|
|
... lettem én a te poétád s hódolód!
Itt - szörnyű bélyege női áldozatodnak
Csodás szépségedért - felfogni sincs erőm.
Ott - kozmosz lelke sír, világai bolyognak,
Szférák harmónikus rendjétől rendülőn.
Ettől remegtem én meg a sötét teremben!
Azóta féltelek, szegény, reménytelen!
Különös szemeid kís... |
|
|
|