|
 |
|
|
Hallgatom!
A torkomban gombóc,
A gyomrom összeszorul,
Remegek egész testemben
Nem tudom abbahagyni sem!
Teljesen megbabonáz,
Mint sivatagi vándort
A délibáb,
Engem hív magához,
Én mennék, kiáltanék felé!
Hangja kemény, mégis símogat,
Mélyen behatol a szívem közepéig,
Mintha kést döfnének belém, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Hátborzongató! Ezek az
elkorcsosult emberek! Már élni sem jó köztük. Teljesen depressziós
leszek,mikor az utcán közéjük megyek. Meglátom őket, s rendesen
érzem,hogy a torkomban van a gyomrom. Undorodom tőlük. Annyira
elkeseredek, hogy néha már azon gondolkodom,hogy van-e ebből
kiút!?!?De mindannyiszor,mikor valami fény feldereng, jön a
hazuggyár... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... undor mélységes hatalma
és megrendül benned egy szívnek a bizalma.
Csak nézlek,és nem értem te miért könnyezel.
tán megbocsájtást várnak e könnyező szemek.
gombóc a torkomban már szólni sem merek.
És túl késő, zokogás rázza egész testem
ha te nem mész, akkor jobb ha én megyek.
Futok s csapódik az ajtó, láthatod már, minden elveszett.
Bocsáss... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... forradalomban. Dokumentum elbeszélés, Mansfeld Péter ötvenhatos portréjával."
Már attól, hogy a saját családi nevemet láttam leírva úgy, hogy az egy 1956-os szabadságharcos volt, a torkomban éreztem a szívdobogásomat. Akkor, amikor az ötvenegyedik oldalra érve olvasom: ,,... az osztálytársam volt, Agárd"y" Péter is, aki a Rádiónál lett nagy ember&... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... itatósként ittunk egymás szavait. Már későre járt, a gyerek is elfáradt, én mivel nem volt más dolgom megígértem nekik, hogy hazakísérem őket.
Mikor a lakásba értünk a szívem már a torkomban dobogott, de nem akartam magam elárulni. Megittunk egy kávét, majd a beszélgetést a nappaliban folytattuk. Szinte minden terítékre került, ami ilyenkor szokás.
A hangulat... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Iszonyú görcs a gyomromban, félelem a szívemben, mégis nagy boldogság a torkomban.. mi a csuda lehet is ez?(o. Holnap el jön a nagy nap, s mivel itt állok a küszöbön, úgyhogy most már tuti megérem és betöltöm a 25.öt!!
És amilyen kis ügyes vagyok, úgy betábláztam magam, hogy gondolkodni se lesz időm butaságokon.. sütöttem sütit a Férjemnek, és pár kollegának és ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Beszélnék, de a hang torkomban reked
Oly sok szép szót gondoltam Neked,
De csak hallgatok.
Nem akarnak formálódni a mondatok.
Bántóan néma most a csend zaja,
Itt lüktet bennem hiányod sikolya.
Szétfeszít. Kínoz. Öl.
Felkavar. Meggyötör.
Szólnék, de nem tudok.
Zavartan hallgatok,
S tűröm, hogy magához húzzon az emlék. ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ajkam lakatra verve
torkomban gomboc,
szívem remegve üti belémaz életet,
azt ami vagyok
Nem tudom mit mondhtanék,
szelid szavakat keresek,
ám csak azok hiánya hull kiüresedett ölembe.
Emlékek foglya most,
rácsok közé esett lelkem, fogadjátok asemmit. ami vagyok.
ime visszatértem..... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... bajlódjanak. Csak tudja, a faterom, mindig megkocsikáztatott, mikor hazajött. De ennek már lőttek.
Egyetlen brékózás sem zavarta meg a társalgásunkat a mozgássérült kisfiúval. A torkomban egyre nőtt a gombóc, ahogy saját csemetémre gondoltam odahaza.
- Úgy volt, hogy idén elvisz minket valahova a muterral. Emlékszem, mindig azt mondogatta: ,,Egyszer tiéd lesz ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... menni?
