|
 |
|
|
| ... mellé kormányoztam a csónakot, kiszálltunk és gyalog vittük tovább a koporsót. Hosszú gyaloglás után országútra értünk. Ismeretlen út volt. A fejünk mellett minden percben nagy denevérek suhantak el. Reszkettünk a borzalomtól, mely jeges ujjaival simogatta a hátunkat... És észrevettem, hogy a testünk a holdfényben hármas árnyékot vet. Nekem is három árnyékom volt, a kisasszonynak ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ...
A Szeretet semmisült meg bennem, egy tátongó szakadékba vetette magát a múlt éjjel.
Majd hajnalban nyüszített kínjában a felkelő Nap és könnyeket hullatott.
Borús fellegek suhantak, hideg szél érkezett s az illat,
melyet már sosem érezhetek, hisz minden halott!
A mélyben elhaló hangon suttog valaki,
- segítség!
S vérétől áztatott kezei, k... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... híven a kor szelleméhez. Már vagy öt éve nem jártam a környéken, és a változás szembeötlő volt. Az apróbb-nagyobb bódék és tákolmányok helyett a hatalmas üvegkalitkában mozgólépcsők suhantak fel s le, és a korai óra ellenére hatalmas nyüzsgés volt mindenfelé.
Amerre csak fordultam, mindenütt csillogó villogó üzletek sorakoztak teli szebbnél szebb áruval. Amott né... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Magdolna
Tündérek éneke
Amikor kövecske voltam,
nagy sziklából kicsapódtam,
forrásvízbe beleestem,
csillogó patak sodort engem.
Évszázadok, mint a felhők
suhantak el énfelettem :
sima, fényes lett a testem.
Nap, Hold, csillagok alatt hevertem,
nem is tudtam, úgy születtem.
Amikor növényke voltam,
levélk... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... megtisztelni szerény asztalát.
A szolga volt, aki mindennap hívni szokta. A Szegény-fiú megfordult. A nagy terem nyitott ablakából zene és dal szűrődött ki; könnyű, fehér alakok suhantak el az ablak mellett.
Szegény-fiú egy pillanatig habozva állt.
- Bátyám! - kiáltotta rettegő hangon. Kemény-legény megjelent a kapuban.
- Itt vagyok,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... emeltek, híven a
kor szelleméhez. Már vagy öt éve nem jártam a környéken, és a változás
szembeötlő volt. A kis útszéli bódék helyett a hatalmas üvegkalitkában
mozgólépcsők suhantak fel s le, és a korai óra ellenére hatalmas nyüzsgés
volt mindenfelé. Amerre csak elláttam, mindenütt csillogó villogó üzletek
sorakoztak teli szebbnél szebb áruval. Imitt a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... legkülönbözőbb órákat.
És minden nap a Biblia olvasásával kezdődött. Mónikát, a kis ,,ajándékcsomagot" úgy megszerették, mintha a sajátjuk lett volna.
Az évek suhantak a kis ház fölött. Sok gond és vesződés árán a kislány megtanult önállóan étkezni, sőt szépen beszélni is.
Egyszer ismét vendég kopog be hozzájuk. A köz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... megtisztelni szerény asztalát.
A szolga volt, aki mindennap hívni szokta. A Szegény-fiú megfordult. A nagy terem nyitott ablakából zene és dal szűrődött ki; könnyű, fehér alakok suhantak el az ablak mellett.
Szegény-fiú egy pillanatig habozva állt.
- Bátyám! - kiáltotta rettegő hangon. Kemény-legény megjelent a kapuban.
&... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... halfarokban végződött a teste.
Nénjeivel egész nap a palota tágas termeiben játszadozott, ahol a falakból eleven virágok hajtottak, s ha kinyitották a nagy borostyánkő ablakokat, besuhantak hozzájuk az aranyos pikkelyű halak, mint hozzánk a fecskék, ha ablakot tárunk. De ezek a halak szelídek voltak, odaúsztak a királykisasszonyokhoz, a tenyerükből ettek, és békésen tűr... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szikráztak a víz felett
megérkeztél, s a várt örömök kísérték lépteidet.
Boldogan tártam széjjel ölelő szárnyaim,
szemedet vakították hófehér tollaim.
Árnyak suhantak tova, de te nem mozdultál,
kettőnk között félúton megfagyott egy fénysugár...
Egyszer te is elindulsz, és utadnak nekivágsz.
