|
|
|
... gofri sütőt,
Megcsinálta vele az új futó cipőt.
Nagyítva nézte egy lepke szárnyát,
Létrehozta, sok tárgy vízállóvá vált.
Ahogy bajuszával a fóka érzékel,
Úgy tapogat tájat lézervezérléssel.
Meglátta, értette, hogyan mutat utat
A természetben lévő teremtő tudat.
Hogyan nézhetem én ma azt, amit látok
Megváltoztatva az emberi v... |
|
|
|
|
|
|
|
... KAPUJÁN
AZ ajtó nehezen mozdult,
de lassacskán, nyikorogva kinyílt.
Egy sötét terembe léptem,
melynek távoli szegletébe
felülről világosság szűrődött be.
Tapogatózva indultam
a pókhálós homályban
a derengő fény felé.
Egy csigalépcsőt vettem észre,
mely a szoba sarkából
felfelé vezetett.
Dobogó szívvel léptem... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csúfságban is egy drága kincs.
Van, ki az egészségtől kicsattan,
Van, ki életében fetreng a kínban.
Van, ki hiába néz, nem lát sokat,
Van, ki behunyt szemmel sem tapogat.
Van, ki bátran mondja a szavakat,
Van, ki bölcsen hallgat, s csak bólogat.
Van, ki vadul szórja az átkokat,
Van, ki imát mond a kereszt alatt.
Van, kinek é... |
|
|
|
|
|
|
|
... nincs,
Van, ki csúfságban is egy drága kincs.
Van, ki az egészségtől kicsattan,
Van, ki éltében fetreng a kínban.
Van, ki hiába néz, nem lát sokat,
Van, ki behunyt szemmel sem tapogat.
Van, ki bátran mondja a szavakat,
Van, ki bölcsen hallgat, s csak bólogat.
Van, ki vadul szórja az átkokat,
Van, ki imát mond a kereszt alatt.
Van, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... éjjel,
nézi-nézi az erdőt, óriás szemével.
Hát a csiga hol lakik? Hátán a lakása,
ha elindul sétálni, vele megy a háza.
Kövön- földön gyalogol, fűszál a hintája,
tapogatja az utat két kis szarvacskája!
Az őzike merre él? Vajon hol lakik?
Ágyát erdő közepén pázsitból vetik.
Ha a tisztáson suhan, szél sem ér nyomába,
Bársony f... |
|
|
|
|
|
|
|
... papának. A papa a következő megállóban leszáll a villamosról a gyerekkel. Megszólal Pistike:
- Apuuu, tetszett neked az a néni, aki melletted állt?
- Persze, nagyon csinos volt, tapogatja az arcát a papa.
- Szerintem is... - mondja Pistike - azért csíptem a fenekébe.
A pap és a buszsofőr egyszerre kopogtatnak a mennyország kapujá... |
|
|
|
|
|
|
|
... mondtad, hogy szíved csakis
mindörökre az enyém,
de rájöttem, hogy ez hamis
önámító vélemény.
Elhagytál a legszebb nyárban
engem, hűtlen kedvesem, -
tapogatva a homályban,
letűnt múltam keresem.
Az idő szőtt selyemfátylat
hűségedre csendesen, -
ősz borult a forró nyárra,
s a bú maradt énnekem.
Néha mégis... |
|
|
|
|
|
|
|
... - gondoltam, de már nem voltam biztos benne... - De igen! Arra volt észak, és én balra húzódtam a kőbányától!...
A szél egyre terelte a ködöt, ami lucskos páraként tapogatta izzadt nyakamat.
De azért mentem. Lassan, az igaz, mert már nem lehetett látni, csak pár lépésre, de tartottam az irányt, amelyet egyre bizonytalanabbnak éreztem. Ki kellett kerül... |
|
|
|
|
|
|
|
... hiven
jól megfogózni a nagy Lánc e közeli szemeiben
s a szerény butorok mentén lassan az ős Lánc felé, -- mint
türelmes vak, asztaltól, széktől, amit legközelebb érint,
tapogatva indul a Hang felé, mely vibráló köde mélyén int, --
vak-boldogan visszatalálni... A lélek ujja finom
mágus-ideggel suhan végig a síma Polituron,
megsejtve a holt tárgy-p... |
|
|
|
|
|
|
|
... személy, aki kiemelkedett képességénél fogva, először a szenvedésekben jeleskedett. Az előtérben áll annak az embernek az alakja, akit kitagadott az Ígéret Földje: Mózes. Mellette, útját tapogatva áll a vak Homérosz. Milton is ott van vakon és összetört szívvel. Aztán ott van annak az alakja, aki mindnyájuk fölé magasul.
