|
 |
|
|
... szeretőd mindörökké szeretni fog, s most már a Túlvilágon vár!"
Ekkor a fiú tovább már nem bírta,
Keserves könnypatak az arcát áztatta.
Térdre rogyott, s csak zokogott szakadatlanul,
Ekkor lágy, édes szellő támadt váratlanul.
Simogatta a fiú arcát, akár egy puha érintés,
Olyan mintha a lány lett volna, lehetetlen képzelgés.
Végigsimította a srác ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... félve,
S a választ vártad remélve...
˝Igen˝ - súgtam füledbe halkan,
S két karom nyakadba fontam.
˝Kívánlak˝ - mondta szám akaratlan,
S csókoltalak már szakadatlan.
˝ Akarlak˝ - kiáltotta tested,
S akkor egybefortunk ketten.
˝Még!˝ - sikoltott lelkemből a sóhaj,
S beteljesült a testi óhaj.
˝Szeretl... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... levegőtől átmelegített esőcseppek zsibongó-rázó érintését, amint kíváncsian befurakodnak a ruha alá. Nedvesek, csípő-viszkető érzést keltenek. Az cseppek csak hullottak alá az égből, szakadatlan. Arcomat fordítottam feléjük, szemem ösztönös mozdulattal csukódott le. A langyos víz apró patakocskái végigcsordultak rajtam, lágyan cirógattak, majd lecsurogtak az államon, a halántékomo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kedvelni, az egyik ételt elégedetten csámcsogja, másiktól émelyeg; s egyik ételt azért emészti nehezen, mert mohón habzsolja, másikat azért, mert kiköpni kívánná
Figyeld a tünemények szakadatlan áramlását: mind más és mindig más és mégis mindig azonos.
Figyeld tested fájásait: a tompán húzódó sajgástól az élesen villámló fájdalomig mennyi változat!
S ezek folyton ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... idealista, hiába akar a kultúráért rajongani, rajongása üres szóhalmaz, intézkedés garmada, hadonászás, saját ásításainak folytonos takargatása; és a kultúrát is vásári handabandának nézi, szakadatlan ember - nép -, közösségmentésnek, " zsenik " ízetlen ön - mutogatásának, társadalmi eseménynek. A kultúra sztatikus, nyugodt, nem intézményesíthető; az izgő - mozgó mai ember mennél ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... idevágyunk.
Ím, a fény-hasította szemek ránk mosolyognak
Ez égből - táncunk kifordul önmagába,
S az űr tétován engedve álmunk vigaszának
Áttűnik belénk, s mi szakadatlan forgunk,
Mint ikercsillagok
A mélységes mély éj közepén...
Term. 1999.11.27.
III. tétel
Adagio
Zöld. Sárga. Kék. Vörös bár... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| Figyeld a tünemények szakadatlan áramlását: mind más és mindig más és mégis mindig azonos. Figyeld tested fájásait: a tompán húzódó sajgástól az élesen villámló fájdalomig mennyi változat! S ezek folyton cserélődnek, egymásra rétegződnek, akár egy zenemű motívumai, vagy a fán a lombok, gallyak, virágok csipkézete. Figyeld a történelemben, a jelenkorban és saját hétköznapjaidban a j... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... véget...
Ha szíved nem bírná tovább a folytonos rohanást,
Én neked adnám szívemet, az utolsó dobbanást...
Hisz amíg a csillagok az égbolton ragyognak,
Amíg az égitestek szakadatlan forognak,
Amíg a szívek szüntelen dobognak,
Amíg a lelkek árnyak közt suhannak,
Amíg még ver szerelmes szívem,
Amíg még mozdul felhevült testem,
Amíg még ill... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Demográfia, közegészség
A világ népességének alakulása
A népesség fejlődése
Az emberiség történetének hajnala, az őskőkor (paleolitikum), a szakadatlan vándorlások kora, amelynek eredményeként az emberi faj első képviselői megjelentek minden kontinensen. Természetesen az őskőkor ,,népsűrűsége" nagyon alacsony volt, a gazdálkodás módja a gyűjtögetés és a v... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A népességváltozás, hatása a környezetre
A népesség fejlődése [1]
Az emberiség történetének hajnala, az őskőkor (paleolitikum), a szakadatlan vándorlások kora, amelynek eredményeként az emberi faj első képvi¬selői megjelentek minden kontinensen. Természe¬tesen az őskőkor ,,népsűrűsége" nagyon alacsony volt, a gazdálkodás módja a gyűjtögetés ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... egyetlen egyszer láthatná ő is a színeket. És nagyra nyitotta szemét. koncentrált... de semmi. Azaz, hogy szürke.
