|
 |
|
|
... mikor Cherbourg-ba utazott,[5] egy kerek asztalt négyszögletesre vágatott: nyilván fontosabb volt neki a veszélyeztetett etikett, mint a monarchia bukása.
Ez a lealacsonyodás elszomorította a hű embereket, akik személy szerint szerették őket, és a komoly embereket, akik tisztelték a nemzetségüket. Maga a nép csodálatra méltó volt. A nemzet - amelyet egy napon afféle kir... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... felelte:
- A történet szereplőinek főhercegi és hercegi címeit az utódok máig is viselik, és alkalmasint kínos lenne a számukra, ha nevüket egy ilyen mindenkire nézve tragikus és szomorú esettel kapcsolatban emlegetnék.
- Szóval nem ezernyolcszázhúszban történt a dolog?
- Mit beszél? Ezernyolcszázhúszban? - kérdezte vissza nápolyi ismerősöm hangos ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... gyógyszerem.
Nagy természet, ó, beh szép vagy!
Templomom vagy énnekem.
Napsugarad süt szívembe:
Nincsen ott se már ború.
Ha mosolygasz, ha tavasz van,
Nem lehetek szomorú.
SZENT ISTVÁN NAPJÁN
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... parkban megszólal
lágyan, halkan,
mert rázza az őszi szél;
zöld fönn a kapubálvány, de sárgul,
hulldogálván fáról a gyenge levél.
A drótcsengő a szélbe
oly szomorún zenél be
s a szívnek bánata kél.
Fenn zöld a kapu rácsa,
de zörg az év harácsa a földön:
őszi levél.
S a csengő csengve
mindég mert rázza durva vendég,
h... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... lett közben, avaros - elmúlt a nyár.
Egykori barna tincse fehérbe nyaláblott,
A gyerekkori álom, mire annyira vigyázott
Fakó...Kihűlt kezekkel öleli át az este,
Szomorúság karolja, a bánat jegyese...
A BOLDOGÍTÓ IGEN [... |
|
|
|
|
|
|
|
|
TELEKES BÉLA VERSEI
Telekes Béla (1891-ig Klein, Felsőtelekes, 1873. május 4. - Budap... |
|
|
|
|
|
|
|
|
KISS JÓZSEF VERSEI
Kiss József (Mezőcsát, 1843. november 30. - Budapest, 1921. december 31.) magyar költő, szerkesztő, a Petőfi Társaság t... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... gyermekét,
Nézni kínzó gyötrelmét.
Tudta jól, tehetetlen,
Nem bírt tenni a betegség ellen,
Tudta, végig kell nézne.
Fia eltávozik egy örök életre.
Erőt vett magán a szomorú anya,
Gyermekét nem szabad magára hagynia,
Odament fiához, simogatta,
S halkan a fülébe suttogta:
"Ne félj fiam, mindig veled leszek,
Én ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... sötét és kapzsiság.
Amerre jártak fölgyülemlett a gyász,
s a vérrel-öntözött ösvényeken
sár lett a könnyű por, iszonyú sár,
s e meggyalázott sár göröngyein
te szomorú búcsúzásra készülődtél.
S ugyanekkor az óceán tulsó partján
galamb-álmú harangok szóltak
a naptámadat s az alkonyat óráiban,
dicsőítvén a boldogító istent;
rózs... |
|
|
|
|
|
