|
|
|
... évek
szól az ének
sír a dal, hív a dal
elmúlik minden diadal
széthullik minden dicsőség
nem marad más örökség
csak tetteink
lelkünkbe égett nyoma
nem szomorít már soha
a fáradt napok ostoba,
monoton sora
eltűnnek a lángoló vágyak
kihűlnek az elhagyott ágyak
elvesznek a remények
a hitek
mert már nincs ... |
|
|
|
|
|
|
|
... egy levélkém sem.... mindenkinek válaszoltam....
Úton
Ki nem mer az útra lépni, ne tegye,
Ha nincs hozzá hite, elég ereje.
Mert a csillag nagyon szomorún ragyog,
A bánattól, mint egy árva elhagyott.
Kövek, dombocskák, rögök,
Velejárója az útnak, s örök.
Azért kell a Csillag fénye,
Ragyogja be az utat végre.|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... József Attila : Mámor
Szeretném felverni lelkem dalával
A szomorúk szivét, a világot.
Most megbocsátok annak is,
Aki bántott.
Szeretném a keblemre ölelni az
Életért kűzdő, fájó rabot.
Szeretném feltámasztani,
Aki halott.
Szeretném, hogyha lassabban forogna
És végre megállna a nagy kerék.
De a legjobban szeret... |
|
|
|
|
|
|
|
... az!
fogkeféjét akarom tenni
az enyém mellé, és pihenni...
...Vele...Veled!
ha tudod ki lehet,
ki lehetsz, Te, Vesztem!
pár napig tán,
azután
szomor, de lelkem visszatalál
hozzám...
hisz várom már,
de Őt még jobban!
szívem Érte dobban,
és várok, és várok, és várok
mígcsak magamban hálok
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ajkam csupa vér,
Ajkad csupa vér.... |
|
|
|
|
|
|
|
... zuzmó tengve él,
A lelkünket a nagy csend összehajtja,
Mint két ágat a szél.
Add a kezed, látod lemegy a nap;
A nappal szembe
Nézz... |
|
|
|
|
|
|
|
... csönd, a némaság,
a hattyúdalt, a vádat s elégtételt,
a semmivé lett vágyak halk dalát!
Gyötrődött, töprengett a hattyúi lúd,
és költött is végül szép dalt, szomorút.
Megvárta az alkonyt, úgy zendített rá.
Zengett a bús ének: "Gá-gá-gá-gá-gá!"
Várta a szép elmúlást, a hattyúvégzetet,
várta, várta hajnalig, míg meg nem éhezett... |
|
|
|
|
|
|
|
Vajda János:
ELMULT IDŐ
I
Mikor a szél a hüs észak felül
Az erdőn oly szomorun hegedül,
Hogy a fák borzongnak, a gally remeg,
Táncolnak a légben falevelek;
Mikor az égbolt felhővel tele
Egy leszögelt koporsó födele;
Miként ha az idő, az ég, a föld
Kétségbe esnék önmaga fölött;
Kiviszem a sz... |
|
|
|
|
|
|
|
...
a szomor lidérce költözött
az este a testbe
fejemet körözte, hogy nem láttam
előre, hogy mi legyen
nyúltam a palackért: Törley
reméltem azt mondja: ne törj le
de csak a másnap-os-tobasága
maradt itt most regge'
ki kínozza naivamat újra
és újra és újra - oly durva!
miért hiszek el még mindig,... |
|
|
|
|
|
|
|
... magadtól: ajkam csupa vár,
ajkad csupa vér.
Ma sem lesz ... |
|
|
|
|
|
|
|
... az utcán, és énekelhetsz torkodszakadtából, mert senki nem lát és hall, és mert még mindig Te vagy a LEGBÖLCSEBB a világon.
Két ördög találkozik. Az egyik vidám a másik szomorú. A vidám megkérdezi a szomorút.
- Miért vagy szomorú?
