|
|
|
Reményik Sándor: Nem nyugszunk bele
Téli szél a targallyakat fújja;
Mint az Isten égre tartott ujja,
Mint megcsúfolt, kikacagott álom:
Állunk egyedül a nagy világon.
Elvették, s most véle nagyra vannak,
Törött véres kardját a magyarnak,
De míg minden nép a sírját ássa:
Van szava, hogy világgá kiáltsa.
Csak mi, ... |
|
|
|
|
|
|
|
Reményik Sándor: Nem nyugszunk bele
Téli szél a targallyakat fújja;
Mint az Isten égre tartott ujja,
Mint megcsúfolt, kikacagott álom:
Állunk egyedül a nagy világon.
Elvették, s most véle nagyra vannak,
Törött véres kardját a magyarnak,
De míg minden nép a sírját ássa:
Van szava, hogy világgá kiáltsa.
Csak mi, csak mi n... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Reményik Sándor: Nem nyugszunk bele
Téli szél a targallyakat fújja;
Mint az Isten égre tartott ujja,
Mint megcsúfolt, kikacagott álom:
Állunk egyedül a nagy világon.
Elvették, s most véle nagyra vannak,
Törött véres kardját a magyarnak,
De míg minden nép ... |
|
|
|
|
|
|
|
Téli szél a targallyakat fújja;
Mint az Isten égre tartott ujja,
Mint megcsúfolt, kikacagott álom:
Állunk egyedül a nagyvilágon.
Elvették, s most véle nagyra vannak,
Törött véres kardját a magyarnak,
De míg minden nép a sírját ássa:
Van szava, hogy világgá kiáltsa.
Csak mi, csak mi ne verjük kebelünk,
Csak mi, csak mi emel... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szivarcsutkák, s a füstöt, a meghidegedett, savanyú szivarfüstöt. Nyirkos, novemberi reggel volt. Egy kis szemetes kertet látott maga előtt, verebeket, elhányt újságpapírokat, rongyokat, csorgó targallyakat s ködöt, cirmos, undok ködöt, mely, akár benn a szivarfüst, fagyos volt és büdös, rátapadt az ablakokra, összemaszatolt mindent.
Keze a reggeli újságok után nyúlt. G... |
|
|
|
|
|
|
|
... Zita/
NEM NYUGSZUNK BELE
Téli szél a targallyakat fújja;
Mint az Isten égre tartott ujja,
Mint megcsúfolt, kikacagott álom:
Állunk egyedül ... |
|
|
|
|
|