|
 |
|
|
Ezt a verset a Svédcsavar pályázat megjelenése után írtam. Az első svéd gyermekversem. Simon Marci bakóskodása idején tettem fel bírálatra, valamikor július elején.
Sétáló kezek
Cili néni magas volt és mosolygós szemű.
Fényes, fekete konty csücsült a fején.
Arról álmodoztam, ha majd felnövök
nekem is hosszú, fekete hajam lesz és
kék kar... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Az előbb volt egy 2másodperces áramszünet,szóval amit írtam elveszett és ilyenkor nagyon nincs kedvem újra gépelni,na mindegy
Szal már estfelé éreztem,hogy valami meg fog változni,történni fog valami.Épp Benikémtől köszöntem el este mikro éreztem,hogy telítődik a könnycsatornám.Bebújtam a takaróm alá megnéztem a Barátok köztet,aztán jött a Született feleségek.Jó pár részt nem ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| Tegnap borzalmas estém volt. Borzalmasan szép. Annyi mindent tanultam emg rövid idő alatt. Sokkal nyugodtabbnak érzem magam, sokkal boldogabbnak. Bár tegnap este órákon át sírtam. Nem is tudom, ha szép zenét hallgatok, vagy szép szöveget olvasok, hallok, mindig elekzdek sírni. Tegnap egy csomó régi emlék eszembe jutott. Amikor majdnem meghaltam, amikor elhagytam a macimat, amikor a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szállt fel a buszra, amivel mentem haza, én ültem egyedül egy 2esben, és takartam magam, mer azt az osztálytársamat nem nagyon bírom, és takartam magam, h nehogy észrevegyen....és nagyba takarom magam, erre ki ül le mellém?? hát ő.....meg csak úgy is csomószor látom az uccán...áhh, én ezt nem értem...a sors biztos jót röhög a hátam mögött....de mind1 is, kell a francnak pasi n... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Sziasztok ismét.
Előző bejegyzésemben említettem hogy szeretek történeteket írni. Íme itt egy kis morzsa, elmém hatalmas, végtelennek tűnő magtárának labirintusaiból (Ezzel természetesen nem arra gondolok hogy én milyen okos vagyok).
Egy este, mikor épp testetlenségem, súlytalanságom és láthatatlan mivoltom próbáltam elfogadtatni magammal, -mint már oly sokszo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...,,Kísérő"levél a TIBORCA (Adjátok vissza a gyökereimet!) című regényem kéziratához
Olyan nehéz a szívem attól a szégyentől, amit amiatt érzek, amit elkövettek velem szemben azok, akiket szerettem és rokonaimnak hittem! Éppen ezért, ólomnehéz ujjakkal írom ezt a kísérő-levelet.
Most le kellene írnom pár sorban azt, amit 410 oldalon sem tudtam igazá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Fúj a szél - fázom
átjárja meleg kabátom
Átölelnélek, de nincs karom
- mosolygok balgaságomon.
Letépett karral merre menjek?
melegséget, árnyékot hol lelek?
Rohanó évek meg nem állanak
pilláim alól jégcsapok hullanak.
Álmaim vadak - jó az ébredés
takaróm, párnám, mind hideglelés.
Ébren várakozni én már nem tudok,
van... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ülök a kedvenc takarómba bújva. Imádom, puha, meleg, de nem izzadok alatta. Mindig is ilyen voltam. 9 éves koromig volt egy takaróm. Azzal jártam suliba is. Csak kinőttem. Azóta kaptam egy újat, most azt hurcolom mindenhová. Ezt csak elmeséltem.
Szóval ülök a takarómba bújva. Tetőtéri szobám van, hallom, ahogy süvít a szél. Olyan megnyugtató. Gondolkodok. A beszélgetéseinken, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... a félelemtől hólyagot kaphatok.
Nem segít senki, inkább csak szurkálnak.
Erős kötele leszek sötétségük hurkának.
Ragyogva állom majd végig a sebeket.
Hajammal takarom arcomon a hegeket.
Legjobban akkor fogom félteni csak magam,
ha szél támad, és kifújja arcomból a hajam.
Meglátják, és éles konyhakést ragadnak,
mert arcomon nyoma ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Varga Ibolya:
Óvodás leszek...
Kati mamám dicsekedett a postásnak, aki a nyugdíjunkat hozta, hogy beírattak az óvodába. Alig aludtunk párat, vendégségbe jött hozzánk egy néni.
