|
 |
|
|
| Ismerős érzések hasogatnak a tudatomban, hogy akit szerettem, hogy akiért küzdöttem és olyannyira akartam, mint még soha semmi mást az életben, hogy az miként válhat elérhetetlenné és miért nem érezhetem a testét és a szeme fényét?! Hittem magamban amíg volt remény, de már nem maradt egy szalmaszál sem amibe kapaszkodhatnék, hogy megkapjalak, hogy átöleljelek! Bűnös az érzés és kín... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| Ismerős érzések hasogatnak a tudatomban, hogy akit szerettem, hogy akiért küzdöttem és olyannyira akartam, mint még soha semmi mást az életben, hogy az miként válhat elérhetetlenné és miért nem érezhetem a testét és a szeme fényét?! Hittem magamban amíg volt remény, de már nem maradt egy szalmaszál sem amibe kapaszkodhatnék, hogy megkapjalak, hogy átöleljelek! Bűnös az érzés és kín... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Hello!
hát ma sem történt semmi érdekes, csupán annyi, hogy nagyon nagyon meleg van, ilyenkor nem érdemes kimozdulni a jó kis kuckómból. De még is megtettem, és azt kell, hogy mondjam nagyon meleg volt. Na de mindegy, hát túl éltem ezt is, és smost ittenjd vagyok és írok, de hogy minek azt nem tudom, mert tuti nem olvassa senki, de hát ez van. Talán arra majd jó lesz, hogy maj... |
|
|
|
|
|
|
|
|
JÓZSEF ATTILA
Ringató
Holott náddal ringat,
holott csobogással,
kékellő derűvel,
tavi csókolással.
Lehet, hogy szerelme
földerül majd mással,
de az is ringassa
ilyen ringatással.
Tedd a kezed
Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.
Úgy őri... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
...-Túrmezei Erzsébet-
Utolsó idő! Történelmi kor!
Néha, mint gyermekek színes kockájuk,
e súlyos szavakat játszva dobáljuk,
pedig egy is mi mindent eltipor!
Hiszen elbibelődni még lehet
kicsi magunkal! Mi fontosabb nálunk?
Ha szalmaszál az útban, már megállunk.
S évek suhannak el fejünk felett.
Nem érjük fel az óriás napo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Új fészket épített a szirti sas,
S a sziklabércen büszkén nézett szét,
S így szólt: " Milyen hatalmas vagyok,
Erős e fészek, jó munkát dicsér!"
S míg büszke szívvel a völgybe letekint,
Ott lát egy kicsi, vézna verebet,
Amint ugyancsak fészkét rakja fel
Kis szalma szállal vékony csőrivel.
A kis veréb is, amint feltekint,
Meglátja őt, és... |
|
|
|
|
|
|
|
|
HA A NACSÁGOS ÚR MEG ASSZONKA MONJA...
ELNÉZÉSÜKETT KÉREK A NAGYCSÁGOS ŐSNEMES TAGOKTÚL, HOGY MEGSZAKÍTOM EME ÉPÜLETES, ÉS EMELKEDETT BESZÉLGETÉSÜKET.
AZÉ ME SZERETNÉK EGY HÍRDETÉST ITTEN FELADNI LA:
BEVANDORLOTT, PRIMITÍV - A PROLI KOMCSIT NEMIROM, MERT NEM TUDOM MIT JELENT- NŐ VAGYOK. GYEREK MEG MINT A SZALMASZAL, IRÁSTUDATLANUL -NEVEM TUDOM IRNI MEG PENZT SZ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Amikor a híres arsi plébános. Vianney Szent János szemiranista volt, nagy nehézségei voltak a tanulással. A legegyszerűbb ismereteket sem tudta felfogni. A szeminárium elöljárói öbbször hazaküldték. Ő mégis csökönyösen kitartott. Már elmúlt húsz éves és olyan fiatalokkal ült az iskola padjaiban, akik legalább tíz évvel fiatalabbak voltak, mint Ő.
Egy tizenegy éves fiú segített... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Nézem az új naptárt és abban reménykedem,hogy jövőre minden magyar
család Istennel és boldog hazában fog megújult erővel szebb életet élni.
Kívánok mindnyájatoknak Istentől megáldott,boldog új évet !
Újévi kérés.
Láttam Uram az egyik béna volt,
a másik aszott, sárga, vagy nem volt lába.
de a Te fényed hullt a beteg ágyra.
S hitükkel e... |
|
|
|
|
|
|
|
|
József Attila: Óh szív! Nyugodj!
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő.
Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.
De fönn a hegyen ágyat... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Óh szív! Nyugodj!
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő.
Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.
De fönn a hegyen ágyat bont a k... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő.
Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.
De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő.
Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.
De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mell... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Hajad selymesen ringatózik a gyertyafényben.
Mézédes dallam szól, és Te is érzed.
Egy sóhaj száll fel, ahogy csókolom a vállad
Kezem melled simogatja, beleremeg a lábad.
Testedet ölelőn a hálóing is halkan nyögdécsel,
A vágy tornácára halk léptekkel kúszva fel.
Fel-fel, lágyan simogat, lassan meztelen a tested
Körülöttünk minden perc némán reszket... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Weöres Sándor: Rongyszőnyeg 126.
Mért történt, hogy megszülettem?
Égi lakomán elaludtam
szerelemtől mérgezetten.
Kicsi-koromban szalmaszálat
tűztem álmodón a homokba,
most minden, mit szívem óhajt,
szalmaszál hegyére épül.
Öltözik és vetkőzik az ég is,
álnokul áltat cifra ruhákkal...
rongyaid közt s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Az irgalom
(Wörishofeni emlékül gróf Zichy Márthának.)
Mint purgatorium, kietlen, bús, setét,
Hol megtört vezeklő várja ítéletét,
Hol a lét epedés, az idő végtelen,
A lelken, mint köd ül aggasztó sejtelem, -
Hol Damoklesz-kard függ mindenik fej fölött,
S mint puszta szirten egy csoport hajó-törött,
Összebuj úr, szegény; ninc... |
|
|
|
|
|
|
|
|
ÓH SZÍV! NYUGODJ!
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő.
Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.
De fönn a hegyen ágyat bon... |
|
|
|
|
|
|
|
|
József Attila: Óh szív! Nyugodj!
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő.
Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.
De fönn a he... |
|
|
|
|
|
|
|
|
MINT A MEZŐN
Mint a mezőn a kisfiút, ha
eléri a vihar
s nincs tanya, anya, hova futna
kapkodott lábaival,
a tömött, dühödt ég dörög,
a tarlón szalmaszál pörög,
ő, mint az állat, nyöszörög,
zokogna, de a félelem
elveszi könnye melegét,
sóhajtana, de hirtelen
reálehel a hideg ég
s csak akkor, amikor sovány
testén ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Miért csak most?
Összeomlott lelkem pár sorát adnám,ha kéritek
Meghalltam belül miatta újra - értitek?
Újra, miért mondom ezt hisz ő volt az első,
Miért nem vettem észre, hogy ő Ő?
Barátok - mondta és én nem hagyhattam,
Életemnél is jobban akartam.
Utolsó szalmaszál, az voltál nekem
nem vettem észer melletted a helyem.... |
|
|
|
|
|
