|
 |
|
|
Vad szirttetőn mi ketten
Állunk árván, meredten,
Állunk összetapadtan,
Nincs jajunk, könnyünk, szavunk:
Egy ingás és zuhanunk.
Véres hús-kapcsok óvnak,
Amíg összefonódnak:
Kékes, reszkető ajkunk.
Míg csókolsz, nincsen szavunk,
Ha megszólalsz zuhanunk.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| Születtem pedig, hajh, 1877. november hó 22-ik napján. Szilágy megye Érdmindszent községében, a régi Közép-Szolnok vármegyének Szatmárral határos érmelléki kis falujában. Az apám, Ady Lőrinc a belső Szilágyságból, Lompértből került ide, mikor édesanyámat, az egykori érdmindszenti református papnak korán elárvult leányát, aki egy falusi kisbirtokos nagybácsi fogadott föl, feleségül ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ady Endre:
Vad szirttetőn állunk
Vad szirttetőn mi ketten
Állunk árván, meredten,
Állunk összetapadtan,
Nincs jajunk, könnyünk, szavunk:|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csak egyenkint és gyalog juthat át rajta az ember.
A környék lakói télvíz idején csakis kivételesen szokták használni ezeket az utakat, akkor is csak könnyű kézi szánokkal, a szirttető lábánál a szánt a szállítmánnyal együtt széjjelszedik és darabonként cipelik át a sziklatetőn a túlsó lejtőn levő útra, ott megint összerakják, úgy ereszkednek le túloldali úticéljukhoz.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... kopár, hogy csak egyenkint és gyalog juthat át rajta az ember. A környék lakói télvíz idején csakis kivételesen szokták használni ezeket az utakat, akkor is csak könnyű kézi szánokkal, a szirttető lábánál a szánt a szállítmánnyal együtt széjjelszedik és darabonként cipelik át a sziklatetőn a túlsó lejtőn levő útra, ott megint összerakják, úgy ereszkednek le túloldali úticéljukhoz.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ady Endre:
Vad szirttetőn állunk
Vad szirttetőn mi ketten
Állunk árván, meredten,
Állunk összetapadtan,
Nincs jajunk, könnyünk, szavun... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ady Endre:
VAD SZIRTTETŐN ÁLLUNK
Vad szirttetőn mi ketten
Állunk árván, meredten,
Állunk összetapadtan,
Nincs jajunk, könnyünk, szavunk:
Egy ingás és zuhanunk.
Véres hús-kapcsok óvnak,
Amíg összefonódnak:
Kékes, reszkető ajkunk.
Míg csókolsz, nincsen szavunk,
Ha megszólalsz: zuhanunk.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... homálya,
Mely máskor fönn a felhőn találja -
Most fojtó, nyirkos, mint a szemfedő;
S melyért kidőlt, pompázó esti fényben
Mered fölötte hivóan, kevélyen
A szirttető.
Oda fel! Csakhogy még azt elérje!
S onnan - hanyatt le, vissza a mélyre -
Csak addig bird ki még te csonka szárny.
Hadd hallják onnan végső csattogáso... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ady Endre: Vad szirttetőn állunk
Vad szirttetőn mi ketten
Állunk árván, meredten,
Állunk összetapadtan,
Nincs jajunk, könnyünk, szavunk:
Egy ingás és zuhanunk.
Véres hús-kapcsok óvnak,
Amíg összefonódnak:
Kékes, reszkető ajkunk.
Míg csókolsz, nincsen szavunk,
Ha megszólasz zuhanunk.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ostromnak (háború, nemzetközi áramlatok, fordítás) eredményesen ellen tud állni? Hát még ha olyan nyelvcsöpp az európai néptengerben, mint a magyar!
S ha most megáll a nyelvkutató a szirttetőn és körültekint, mit lát?
Nyelvrontást az egész vonalon.
Itt van mingyárt a hivatalos nyelv, a hivatalok nyelve. Enyhe borzongással olvas az ember ilyesmiket ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
EDGAR ALLAN POE: A TÓ.-HOZ
Ifjúkoromnak reggelén
Olyan helyet kerestem én,
Amely nekem való tanyám -
Úgy csábított a szép magány,
Egy vad tó, zordon szirttetők
És tornyosuló nagy fenyők.
De ha e tájon s mindenen
Az éjszaka mint bő köpeny
Terült szét s rejtelmes szele
Repült s fojtott dallam vele -
Felriadtam volna, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ady Endre
Vad szirttetőn állunk
Vad szirttetőn mi ketten
Állunk árván, meredten,
Állunk összetapadtan,
Nincs jajunk, könnyünk, szavunk:
Egy ingás és zuhanunk.
Véres hús-kapcsok óvnak,
Amíg összefonódnak:
Kékes, reszkető ajkunk.
Míg csókolsz, nincsen szavunk,
Ha megszólalsz zuhanunk.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
VAD SZIRTTETŐN ÁLLUNK
Vad szirttetőn mi ketten
Állunk árván, meredten,
Állunk összetapadtan,
Nincs jajunk, könnyünk, szavunk:
Egy ingás és zuhanunk.
Véres hús-kapcsok óvnak,
Amíg összefonódnak:
Kékes, reszkető ajkunk.
Míg csókolsz, nincsen szavunk,
Ha megszólalsz zuhanunk.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Czuczor Gergely.
(1800-1866.)
HUNYADI.
Ki áll amott a szirttetőn,
Hunyad magas falánál,
S körültekint a sík mezőn
Az esti fénysugárnál?
Hunyadi ő, az ősz vitéz,
Hazáját most nem űzi vész
Várába szállt nyugonni.
De hirnök jő, s pihegve szól:
«Uram, hatalmad eldőlt,
Hazád... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ifjúkoromnak reggelén
Olyan helyet kerestem én,
Amely nekem való tanyám -
Úgy csábított a szép magány,
Egy vad tó, zordon szirttetők
És tornyosuló nagy fenyők.
De ha e tájon s mindenen
Az éjszaka mint bő köpeny
Terült szét s rejtelmes szele
Repült s fojtott dallam vele -
Felriadtam volna, ó,
Akkor, hogy félős e tó.
|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szűz,
ki serken
és karcsú gímet űz?
Óh, hol a zöld platánfa!
S a mogyorós berek!
Diána!
S a víg agársereg?
- Fülelt az éjszin zerge
szédítő szirttetőn:
zörg-e
lépted közelgetőn?
S riadt a falka, rajta!
Réten s völgy s halmon át
hajtva
a futó lakomát...
Majd esti szél száll resten -... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szűz,
ki serken
és karcsú gímet űz?
Óh, hol a zöld platánfa!
S a mogyorós berek!
Diána!
S a víg agársereg?
- Fülelt az éjszin zerge
szédítő szirttetőn:
zörg-e
lépted közelgetőn?
S riadt a falka, rajta!
Réten s völgy s halmon át
hajtva
a futó lakomát...
Majd esti szél száll resten -... |
|
|
|
|
|
