|
 |
|
|
ARVISURA.
AVAGY A MAGYARSÁG ŐSTÖRTÉNETE.
1.
Az ARVISÚRÁK összegyűjtésével egy sajátos "mesemondó"; Paál Zoltán páratlan regevilágát szeretnénk a magyar néprajzkutatás számára megőrizni.
Miközben ezt a "regevilágot" tanulmányozod az az érzésed támad, hogy a másik történelem a mese, és ez az igazság. Másfél évez... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... mikor Cherbourg-ba utazott,[5] egy kerek asztalt négyszögletesre vágatott: nyilván fontosabb volt neki a veszélyeztetett etikett, mint a monarchia bukása.
Ez a lealacsonyodás elszomorította a hű embereket, akik személy szerint szerették őket, és a komoly embereket, akik tisztelték a nemzetségüket. Maga a nép csodálatra méltó volt. A nemzet - amelyet egy napon afféle kir... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... felelte:
- A történet szereplőinek főhercegi és hercegi címeit az utódok máig is viselik, és alkalmasint kínos lenne a számukra, ha nevüket egy ilyen mindenkire nézve tragikus és szomorú esettel kapcsolatban emlegetnék.
- Szóval nem ezernyolcszázhúszban történt a dolog?
- Mit beszél? Ezernyolcszázhúszban? - kérdezte vissza nápolyi ismerősöm hangos ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... volt ebédre, vacsorára. Hét nap és hét éjjel tartott az
11
útjok. Csak most látták, hogy milyen messze elkalandoztak hazulról. Az öreg Nimród sátrában
feküdt, mikor beléptek. Szomorú volt, nagyon szomorú. Gyönge hangon kérdezte:
- Hol voltatok? Kétszer hét napja s éje, hogy nem láttalak. Pedig érzem, hogy nem soká élek.
Mondá Hunor:
- Bocsáss meg, éde... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Zelk Zoltán: Nyár és tél között
Nyár és tél között úgy vándorol
Október, November,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ének.
Értem minden egyes szavát,
Mi elhagyja a szerelem tavát.
Kedves kis pillangók újra visszajöttek,
De oly boldog vagyok, hogy ennek is örültem.
Senki és semmi nem szomorít el,
Hisz ez az érzés mint tenger borít el.
Túl sokáig volt beborulva az ég,
Túl mély lett közöttünk a hasadék.
De ragyog az ég a napfénytől,
Így ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Ablakodra édes vággyal
Turbékolni szállnék.
Ha illat lehetnék,
Lehelleted lennék.
Imádságos ajkaidról
A mennyekbe mennék.
Hogyha fa lehetnék,
Szomorú fűz lennék:
Hosszú, síró ágaimmal
Sírodon pihennék!
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... megúnta,
Tovahajtott, furulyáját se fútta;
Dalos Eszter nem kiséri,
Maga halvány, dala sí-rí:
- Nagy a harmat, esik egyre -
Csak az isten tudja, mér' rí.
Szomorún jár, tébolyog a mezőben,
Nem is áll jól semmi dolog kezében;
Éje hosszú, napja bágyadt,
Szive sóhajt - csak egy vágyat:
- De suhogjon az a munka! -
Te, h... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... magában hordja.
Az este a kertek alatt
jártam és elborúlt az élet:
az Este varázspoharat
boritott a földre hogy éj lett.
Hirtelen, árva éjszaka
(szomoru, mégis szép varázs volt);
és a fák alatt egymaga
lassan feljött az óriás hold.
Lám, mondtam, egy arany gyümölcs!
Égő gyümölcs az ében ágon!
Ó melyik napkelet... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... táplálkoznak: az emlékezésből, a szerelemből, a természetből, a halállal testközelségben élő ember szorongásából. Verseinek lágy hegedűhangja a leselkedő halál közelségéből fakad az elmúlás szomorúságáról, az élet millió virágú szépségéről: “csigák s iszonyú nagy füvek közt, / a sárga holdvilág alatt."