Mi az Ő jellemzője? Az arca jobban össze van törve, min... |
|
|
|
|
|
|
|
... rengetegnek.
Hangya-karaván mozgó kis sötét vonalja hídal
Az úton át, nagy gömböket görgetve s szinte kínnal
Törtetve át kavicshegyen, falomb-avar veszélyes
Lomhalmazán; tapogató csápjuk kutatva kérdez.
Fölöttük, mint az ellenség bombadobáló gépje,
Szitakötő-monoplán zúg, pókhálókat letépve,
Mint kinn a véres harcmezőn, ha drótsövénybe gázol... |
|
|
|
|
|
|
|
... tudomást,
Elidőzik a dombjaidon,
Ilyen az mikor blúzba kerül,
S csemegézget a bimbaidon...
Az a szél... a kutya! a betyár!
Belopózik... a... szoknya fedi!
Tapogat, kutakod... legalább
Odaszólna a gazda neki!
CS... |
|
|
|
|
|
|
|
... gyötrelmek!
Kinek szíve másnak jut,
Csak szeretni s halni tud.
Most a tenger sík pusztáját
Érzem, de nem láthatom,
A haboknak lágy szikláját
Őröngve tapogatom.
Óhajtalak, messzi partok!
De tőletek mégis tartok.
Amit bús lelkem talál,
Zaj, homály, kétség, halál.
Hah! mint dördűlnek, ropognak
A világ k... |
|
|
|
|
|
|
|
... lángol a táj,
ha kitakargatsz, fájsz bennem,
engedj közelebb magadba,
hadd vigyázzam tenyerem alatt
rejtező dobbanásaidat.
Fázom a nélküled vetkezett estékben,
tapogatom elmaszatolt tükörképem,
s keresem a veled-pillanatot,
arcod, kezed, ölelésed.
Csipkeszélű jégvirágot karcol
szemembe a világtalan idő,
ha itt vagy miért érezl... |
|
|
|
|
|
|
|
... meglehet élni.
7.
A múló tél itt-ott
őrzi még a havat,
de duzzad már a mag
a föld kérge alatt.
Fényesül a faág,
s mélyben - mint kisgyerek -
tapogatva szopnak
a hajszálgyökerek.
Lágyul a föld kérge,
nézz a hóvirágra:
kibomlik, mint a rög
szelíd imádsága.
8.
Fehér zománcba van
mi... |
|
|
|
|
|
|
|
... vezet végig, amilyenekről sohasem álmodtál, hogy valaha meglátod azokat. Ő nem ismer félelmet, és elvárja, hogy semmitől se félj, amíg vele vagy.
A nap leszáll; a sötétben
Tapogatom a kietlen,
Kopár földet.
Nem találom a napfényre
Vezető ösvényt semerre;
Isten vezet.
Segíts, hogy el ne tévedjek,
Oly úton, mit nem ismerek
S m... |
|
|
|
|
|
|
|
... dolgok arca
megfejthetetlenül pihen.
Tavakban ingó tájra nézz,
és megriaszt a kék varázs.
A héj alatt zuhogva fut
sötét, parázsló villogás.
Hangokat tapogat a száj,
koccanó, üres burkokat.
Szemünk alján felfénylenek
a mesebeli madarak.
Sajgó tűzzel lobog a nap,
hatalmasan és szárnyasan.
Virágok illatáig ... |
|
|
|
|
|
|
|
... dolgok arca
megfejthetetlenül pihen.
Tavakban ingó tájra nézz,
és megriaszt a kék varázs.
A héj alatt zuhogva fut
sötét, parázsló villogás.
Hangokat tapogat a száj,
koccanó, üres burkokat.
Szemünk alján felfénylenek
a mesebeli madarak.
Sajgó tűzzel lobog a nap,
hatalmasan és szárnyasan.
Virágok illatáig ... |
|
|
|
|
|
|
|
... Lehet hát. Majd beszélek a tanfelügyelővel.
- Hát akkor írd be!
Én csak álltam az ünnepélyes, fanyar csendben, és szívem mélyén aggodalom szaladt széjjel, mint a nyári eső tapogató kis patakjai. A falon még ott voltak a múlt vizsga virágfüzérei, a szekrény tetején egy kibicsaklott nyakú félgömb állt, jelezve, hogy elromlott a tengelye, s ezért van annyi baj a világ... |
|
|
|
|
|