|
 |
|
|
| Olyan volt ő mint a nyári szellő mi vidáman kergeti a felhő fodrait s lágyan simogatja a zöld réten nyíló virágocskák szirmait Õ volt az kit rossz szándék hatalmába soha nem kerített ki glória ragyogásából soha nem veszített Õ volt az ki mindenkivel barátkozott ki barátja volt szélnek Napnak mert ő volt a lelke a megújúló szép tavasznak Ha ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... adni, alamizsnát ha kell, elfogadni,
tárgyat, s pénzt eszköznek tekinteni, s a Földet ajkaddal érinteni?
Tudnál-e virágot nem letépni, színét és illatát megérezni,
szirmait boldogan megcsókolni, beteg állatot megsimogatni?
Tudnál-e dalt hallani viharban, melegedni szivárványsugárban,
meghallani csendben a szív szavát, átélni a teremtést, m... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... pillanat, hiszen a hullámvölgyből végre kikászálódunk, és talán felfelé kezdünk haladni. Ilyenkor kezdjük észrevenni a minket körülvevő világot, megérinteni a bokor levelét, vagy a virág szirmait, érezni az Élet áramlását, lüktetését.
4. Az alkalmazás. Amikor levonva a megfelelő következtetéseket, megpróbáljuk az életet úgy élni, hogy 'beépítjük' jellemünkbe a változás ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Szeretlek,de ez csak egy szó,
amit én irántad érzek az el nem mondható!
Éjjelente mikor ragyognak a csillagok,
álmaimban mindig veled vagyok!
Sajnos mikor a hajnal bontja szírmait,
az én álmom is szertefoszlik,
de reménykedem abban,
hogy egyszer valóra válik!
És te is úgy fogsz szeretni,
ahogy azt álmaimban látni!
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... adni?
Alamizsnát, ha kell, elfogadni?
Tárgyat s pénzt eszköznek tekinteni, s a földet ajkaddal érinteni?
Tudnál-e virágot nem letépni?
Színét és illatát megérezni?
Szirmait boldogan megcsókolni?
S beteg állatot megsimogatni?
Mondj igent, s akkor talán, a boldogság egyszer majd rád talál,
Életed, gyönyör lesz, s csodás újjá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... az életemben és az anyám életében.
Az otthonaink felett uralkodó Halhatatlan Szellem öle időtlen idők óta téged ringatott.
Illat voltál, és körüllebegted fiatal szívem nyíló szirmait.
Életerős tagjaimon a te harmatos lágyságod szikrázott, mint az égi parázs napkelte előtt.
És te, az egek első kedvence, a hajnali pirkadás ikertestvére, a földi lét hullámain hajó... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... temetett,
Álom, amelynek folytatása
Csak bennem, az én lelkemben lehet.
Azt én nevelem, azt a gyökeret.
Titkos virágként világra hozom,
Nap felé fordítom a szirmait,
S égre festem egy halvány hajnalon.
Van egy barátom, végzetesen más,
És végzetesen mégis egy velem,
Barátságunkban épp ez a varázs.
Én benne élem égig maga... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Gámentzy Eduárd: Nem fázom!
Csillogó szirmait ledobja,
Az égről az a sok virág.
Fehéren,..sárra es homokra
Elfedni lépteink nyomát.
Autókon, házakon s a fákon,
Nagymama kendőjén pihen.
Nem baj, hogy nincsen most kabátom.
-Nem fázom, ne félj! -Nincs hideg.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... -állapította meg boldogan a meggyfácska. Eddig a fehér szirmok fedték a kis jövevényeket, ezért nem látszottak!
Most egészen másfajta boldogság töltötte el a fiatal fát. Már nem sajnálta a szirmait; örült a sok pici gyermekének. - Ó, be gyönyörűek! - és boldogan táplálta mindahányat felnőtt, érett korukig. Még ekkor is védelmet nyújtott anyjuk lombkoronája, ám feltűnő, vöröse... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nyelv ma tündérvár és katakomba,
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!
E drága nyelvet porrá ne törjétek,
Ne nyúljon hozzá avatatlanul
Senki : ne szaggassátok szirmait
A rózsafának, mely hóban virul.
