|
|
|
... s
ha néha dúlt - fúlt is a lelkem ,
köszönöm az életem az Úristennek .
Ha sorompók utamba álltak ,
az Úr szavára mind megnyíltak , s
az évek rendjén úgy suhantak ,
mint üveg gömb úgy ragyogtak .
A sors viharos tengerében
az Úr mellett sosem féltem ,
együtt úsztunk gondban , bajban
vad táncot járó hullámokban .
... |
|
|
|
|
|
|
|
... önmagam,
tán' rajtam múlt, hogy ők nincsenek itt?
Saját magamban kerestem az okot,
míg törölgettem szemem könnyeit.
- Az imaterem szürkülő ablakán
lilán suhantak be már az esti fények,
a sötét ráfonódott a székekre, a falakra,
nesztelenül, puhán, mint fára a kéreg.
- Hazaindultam mázsás terhek alatt,
és éreztem, egyre jobban... |
|
|
|
|
|
|
|
... égett,
láttam benne csillogó messzeséget,
a kezed, a szád elvarázsolt,
a rádióból halk zene szólt,
amikor átöleltél lágyan, - ott,
abban a kis szobában, és
fények suhantak át az ablakon
- valahol, a csendes Duna-parton -
szenvedélyt és szerelmet láttak,
a csipkés álmok valóra váltak,
nem kellettek nagy szavak,
én anélkül is ha... |
|
|
|
|
|
|
|
... érzem
kezeinek most is illatát . Átvirrasztott
értem sok - sok éjszakát , fáradtnak ő
soha nem érezte magát , boldogság
sugárzott az arcáról reám . Az évek el -
suhantak , s felnőtt vagyok már , de
álmaimban ott él a kicsinyke kis ház ,
s az én édes Jó Anyám , ki sajnos elment
tőlem , az égi úton jár , földi életét az Úrnak
adta ... |
|
|
|
|
|
|
|
MORETTI GEMMA VERSEI
Isztambulban születem, 1932-ben. Édesapám olasz, édesanyám magyar származású volt.
Kétéves koromban költöztünk Kalocsára édesanyámmal és két fivéremmel.
Iskoláimat is itt végeztem, 1950 évben óvónői oklevelet ... |
|
|
|
|
|
|
|
... áhítata.
Mély volt a csend, és lábujjhegyre kellett
fognom a léptem, sápadt volt, beteg
az őszi erdő, s itt-ott halkan ejtett
egy-egy riadt szót: száraz... |
|
|
|
|
|
|
|
... áhítata.
Mély volt a csend, és lábujjhegyre kellett
fognom a léptem, sápadt volt, beteg
az őszi erdő, s itt-ott halkan ejtett
egy-egy riadt szót: száraz levelet.
Suhantak sűrű árnyak, ritka fények,
zsongtak csodás, nagy, ősi dallamok,
és éreztem, hogy áldott rendelés lesz,
ha egyszer - ősszel - én is meghalok.
Füle Laj... |
|
|
|
|
|
|
|
Ő még segíthet
Gonoszabbak az emberek,
mint a vadállatok.
Tudom már, hogy én e világtól
jót sose várhatok.
Évezredek suhantak meddőn,
s jobbat az új se hoz:
marad az ember, aki volt,
éretlen vad gonosz.
Kettőt tud csak tökéletesen:
a kéjt s a gyilkolást.
Jobbal hitetni nem tudom
se magamat, se mást.
... |
|
|
|
|
|
|
|
... Betelnek, mind a vágyak.
Kószáltam szerteszét a földtekén.
De szívem rabja még egy furcsa vágynak:
álmomban oly rég nem repültem én.
Álmok, gyönyörűek. Merre, hová suhantak?
Este, alighogy lehunytad szemed,
szálltál lebegve már. A földbolygó alattad.
Ó, hogy repültem én hegyek-völgyek felett!
Repültem, mint a szél. Forró erő tel... |
|
|
|
|
|
|
|
Születésnapomra
Madarak suhantak felettem,
háromszázhatvanöt madár.
Egy évet megint öregedtem.
De kár, de kár!
Jó volna visszariogatni
a napokat: - megálljatok!
Legalább csak így is maradni,
mint most vagyok.
Most még bírom erővel, ésszel,
hetven-nyolcvan közt. Még velem
maradt a kedv s szívemben fészkel... |
|
|
|
|
|
|
|
Születésnapomra
Madarak suhantak felettem,
háromszázhatvanöt madár.
Egy évet megint öregedtem.
De kár, de kár!
Jó volna visszariogatni
a napokat: - megálljatok!
Legalább csak így is maradni,
mint most vagyok.
Most még bírom erővel, ésszel,
ötven-hatvan közt. Még velem
maradt a kedv s szívemben fészkel
dal... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Mint egy védtelen madárka , úgy
befészkelte magát karjaimba .
Egy nyár végi csendes délutánon ,
messze az utca zavaró zajától .
A percek suhantak , s az időnek soha
nincs határa , de a megperzselődött
lélek , nem veszhet el az idő ostromában .
Az élet reménytelennek vélt árnyékában .
Nem eshet... |
|
|
|
|
|