“Dsida gyönyörködtet, ezt azonban a legművészibb ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
BÚZAVIRÁG A MAGYAR HATÁRRÓL
Túl Váradon, a róna kapuján,
Ahol a táj a végtelenbe tágul,
Ahol azóta szomorún aratnak,
S nóta se száll a lányok ajakárul,
Ott termett e kis kék búzavirág,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... büszke, forró szárnyadat
Cibálja, tépi vének irigy ujja.
Hiszen tudod már mi a Végtelenség:
A Végtelenség az a magyar bánat
S hiába vergődsz haló hattyúként,
Szomorúbb lélek búsul majd utánad.
Ha idejöttél, tündökölj s dalolj csak,
E végtelen vízen büszkébben ússzál
S csudáljanak, hogy méltóbban repül
Zilált szárnyad az égi ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
1981
KOLONTÁR HALOTT!
Iszaptárolón
átszakadt a gát,
iszap hömpölyög
úton, völgyön át.
Virágzó falut
most iszap borít,
halljuk szomorún,
rádión a hírt.
Néptelen utcán|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kívül keresi, s ezért nem találja.
Gyermekként még tudtad, mire vágyna lényed,
hitted, s elindultál, hogy végre megéljed.
Ám az utad során, hited lerombolták,
sok szomorú ember súlyokat pakolt rád.
S lám mára felnőttél, ma már másképp látod,
nem okoz az élet annyi boldogságot.
Ma már az ajándék, akkor jó, ha érték,
pedig az élete... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Ég.
AKIK MINDIG ELKÉSNEK
Mi mindig mindenről elkésünk,
Mi biztosan messziről jövünk.
Fáradt, szomorú a lépésünk.
Mi mindig mindenről elkésünk.
Meghalni se tudunk nyugodtan.
Amikor már megjön a Hal... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nyárnak,
Üres kedvét a puszta határnak.
Köznapokon ott van a dologba,
Várt szombatját száz gond nyomorítja,
S ha vasárnap kedvét megfordítja,
Akkor máris hétfő szomorítja.
Pedig benne laknak a galambok,
Csillagtollú éneklő galambok,
De így végül griffmadarak lesznek,
Hollónépen igaz törvényt tesznek.
1924. novembe... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
FORRADALOM
Haloványul a gyáva szavamra... dalom
Viharodnak előjele, forradalom!
Szomorúk az idők, a napok feketék,
Odahagytak atyáid, o nemzet, o nép!
Csak azért szakitád le bilincseidet,
Ho... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... A hűtlenségem
Vert meg - a szenvedésed -
S a mivel távol utamat kisérted:
Az álmod vert meg, a vágyad vert meg
S a - jóslatod... Emlékszel-e még
A jóslatodra? Te szomorú voltál
És az én szemeim nevettek.
Ott történt - a romoknál . . .
És sok hasonlatot, sok szép jelképet
Elfecséreltél akkor. - Én ittas voltam
A napfénytől, és... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... parkban megszólal
lágyan, halkan,
mert rázza az őszi szél;
zöld fönn a kapubálvány, de sárgul,
hulldogálván fáról a gyenge levél.
A drótcsengő a szélbe
oly szomorún zenél be
s a szívnek bánata kél.
Fenn zöld a kapu rácsa,
de zörg az év harácsa a földön:
őszi levél.
S a csengő csengve
mindég mert rázza durva vendég,
h... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vón' egy modern regénynek?
Perverzitás, mi lenne más egyéb?!...
III.
De majd, ha egyszer - valami csodából -
A régi lángot visszanyerhetem,
Megéneklem e szomoru szerelmet,
Akkor tán nem fáj, ha emlékezem...
És szólni fog majd egy lányról a nóta,
Kiről egy balga trubadur dalolt,
Ki eltiport egy dallal telt világot
S ki -... |
|
|
|
|
|