De örökké hallod majd egy haldokló hattyú bús dalá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szikráztak a víz felett
megérkeztél, s a várt örömök kísérték lépteidet.
Boldogan tártam széjjel ölelő szárnyaim,
szemedet vakították hófehér tollaim.
Árnyak suhantak tova, de te nem mozdultál,
kettőnk között féluton megfagyott egy fénysugár...
Egyszer te is elindulsz, és utadnak nekivágsz.
De örökké hallod majd egy haldokló ha... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... kóborolniuk. Na, de ha megállták minden csábítását a terített pompának, és nem a részegségbe keresték az örömöt, hanem egymás két csillogó szemébe, úgy sötétedéskor, szárnyra kaphattak. Lopva suhantak át a vigadalom hangjai fölött, elhagyván a világító fényeket, egyenest bele a nagy sötétségbe. Sötét volt, bizony nagyon sötét, ám egyszerre szentjánosbogarak hada vette őket körbe, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... halfarokban végződött a teste.
Nénjeivel egész nap a palota tágas termeiben játszadozott, ahol a falakból eleven virágok hajtottak, s ha kinyitották a nagy borostyánkő ablakokat, besuhantak hozzájuk az aranyos pikkelyű halak, mint hozzánk a fecskék, ha ablakot tárunk. De ezek a halak szelídek voltak, odaúsztak a királykisasszonyokhoz, a tenyerükből ettek, és békésen tűr... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... halfarokban végződött a teste.
Nénjeivel egész nap a palota tágas termeiben játszadozott, ahol a falakból eleven virágok hajtottak, s ha kinyitották a nagy borostyánkő ablakokat, besuhantak hozzájuk az aranyos pikkelyű halak, mint hozzánk a fecskék, ha ablakot tárunk. De ezek a halak szelídek voltak, odaúsztak a királykisasszonyokhoz, a tenyerükből ettek, és békésen tűr... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fekete madarakká változzatok!
De az átok csak félig teljesedett be: a tizenegy királyfiból tizenegy hófehér vadhattyú lett. Különös kiáltással kiröppentek a palota ablakán, elsuhantak a kert fölött, a messzi zöld erdő felé.
Napkelte előtt rátaláltak a parasztházra, ahol kicsi húguk még az igazak álmát aludta. A vadhattyúk suhogva kerengtek a zsúptető fölött, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Babits Mihály
SÍREMLÉK
Engem nem látott senki még. S az évek
suhantak. Minden évben egy-egy fátyol
hullott le rólam: mégis csupa fátyol
a lelkem; s búsan hátrálnak az évek.
Ki fog meg engem? Mint a hal, kisiklom;
Próteuszként változom és elomlok,
mint síma hab. Óh változom s elomlok
míg élek, s minden marokból kisiklom. ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... mozdulatoknál tartott, csak a tiszta csipkefüggöny várakozott a nagy franciaágyra terítve, hogy majd ékessége legyen a csillogó ablaknak.
A fiatalasszony gondolatai megint messzire suhantak át az időben, eszébe jutott, milyen is volt, amikor még itt élt mellette Bandi. Néha együtt futottak versenyt az ágyig.
Milyen messze is van már az az idő. Azt hitte akkor Veronika, h... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Könnyű léptekkel suhantunk tovább, nehogy új
csókkal túrjuk fel a havat és kivirítson
a fekete föld, minden szerelmeknek réme...
Aznap éjjel a felhők hangtalan suhantak,
aznap a fehér dombokon nem csókolództak.
Reichenberg, 1928. november 15
7
A Mosolynak barnafényű kenyerét ha... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Keserves - mégis könnyű volt a rács,
Édes a kenyér bármily savanyú,
Hittem, hogy eljő a feltámadás.
Tíz évig hittem, hogy Te megmaradsz -
Évek suhantak az ablak alatt -
Vígan jártam a börtön udvarát,
Emléked minden csúfságot takart.
Mert hittem egykor, hogy Te megvársz,
Ha elmúlt a nyár, együtt ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... KIRÁNDULÁS
Kirándultunk valahova
nyári szünidő alatt,
betonúton, gumilábát
fürgén szedte a Trabant.
Velünk voltak unokáim,
vidámak és boldogok,
szemük előtt suhantak el
erdők, falvak, templomok.
Míg a Trabant fürge lába,
dombra és völgybe kúszott,
helyéről a mentődoboz,
hátsó ülésre csúszott.
... |
|
|
|
|
|