A nagyon aranyos, mosolygós nénit Anikónak hívják, hozott egy csokit, amit együtt megettünk, beszélgetett kicsit anyuval, aztán megmutattam neki a szobámat, meg a játékaimat. Még mesé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Farkas Árpád:
EGYSZERŰ
Mert kebledre betegen mentem,
s találtalak még betegebben,
megvirradt lázban égő orcád,
óvlak hát, kicsiny Magyarország.
Mennyi bigottság, s mennyi átkot
ont abroszodra külkocsmátok,
hol lumpol, rabol, vagy csak szájt tát
csökött néped, kis Magyarország.
A nagy Söntésben sokan állna... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Jámbor beszéd magamról
Vándor voltam, koldus,
vándor, mint a gólya.
Kurjongattam olykor,
Isten csavargója.
Úti feszületnél
mindíg csöndes lettem,
bozontos kutyámmal
álldogáltunk ketten.
Tiszta fa-sarúval
jártam síkot, dombot
s be-betartogattam,
amit Krisztus mondott.
Meg nem botrán... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ez öröm. Ez béke
Egyszerűen nincs mit mondanom, és talán ez zavar
a leginkább, hogy csendben akarok lenni, ha már
ilyen könnyen megy, most az egyszer, csendben.
Ilyenkor persze mindig ugyanaz a fogadalom,
az egyetlen hazugság, amiben élek, hogy erről
se írni, se beszélni nem fogok, aztán mégis,
ígérgetni könnyű.
Vagy ha már ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kígyót, a kovát, -
most lelkem: ember - mennyem odavan,
szörnyű fülekkel legyezem magam - -
2
Porszem mászik gyenge harmaton,
lukas nadrágom kézzel takarom,
a kis kanász ríva öleli át
kővé varázsolt tarka malacát -
zöld füst az ég és lassan elpirul,
csöngess, a csöngés tompa tóra hull,
jéglapba fagyva tejfehér vir... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Egy varjú tántorog ki a kocsmából, majd megszólal:
- Kakukk, kakukk, izé, csipcsirip, csipcsirip, ooo...., uhu, uhu... hu...
huuuuuuu, ........ de beb*sztam.
A bölcsődében a csendespihenő közben két kisgyerek beszélget:
- Én már felvilágosult vagyok, tudom mi a különbség a fiú és a lány
között. Én például fiú vagyok. Megmutassam?
- ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Weöres Sándor: Ha mennél
Ha mennél...
Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten át,
rád adnám kockás takaróm,
öleljen át, öleljen át!
S ha körülzúgna sors-vihar
rémségesen, rémségesen:
szívemben volna házad,
oszd meg velem, oszd meg ve... |
|
|
|
|
|
|
|
|
..........mire jó? Arra, hogy rosszul aludjak, mert szüntelenül kívánlak. Selyem
a lepedőm, a párnám, a takaróm; érintésük elmondhatatlanul érzéki.
Először hűvös, de csak pillanatokig, s lehet, hogy nem én hevítem,
inkább ő melegít át engem. Akárha eleven lenne, egy másik
lény. A takaró selyme lágyan körülölel, mindenütt megérint, mintha
tengerbe merülnék, nap... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szőke hajam már kibontom a szélnek
De arcomat mosolyba takarom
A hiába várt csókok igazát
Elbocsátja az asszony-hatalom.
Rózsákból rakni mindig-égő máglyát
Jól csókos tűzimádó tudna csak
Hát elbocsátlak csókos csóktalan,
Már lángot hívőbb kezek gyujtsanak.
Megosztozunk most iker életünkön
Tiéd a vágy, eny... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Jámbor beszéd magamról
Vándor voltam, koldus,
vándor, mint a gólya.
Kurjongattam olykor,
Isten csavargója.
Úti feszületnél
mindíg csöndes lettem,
bozontos kutyámmal
álldogáltunk ketten.
Tiszta fa-sarúval
jártam síkot, dombot
s be-betartogattam,
amit Krisztus mondott.
Meg nem botránkoztam,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szála
Neked szanaszét szaladna
Óvatos csókokkal Gyűrött takarót
Takarom fáradt simítok ki szépen
lelkedet Vigyázva
Hangom szárnyaival ... |
|
|
|
|
|
