|
 |
|
|
..." Netelka, 2005 augusztus 2.
Néha feledem, hogy időnk véges,
hogy szeretni itt a földön van jussom.
Míg ver szívem,míg érezni képes,
míg szép szivedbe magamat rajzolom,
míg tegnapom igaz holnapra ébred,
s hinni tanúl bennem a kétkedés,
míg köszönni tudlak a sorsnak téged,
s mosolyod örökre elmémbe vés,
a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... van.
Ma már az a jó alkotó, aki tömegesen írja a tucat alkotásokat.
Sőt, mégjobb, ha, más műfajokkal próbálkozik, és azt "eladja" , hogy tessék: ez a haiku, ez a tanka, ez a szonett...vegyétek, és egyétek!
Hogy igazából milyenek azok a műfajok? KIt érdekel?! Ha, mégis merészeled venni a bátorságot, hogy, felvilágosíts valakit, akkor az nem éppen szép hangnemben ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... Budapesten, a Fiumei úti sírkertben - közölte Faludy-Kovács Fanny. Faludy György nevéhez olyan művek kötődnek, mint az Őszi harmat című verseskötet, a Pokolbeli víg napjaim, a Börtönversek, a 200 szonett, az Erotikus versek és a Jegyzetek a kor margójára. Legújabb kötete, a Pokol tornácán bemutatóját már nem érhette meg.
Ballada a senki fiáról
Mint nagy kala... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... -nis (das Verständnis) /megértés/
o -tum (das Altertum) /óidő/
o Ge- (das Gestirn) /csillag, égitest/
Idegen szavak:
o -ett (das Sonett) /szonett/
o -in (das Benzin) /benzin/
o -ma (das Komma) /vessző/
o -ment (das Pigment) /pigment/
o -um (das Datum) /dátum/
o -il (das Venti... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
William Shakespeare: LXXV. szonett
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet; ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
SZONETT
Nem váglak ketté lélekre meg testre
oly éles késsel, ahogy Te teszed,
ki lelkedet rábíznád tenyeremre,
de kolostorba zárnád testedet.
Vadabb vagyok. Fülem örvény: felissza
lélegzeted fúgáit, s ha hamis
szégyenkezésem nem tartana vissza,
végigfogdosnám árnyékodat is.
De ha az öt érzékemet menesztem:
m... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Mondd újra
Elizabeth Barrett-Browning
(1806-1861)
Mondd újra
(a Portugál szonettek-ből)
Mondd újra s újra mondd és újra mondd,
hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá, hogy se mező, se domb
nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
újul tavasszal s kizöldül a mag.
Egyszeri sz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Shakespeare: LXXV. Szonett
Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
William Shakespeare: XCI szonett
Ennek gőgje a rang, annak az ész,
Soknak erős teste, vagy birtoka,
Vagy cifra köntös, korcs divatmű és
S minden szeszély azt a kéjt hozza,
melyben Másoknak agár, sólyom, paripa;
A lélek legjobban gyönyörködik;
De nem ilyet mér az én mérlegem, nem:
Mindent egyetlen fő-jóvá javít:
Szerelmed jobb nekem... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szád hírtelen a füledig húzod szét,
nevetni kezd benned a szomorú lét.
Lelked megtalálja töretlen hitét,
tested rázkódik, bár tudja nincs miért.
Szemedből könnycseppek szaladnak elő,
megfeszül arcizmod, az a nevető.
Azt hitted mára fejed lágya benő
s lám, most rád tör a viháncoló idő.
Mi váltotta ki az észvesztő kacajt?
Mi okozta ez ő... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... test - arcod zuhan csönd tükörbe, fut hazáig a költő, sötét szobába szerelemre lobogja a gyertya, s ruháink szétszórva, most hajadba bújik ez a tavaszi hóolvadás, leghosszabb éjszakánk szonettje, megyünk a szélben: új égbolt remeg a Tisza felett szerelmes lepedőnk, véres, vízszintes ágyékunkon, a te hangodon fakultam, hogy húsz év múlva is megidézzem majd, repdeső madár hajnalod, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ...és közeledett a szád
Ágyban
Akkor majd...
álmodott álmom
Álmok szonettje
Álom, szenvedély nélkül
Árnyékok az égen
Bejössz majd
bőrömbe rejtett... |
|
|
|
|
|
|
|
|
William Shakespeare: XCVIII. szonett
Távol telt tőled tavaszom, midőn
A pettyekkel tündöklő Április
Ifjúságot lehelt szét a mezőn,
Hogy táncolt még a vén Szaturnusz is.
De sem a víg madárfütty, sem a tarka
És jószagú ezerféle virág
Nem vett bizony rá semmi nyári dalra
S szedetlen maradt a sok büszke ág.
Nem csodáltam a hó-liliomot|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csókokkal,
Zajtalan szellemeddel, megbabonázó kacagással,
Sellőm van, egy repeső, kacagó
Oda illő szívembe, boldogsággá szeretve."
"William Shakespeare: LXXV. szonett
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fûszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Elizabeth Barrett-Browning
(1806-1861)
Mondd újra
(a Portugál szonettek-ből)
Mondd újra s újra mondd és újra mondd,
hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá, hogy se mező, se domb
nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
újul tavasszal s kizöldül a mag.
Egyszeri szó, mint szellem hangja, va... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Elizabeth Barrett-Browning
(1806-1861)
Mondd újra
(a Portugál szonettek-ből)
Mondd újra s újra mondd és újra mondd,
hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá, hogy se mező, se domb
nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
újul tavasszal s kizöldül a mag.
Egyszeri szó, mint szellem hang... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Rácsai Róbert: Szonett a hiú reményről
A kezdetben még az ég volt a határ,
nyugtalan szívnek túl magasan, persze,
jól tudjuk, hogy el nem érhető, habár
próbálkozhat, kinek van hozzá mersze.
De átugrani az örök korlátot,
és vágyni a túlra, valót eresztve;
halandónak, ki ily álmot látott
s tőle nem nyugodott: ez lett a veszte.
Így bu... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Az Élet Szonettje..
...És minden alkony opálosan éled
És minden hajnal szőkén rámkacag
És mindig forrnak vágyak és nyarak,
Be csodás vagy, csókok szülötte, élet!
És mindig küldesz új bánatokat
És új reményt is, ami dalra méltó
És szemeket, amelyek, mint a mély tó,
Balzsamot adnak nékem s titkokat.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
LXXV. Szonett
Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig be... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... György
Sétatéri hattyúk
A sétatéri hattyuk hova lettek?
Vágyódva gondolok kölyökkoromra,
a parkra, melyben vén fák sűrü lombja
alatt körmöltem az első szonettet.
A kis tó színén, ma is szinte látom,
élő szobrok úszkáltak hófehéren,
mint kínai festő ihlette térben
megtestesült mese, legenda, álom.... |
|
|
|
|
|