- Az utóbbi időben sok gondot okoznak nekünk a felvételnél a programozók.
- Miféle gondokat?
- Például tegnap az ... |
|
|
|
|
|
|
|
... csönd, a némaság,
a hattyúdalt, a vádat s elégtételt,
a semmivé lett vágyak halk dalát!
Gyötrődött, töprengett a hattyúi lúd,
és költött is végül szép dalt, szomorút.
Megvárta az alkonyt, úgy zendített rá.
Zengett a bús ének: "Gá-gá-gá-gá-gá!"
Várta a szép elmúlást, a hattyúvégzetet,
várta, várta hajnalig, míg meg nem éheze... |
|
|
|
|
|
|
|
... méltóságos csönd, a némaság,
a hattyúdalt, a vádat s elégtételt,
a semmivé lett vágyak halk dalát!
Gyötrődött, töprengett a hattyúi lúd,
és költött is végül szép dalt, szomorút.
Megvárta az alkonyt, úgy zendített rá.
Zengett a bús ének: "Gá-gá-gá-gá-gá!"
Várta a szép elmúlást, a hattyúvégzetet,
várta, várta hajnalig, míg meg nem ... |
|
|
|
|
|
|
|
... maradnak.
Ismerd meg - fiam,ó - a fűbefekvő
ember békefödött, szelíd derűjét
nyisd ki már az aranykaput, amelynek... |
|
|
|
|
|
|
|
... emberséget,
nem bántják a kis vendéget.
Gyorsan gyógyul gida lába,
elmehetne az őzbálba,
vidám táncot ellejthetne,
de nincs hozzá való kedve.
Barna szeme bús-szomorún
csüng a távol hegykoszorún.
Reggel bíbor napsugarak
játszanak a felhők alatt.
Esti szellő ködöt kerget,
dombok, lankák üzengetnek:
"Vár a sarjú, gyenge h... |
|
|
|
|
|
|
|
... újszülötthöz
Elválasztalak téged az időtől és látom,
alig hogy megszülettél,
már elkezdtél meghalni.
Nyöszörgésednek mind örülnek öntudatlanul,
csak engem szomorít sok jövendő tévelygésed.
Felfakad majd benned az önzés,
felnő veled a gonoszság,
testvéred ellen indítasz harcot,
sok fájdalom oka leszel,
igaztalan és csak ... |
|
|
|
|
|
|
|
... életemet
kérlelem, hogy amíg lehet,
hagyja meg az épeszemet!
Ím e pálya árapálya
hangulatom büszkén járja,
így vagyok csak evilágra.
Boldog egy perc, szomor óra,
aránytalan idő-jóga -
sakkozom a mattolómra.
Úgy érzem, hogy farkas vagyok,
kit a báránya feláldoz
majd végső ellentmondáshoz,
és a... |
|
|
|
|
|
|
|
... megérik.
Két tűz között kevert vére
Kiomlik a csatatérre.
Liliomszál, liliomszál
Hajladozzál, hajladozzál.
Szerelmes hajladozásod
A te legfőbb igazság... |
|
|
|
|
|
|
|
... eddig
kinyílatlan
gyöngyvirág lesz
majd a párnánk
ott hol senki
nem talál ránk
kezem simít
ajkam szorít
kéklő szemed
felbátorít
többé semmi nem szomorít
örök hűség
gyönyörűség
mi eddig volt
nem igaz volt
mi eztán lesz
mind igaz lesz
velünk a föld
könnyen fordul
a tengel... |
|
|
|
|
|
|
|
Váci Mihály
SEMMI AZ EGÉSZ
Várom, hogy visszatérj,
szótlan szemembe nézz,
mosolyogj szomorún:
-Semmi az egész!
Semmi az egész.
Minden volt - ennyi lett!
Vezess már haza engem.
Szorítsd a kezemet.
Éjjelenként majd néha
ha erősek les... |
|
|
|
|
|