Úgy beszéljen ma ki-ki magyarul,
Mintha imádkozna,
Mintha aranyat, tömjént,myrrhát hozna!
És a költő, az legyen király,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Hallgatom. . .
A susogó szél suttogó szavait.
Nézem. . .
A virágos rét virágának szirmait.
Érzem. . .
Szerelmem féltő karjait.
Látom. . .
Szörnyű sorsom egyre fogyó napjait.
Hol van. . .
A rég nem hallott baráti szó?
Eltűnt. . .
Mint tavasszal a sok hó.
Csak tűz. . .
A sárga nap arany su... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... élni.
A lány szíve összeszorult,
Sírva az asztalára borult.
Majd másnap, egy szál rózsát vett,
Csókolgatva, azzal a hídhoz sietett.
Megállt közepén a hídnak,
Szirmait tépte egyenként a virágnak.
Minden sziromnál elhagyták ajkait szavak,
- szeretlek, akarlak, csak magamnak
De jaj, elfogyott a rózsa szirma,
Nem segít itt már az ima.|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Ne vágtassanak szegény rózsakerten
Az összes szelek, mind, egyszerre át,
Ne várjon rájok elfásulva lelkem,
Ne törjenek le minden rózsafát;
T... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Ne vágtassanak szegény rózsakerten
Az összes szelek, mind, egyszerre át,
Ne várjon rájok elfásulva lelkem,
Ne törjenek le minden rózsafát;
Tépjék szirmait egyenként le, lassan;
Mind külön fájjon, sajogjon nekem,
És mindegyiket nagyon megsirassam
És minden könnyem egy-egy dal legyen.
1923. december hó 9-én
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... meglepődni, mert a virágok ugyanúgy a természet részei, mint mi emberek és ezért néminemű hasonlóság megengedett ill. megmagyarázható.  Naugyeugyeugye?
Így néz ki amikor bontogatj... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... mondom.
- Miért?
- Mert azt akarom, hogy mindig lássam. Hogy lássam onnan, ahol épp vagyok. Már a szoba másik végében vagyok.
- Milyen a tapintása? Meg tudja érinteni a szirmait? Mit érez?
Nagyon messze valóságos önmagamtól elindulok a virág felé, erősen koncentrálok, hogy kinyújtsam a kezem, közben persze tudom, hogy itt ülök a fotelban ké... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... belőle; a virág azonban végevárhatatlanul, egyre csak szépítgette magát odabent a zöld szobájában. Nagy gonddal válogatta meg a színeit. Lassan öltözködött, egyenként igazította magára a szirmait. Nyilván nem akart olyan gyűrötten napvilágra lépni, mint a pipacsok. Nem akart megmutatkozni, csak szépsége teljes sugárzásában. Úgy bizony! Nagyon kacér virág volt! Így aztán hossz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... földet, kerestem a virágot, de csak fű, kavics, kavics, fű. Egyre gyorsabban kúsztam, már azzal se törődtem, ha a mégis utamba kerülő virágot legázolom, legalább összetört szárát, gyűrött szirmait megérinthessem, tudjam, hogy van, érezzem a virágomat.
De nem találtam. S akkor villant eszembe, úristen, hat napig sötét lesz, hat napig egyetlen nap se kel föl, rohanni kezd... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... önmagának,
Sokszor borús, s sír, nem része e világnak.
Cselekedet, mi magát ront, s ő is rab lészen,
Jótét szíveknek nem ad hont, e virágot nem kérem.
Hullatja szirmait, mit élet vize nem táplál,
Ellopta éltét, s tiszta jó lényét, egy rossz kalmár.
Kis kobold éjszakai szellemed, mit, régi szerelmet,
Ősi halott élet lelkét, látod újra ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ott bent, és ki akar jönni, nem telt bele egy-két perc, s valami sárgás, fehéres illatozó virág bukkant ki a rügyből, recsegve, ropogva.
Nagyot sóhajtva kinyújtózkodott, kibontotta szirmait, beterítve a kis levél egész testét.
-hé, mit csinálsz, nem kapok levegőt, nem kapok elég napfényt, és nem látok semmit tőled! -kiabált fel a virágnak a levél.
A virág megf... |
|
|
|
|
|