Másnap szomorúan ébredt, és mintha csak az ég is szomorú lenne, szakadatlan hullatta grafitszínű felhőiből könnyeit.
De Kékszemű szemében mosoly ült, és nevetett akkor is, amikor fölszállt a postakocsira.
- Te, én elhiszem neked a színeket, de bárhogy... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Mesél a csend. Szinte ordít az éjszakába. Gondolataid fájnak, de nem tudsz tőlük szabadulni. Elmerülnél a képzelet tengerében, de szakadatlanul forog a valóság-kerék. Magasra felcsap a gondolat-hullám, majd visszahúz a mélybe.
Futnál, menekülnél, de nincs hova. Egyedül vagy. Felejtenél, de képtelen vagy. Fogva tart egy szó. Egy álom. Próbálod magadba szívni e szót, átél... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... akarok
nagyon. De csábít az Odaát,
Néha úgy hiszem, engem az Úr is oda szánt.
Minek élet, ha így, nincs tovább...
Halandó, áldatlan, belém vájja a fogát,
Tépi húsom szakadatlan, ég..,
S kiáltok, mint soha még:
Szólj Uram, szólíts, s itt hagyom
e silány porhüvelyt, s azt, mi vagyok.
Mi dolgod velem még, mondd!
Olts ki, hibáztam, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tudta, hogy átok leselkedik reá, ítélet, de talán épp ezért nem bírt el-szakadni tőle. S rajta kívül senki sem látta a vitorlásról a szörnyet...
...Stefano nem tágított. Sőt. A szakadatlan veszély, mely nyomába szegődött, mintha csak megacélozta volna akaratát, felszította volna tengerszenvedélyét, növelte volna vakmerőségét a küzdelem s fenyegettetés óráiban.
Amikor úgy... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... akarásukkal még megfojtják Clovist, aki az ijedtségtől amúgy is elfelejtett levegőt venni. Ott állt hát Clovis az ágy előtt, torkában a rémület gócával s a fojtogató hangokkal, elméjében a szakadatlan sikoltozással, s a szívét, érezte, valami hideg, s élettelen erő kezdte körbefolyni. Szegény szív tiltakozott, egyre hevesebben dobogott, rúgkapált Clovis mellkasában, de a fagyos er... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... tegyem el mosolyodat, hisz napok telnek el, alkonyatok és csillagfátylas éjszakák, most csupa seb a szám, verseket éget a bőrre az idő, ez az ember nem járta világ, csak mi utazunk szakadatlan, sodornak a szavak magukkal rendületlenül, múltunkat, jelenünket, szerelmünket őrizzük, csókjaink ölelése izmos, egymásnak nem fájunk s nem szenvedünk - gyökereink mélyek, az idegen szívek d... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... jéghideg marad mindaddig, 'míg a tiéd szabad!
Vágyakozás, örök várakozás!
Szüntelen, féktelen álmodozás!
Az élet kiszámíthatatlan, újat hoz mindig - szakadatlan.
Így rendelték az égi angyalok addig, 'míg a Földön maradok.
Földi élet szép és gyönyörű, mégis nagyon gyakran keserű.
A fájdalmat az éhség okozza, és... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Krisztus
között? Gátolja valami belé vetett hitedet? Ha nem, akkor élő víznek
folyamai ömlenek belőled. Itt nem korábbi áldásról van szó, nem bizonyos
vallásos megtapasztalásról, hanem a szakadatlanul továbbhömpölygő folyamról.
Maradj a forrásnál; őrizd jól hitedet és vele való kapcsolatodat, akkor
állandóan árad majd rajtad át az élő víz folyama mások fel... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Vér serken kis szívemből,
De elrejtem a kíváncsi szemek elől,
Ha kérdenék, rálegyintek könnyedén szólván: hanta.
És nem látnak a sötétben a sarokban sírni szakadatlan.
És nem látják, hogy lelkem rab-árny fojtogatja.
Fogoly vagyok, saját magamé, meg se próbáld érteni,
Csak szeress, mert ma téged szeretlek, s holnap nekem már nem leszel ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... tudták, s nem kevésbé azokat, akik ellenfelüknek hitték azt, aki most csodaképpen egyetért velük. Így azután ez az alkatilag társasági ember, a bölcs igehirdető és kellemes csevegő, akit szakadatlanul népének és az emberiségnek közös gondjai és lehetőségei izgattak, miközben valahogy minden olvasó emberre hatott, végérvényesen légüres térben, elszigetelt magányban tudhatta magát. ... |
|
|
|
|
|