Hogy tudjuk a helyünket,
álarcokat venni,
kétszín mosollyal hitegetni,
félkezűen adakozni.
Miért nem lehet szavakkal kifejezni?
Nem jön a szó,
torkomban akad a magánhangzó.
A mássalhangzók olyan suták,
és félek nem használna a szó.
Oh, Istenem!
Miért nem tettél kevesebbet,
félig-meddig elesetten,
p... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Történetem idején Budapesten egy nagy tervezőintézetben dolgoztam.
A mellettem levő másik rajzgépnél egy nálam pár évvel idősebb lány
Éva tevékenykedett. Jó barátságban voltunk, de semmi több.
Barátnőjénél lakott albérletben, amikor a főiskolát elvégezte Budapesten
maradt. Sokszor nézegettük ebédidőben a QUELLE? TRIUMPH, OTTÓ
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Beszélnék, de a hang torkomban reked
Oly sok szép szót gondoltam Neked,
De csak hallgatok.
Nem akarnak formálódni a mondatok.
Bántóan néma most a csend zaja,
Itt lüktet bennem hiányod sikolya.
Szétfeszít. Kínoz. Öl.
Felkavar. Meggyötör.
Szólnék, de nem tudok.
Zavartan hallgatok,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... menni?
Hogy tudjuk a helyünket,
álarcokat venni,
kétszín mosollyal hitegetni,
félkezűen adakozni.
Miért nem lehet szavakkal kifejezni?
Nem jön a szó,
torkomban akad a magánhangzó.
A mássalhangzók olyan suták,
és félek nem használna a szó.
Oh, Istenem!
Miért nem tettél kevesebbet,
félig-meddig elesetten,
p... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szólhatnék veled,
kit úgy szerettem. Év az évre,
de nem lankadtam mondani,
mit kisgyerek sír deszkarésbe,
a már-már elfuló reményt,
hogy megjövök és megtalállak.
Torkomban lüktet közeled.
Riadt vagyok, mint egy vadállat.
Szavaidat, az emberi beszédet
én nem beszélem. Élnek madarak,
kik szívszakadva menekülnek mostan
az é... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Amint ott álltam mellette, úgy éreztem, mintha egy gombóc lenne a torkomban.
A barátnőm egy fél országnyi távolságra költözködött éppen. Még ha tartjuk is a kapcsolatot, barátságunk már soha nem lesz a régi. Nem lesznek már többé közös séták, nagy beszélgetések. Nem fogjuk már egymás mellett ülve megosztani legújabb élményeinket, gondjainkat. Egy könnycsepp gördült le az arco... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... sártengert csináltam.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... sodródom.
Félelmek, szörnyű képzetek,
valósítsd meg magad,
úgy érzem üres szavak.
Maradok lejebb a ranglétrán,
hiúság, hagyj békén kiáltanám.
Szavam most sincs,
torkomban a kincs.
Hiúság ne bánts többé,
ez az élet így kié?
Megragadom, kézbeveszem, ki lehettem volna elfeledem!
Anya vagyok, feleség, mi több kellhet még?
Hiú... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... be,
s bár igaz lenne majd, hogy Lesz Vigasz-
J. A. ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...sárga homokon a vörös könnyek
lassan tűnnek el
izzó levegő, perzselő föld,
a Nap halált lehel
torkomban forró cső
lángol a gége
halkan felnyögök
mindennek vége
pillantásom
elpihen a tájon
nyugalmam keresem
a másvilágon
csendes derűvel húzom
mosolyra a számat
az ember meghalhat
ha már nagyon... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ajkam lakatra verve.
Torkomban gombóc,
szívem remegve üti belém
az életet. Azt, ami vagyok.
Nem tudom mit mondhatnék.
Szelíd szavakat keresek,
ám csak azok hiánya hull
kiüresedett ölembe.
Emlékek foglya most
rácsok közé esett lelkem.
Fogadjátok a semmit. Ami vagyok.
Íme, visszatértem...
... |
|
|
|
|
|
