tov�n tekint
Egy percre csak! �ld�zi a jelen,
Nem pihenhet r�gi eml�keken,
Unos untalan visszat�r megint.
A jelen, oh! a jelen mindig b�ntott,
Amerre �n, mindig arra haladt,
T�visekkel hint� b� az utam... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... idézi tündéri regéit.
De jaj, vihar verte, fergeteg taposta,
pár bús vonás csupán, a többit elmosta.
Eltűnt világomat keresem hasztalan,
csak egy rekedt tücsök varázsol untalan;
árva szívemre is hiába nyúl kezem,
azon is mintha szú őrölne szüntelen.
S ha sorsomat nézem: lassú a folyása,
idegen ajaknak rémlő-suttogása,
mintha nem is voln... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Takács Zsuzsa: HASONLAT
Az asztalosmester kiadja megürült padlásszobáját.
Itt farkasaid meghúzhatják magukat. Árnyékukkal
a nyikorgó, fénycsíkos szoba megtelik.
Fedelet tudsz végre a fejetek fölött,
akár egy boldog család, olyanok vagytok.
Ha sírást hall az asztalosmester, fölmutat,
lakója sír! Pedig a farkasok vágynak az erdő
nedves öl... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tavaszt.
Tél, csikorgó, jeges szele vala, zimankója, s puha hava.
Ily jó módú úr, télben jár határt, s ordast vadász.
Múlatja haszontalan idejét, s keresi régi kedvesét.
Keresi untalan, míg eljő a várvavárt tavasz.
Újból nyeregben, vágtat erdőn, mezőn, bérceken,
Míg falusi temető felé viszi útja, hol épp gyász ered.
Gyászban látja vis... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... távolról látod, a múlt messzeséget.
Napra nap jön, s hétre hét, érzed szíved hevét,
Kézfogás, s csókra csók, suttogod, szerelmed nevét.
Testetek egybeforr, nap, mint nap untalan,
S nem hideg e tél, az új tavasz útban van.
Friss patak partján, odvas tölgy tövében,
Játszadozik két szív, szerelem tüzében.
Mily tölgy régen egykoron, cseme... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... sötétséget forrón fellobbant.
Kis varázsló, ki boldogtalan, s régi gúnyát mind ledob,
Öltözik új életbe, s mi ruhát ölt, már nem az rongy.
Éjszakád, mi tiéd, bolyongsz unós untalan,
Keresed mágust, igazat, ösvényen mi úttalan.
Te kis manó, sötétben holdad ékkőként ragyog,
S midőn hold elfogy, pihenhetsz egy jó nagyot.
Kis boszorkányt ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... közöttük egy kis szende, picit csúnyácska,
A természet ilyen, őt e arccal, így áldja.
Keze alatt ég a munka, s teste fáradhatatlan,
Dagaszt kenyeret, rak tüzet, mi dolog, untalan.
Kemencében kenyeret süt, s készít vadat, étket,
Mit fogyaszt úri, s grófi rang, étek éket.
Míg szolga ő nappal, s csak övé, az éjszaka,
Képzelete, s álmai, ... |
|
|
|
|
|
